Gellért Kis Gábor A Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának szocialista elnöke

Ön – mint a Magyar Nemzet augusztus 11-én a címoldalon „Nem voltam ügynök” címmel kezdődő cikkben, illetve interjúban olvasható – elismerte, hogy „több tanú füle hallatára” „tahónak” nevezte Kondor Katalint, a Magyar Rádió volt elnökét. Tekintsünk el attól, hogy jelenleg éppen a rádió pénzügyi zsarolásával van elfoglalva. Én önt megdicsérem. Ugyanis a világon egyedül nálunk uralkodnak olyan viszonyok – nagyrészt a jobboldal gyávasága miatt, amely még nyilatkozatban sem ítélte el önt és védte meg Kondort a földgolyóbis más országában elképzelhetetlen kijelentése miatt -, hogy ön méltóvá vált előléptetésre. Ön „tahózásával” olyan stiláris szintet ért el, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje is lehet, hiszen tökéletesen megszemélyesíti pártját. Abban is biztos vagyok, hogy politikai pályáját az ilyen kifejezések jövőbeli, ismételt használata – hogy tahó logikát használjak – holta napjáig halhatatlanná teszi. Sőt, majdani sírkövére vésett ezen egyetlen szóval kellene önre emlékeznie pártjának, hozzátartozóinak és mindazoknak, akik nyughelyének felkeresésére érdeklődést mutatnak majd.

* * *

Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő

Ön az ATV péntek esti műsorában arról beszélt, hogy 2006-ig, ameddig biztosan Orbán Viktor lesz a Fidesz elnöke, valóban kizárt a Fidesz-SZDSZ együttműködés, de utána… „Akitől a törzsi gyűlölködés ered, az Orbán Viktor”, jelentette ki ön, majd hozzátette, „Szükség van, nemcsak a Fidesz, hanem személyesen Orbán Viktor mint feszültséggerjesztő politikus bukására”. Olykor, képviselő úr, sajnálom, hogy nem vagyok politikus. Ugyanis erre a példátlan kijelentésére azt válaszoltam volna, hogy szükség van nemcsak az SZDSZ, hanem személyesen az ön bukására is, hiszen az SZDSZ törzsi kohéziójának egyik fő forrása ön. És ha az SZDSZ-nek majd Tőkés László püspök lesz az elnöke, akkor a jobboldal pártjai nyilván mérlegelik a vele való koalíciót. De addig…

* * *

John Pilger The New Statesman Egyesült Királyság 4. rész

Mit tesz a véletlen? A múlt héten Abid Ullah Dzsan (akinek A demokrácia vége címmel most jelent meg provokatív könyve az Egyesült Államokban) egy múlt heti cikkében éppen az ön nevével kezdte azon újságírók neveit, akik Tony Blair feketelistáján vannak. Ullah Dzsan cikkében azt írta, hogy csak a vakok nem látják, amint a zsarnokság erői világszerte megszilárdítják hatalmukat. A közeljövőben semmiféle remény nincs arra, tette hozzá, hogy Irak megszállásának véget vessenek és bezárják a gomba módra szaporodó koncentrációs táborokat. Sőt, már azt sem szabad leírni, hogy a Nyugat elleni terrorizmust nem az iraki, afganisztáni és palesztinai események motiválják. „A szuperterroristák (Bush, Blair és szövetségesei) azért korlátozzák a szólásszabadságot, mert teljes mértékben elveszítették az érvek erejét. Nem véletlen, hogy olyan újságírók állnak Blair feketelistájának élén, mint John Pilger és Robert Fisk, mert Blair szerint az a tény, hogy a megszállás legitimitását megkérdőjelezik, az közvetve, Blair szerint, a terrorizmust erősíti.” Ullah Dzsannak igaza van. De a zsarnokság fenntartói és a szólásszabadságot korlátozni kívánók ellen harcolni kell. És fellépni a zsarnokok talpnyalói ellen is. Így azután máris visszakanyarodhatunk erre a szerencsétlen Deák Ferenc nevével jelzett körre. Fodor Andrásra, Jeszenszky Gézára és társaira; a Nemzeti Körre és a Professzorok Batthyány Körére, hisz oly erős az átfedés. E tudós urak arra a képzeletbeli emberre emlékeztetnek, akik egy sötét utcában meglátván egy sunyi, hátulról támadó jatagános gyilkost, későbbi áldozata szemére vetik, hogy haláltusájában a kicsorgó vérével bepiszkította az egyébként mocskos utcakövezetet. Egyébként e sóhivatal jelentőségű társaságok voltak azok, amelyek – tudtommal – egyetlen szóval nem tiltakoztak az ellen, noha egyetemi tanárokból állnak, hogy Kóka János gazdasági miniszter kijelentette: „A Magyar Tudományos Akadémiának azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak”. Vagy az ellen sem, hogy egy Gellért Kis Gábor nevű… (ide mindenki a saját jelzőjét gondolhatja bele) Kondor Katalint több tanú előtt tahónak nevezte. Nem. Ez e társaságoknak nem szúr szemet. Ellentétben a Demokrata cikkeivel, és legutóbb az itt az ön által vezetett feketelistájának tulajdonosához, Blair miniszterelnökhöz írt nyílt levél. És most még egy rövid időre térjünk vissza a múlt héten a levelem végén említett, Orbán Viktor kijelentése köré kerekített „antiszemita” műbotrányra. Ezek a jobbos urak e levelet pontosan azért támadták, mert, mint korábban említettem, az szerintük a jobboldalnak „kárt okoz”. Márpedig – legyen érvelésük bármilyen marhaság – vegyük őket és érvelésüket egyszer komolyan, ha már a társadalom nem veszi őket annak. Ugyanis a Fidesz elnökének a baloldali nemzetrontókat elítélő kijelentésében két eset lehetséges a keltett hullámok tekintetében: vagy igaza van a támadóknak, beleértve a nemzetközi hírnevű Fejtő Ferencet, vagy nincs igazuk. Ha a bírálóknak lenne igazuk, és Orbán Viktor kijelentése valóban antiszemita lett volna, akkor – az ő logikájuk szerint – nekik Orbán Viktort kellene elítélniük, hiszen bűnös az antiszemitizmusban és abban, hogy erre Fejtőéknek és társaiknak köszönhetően nemzetközileg is felfigyelhettek. Sőt, Orbán kijelentése – ha az antiszemitázóknak lenne igaza – a választás kimenetele szempontjából is kárt okoz, mert mint Török Gábor politológus megjegyezte: „Orbán megtette azt a szívességet az MSZP-nek, hogy hetekig rágható gumicsontot dobott a közbeszédbe. Ezzel gyakorlatilag felborította azt a békülékeny, pragmatikus, a baloldal felé is nyitott politikusról rajzolt képet, amelynek kialakításán az elmúlt két évben oly sokat fáradozott”. A másik eset viszont az (és ez az én álláspontom is), hogy a Fidesz elnökének szavait csak az értelmezte antiszemitának, akinek ez a szakmája. Márpedig ha ez lenne a helyzet, akkor e körök urainak foggal-körömmel rá kellett volna vetniük magukat az antiszemitázókra, mert ők nagyon nagy kárt okoztak a jobboldalnak. De ezt nem tették meg. Vagyis e körök tagjai opportunisták és gyávák. E lap elleni támadásuknak pedig indítéka csak az lehetett, hogy úgy hívják fel saját magukra a figyelmet (más szavakkal: ajánlják magukat Orbán Viktor figyelmébe a választások előtt háromnegyed évvel), hogy egyben a legkönnyebb célpontba rúgjanak: a másik oldal kitüntetett támadási felületébe. Ilyen emberekkel van tele nálunk a jobboldal, Pilger úr.