A botrányt a Magyar Nemzet robbantotta ki, azt állítva, a Nemzetbiztonsági Hivatal „kiszorított” Magyarországról egy házaspárt, mert a gyanú szerint a román titkosszolgálatnak dolgozott. A lap nem írt neveket, csupán a feleség, Sz. I. monogramját közölte, ám az Index.hu internetes portál már megszellőztette, hogy a kezdőbetűk Szatmári Ildikót takarják, akinek férje Szatmári Tibor. Szatmári Ildikó a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa volt, de dolgozott az Oktatási Minisztériumban is, ezenkívül idén áprilisig tagja volt a tárca által, a polgári kormány idején létrehozott Apáczai Közalapítvány kuratóriumának is. A közalapítvány a magyar költségvetésből működik, célja az elszakított területek magyar közép- és felsőoktatásának támogatása. A hölgy férje a Romániai Magyar Demokrata Szövetség budapesti irodavezetőjeként dolgozott 2002-től idén januárig. Szerződését azzal az indoklással bontották fel, hogy a magyar költségvetésből származó forrásokkal működő erdélyi Communitas Alapítvány embereként budapesti feladatainak nem tudott volna eleget tenni.

Az ügy pikantériája, hogy a sajtóhírek szerint Szatmári Ildikó intim viszonyba keveredett Bálint-Pataki Józseffel, a HTMH tavasszal lemondott vezetőjével, valamint a Gyurcsány-kormány egy volt és egy jelenlegi miniszterével. A Transindex.ro internetes portál értesülése szerint Hiller Istvánról és Magyar Bálintról van szó, az említettek azonban határozottan cáfolták az ilyesfajta kapcsolatot, s Bálint-Pataki is valótlanságnak minősítette azt, megjegyezve, hogy „elkeserítő”, ha egy napilapban ilyesmik jelenhetnek meg. A pozsonyi Új Szó ugyanakkor úgy tudja, a HTMH-ban nyílt titok volt kapcsolata a hölggyel.

Hiller István magabiztosan úgy nyilatkozott, hogy Szatmári Ildikó sötét hajú, ő pedig a szőkéket kedveli, amilyen a felesége. Magyar Bálint is tagadta a vádat. Egy, a Transindex.ro oldalon napvilágot látott állítólagos lehallgatási jegyzőkönyv szerint azonban valaki több esetben is igen bizalmas hangnemben beszélt telefonon egy Lorin fedőnevű nővel, akit a sajtó Szatmári Ildikóval azonosított. Részlet a napvilágra került jegyzőkönyvekből:

„L.: Mit mesélsz még? (negédesen)

M.: Jaj, istenem! Hát tudod, mire gondolok.

L.: (nevetgél) Sejtem.

M.: Sejted. Sejted. (hosszú csend)

L.: Nagyon hallgatag…

M.: Hát igen. Tudom, tudom, de…

L.: De olyan jó, hogy hívtál.”

(…)

„M: Na mondjad, mit egyeztessünk!

L.: (nevet) Hát úgy tudom, hogy csütörtökön lesz a magyar-román megállapodásnak az aláírása nálatok.

M.: Ja, igen. De nem tudok róla semmit egyébként ezen túl.

L.: Ühüm.

M.: Jönnél át, vagy hogy van?

L.: Hát szívesen átjönnék, ha meghívnátok!

M.: Hát hogyne, hát ne viccelj már, hát meg vagy híva! Hát ne viccelj már!

L.: Jó. Jó…

M.: 12 és 12.30 között. De nem kell…

L.: 12 és 12.30 között.

M.: …de nem kell külön meghívót küldenem. Meg vagy híva így…

L.: Ja, nem, nem, dehogy!

M.: …Szóban, most… az a… te vagy az egyetlen ember, akit személyesen fölhívtalak és meghívtalak!…

L.: (nevet) Nagyon szépen köszönöm a meghívást. Jó.”

Az egész ügy eddig még nem volna kirívó, bár a kormányzati kapcsolatok aggodalomra adnak okot. Az nem meglepő, hogy egy ország titkosszolgálata egy másik országban igyekszik híreket szerezni. Történelmileg sokkal bensőségesebb viszonyban lévő államok ügynökei is lebuknak időnként egymás országaiban, amikből aztán romantikus kémregények és -filmek születnek. A történet ott válik igazán aggasztóvá, hogy miután a hazai titkosszolgálatok az úgynevezett kiszorítás taktikája mellett döntöttek, vagyis tevékenységük során az ország elhagyására igyekeznek rászorítani a házaspárt, kiderült, hogy Szatmáriék letelepedési engedélyt kaptak, a férfi pedig megkapta a magyar állampolgárságot (a hölgy már régóta állampolgár). Ez az a momentum, amellyel az erről döntő illetékesek lenullázták a magyar titkosszolgálatok munkáját. Itt fölmerül a kérdés, hogy milyen érdekeket szolgálnak a magyarországi hivatalosságok. Különösen annak tükrében aggasztó ez, hogy Erdélyben az egész ügy már vagy fél éve téma volt politikai körökben. Szatmári Tibor ezt kihasználva az általa radikálisnak nevezett erdélyi magyar jobboldalt vádolja a botrány kirobbantásával.

Az ügy kínosan érinti az RMDSZ-t is, hiszen Szatmári Tibor korábban Markó Béla szövetségi elnök sajtóirodájának vezetője volt, felesége pedig lánykori nevén, Bajkó Ildikóként Nagy Zsolt mostani romániai informatikai és távközlési miniszter irodavezetője volt az RMDSZ ifjúsági főosztályán. Ezenkívül a hölgy döntött arról is, hogy ki legyen a Magyarországon tanuló határon túli magyar fiatalok tanulmányait támogató budapesti Márton Áron Szakkollégium főigazgatója.

Az Erdélyi Napló 2003. május 28-ai számában élet-halál uraként mutatta be Szatmári Ildikót: „…nevezett hölgy változatos eszközökkel próbálja a saját kezére játszani az OM határon túli ügyeit, a Határon Túli Magyarok Főosztályán már semmi sem történik a Bukarestben szocializálódott Szatmári Ildikó bólintása nélkül, s a Márton Áron Szakkollégium megregulázása után jelenleg az Apáczai Közalapítvány van terítéken, ahol már sikerült elérnie, hogy az alapítvány kuratóriumi elnökének hiányában ő hozza meg a döntéseket.”

Szatmári Tibor sem ismeretlen az erdélyi magyar közvélemény előtt. Ő volt az, aki az 1990-es évek közepén újra felmelegítette a Tőkés László királyhágó-melléki református püspököt Securitate-ügynökséggel illető vádat, amibe bizonyítékok híján egy Nagy Benedek nevű RMDSZ-es képviselő korábban már belebukott. S miután Nagy Benedek vélhetően Markó Béla tudtával rontott neki Tőkés Lászlónak, gyanítható, hogy az RMDSZ szövetségi elnöke Szatmári akciójáról is tudott.

Szatmári egyébként Markó elnöki tanácsadójaként kivette a részét az RMDSZ belső ellenzéke, az autonomista Reform Tömörülés elleni támadásokból. 2001-ben a Romániai Magyar Szóban tetemre hívta Markó Bélát: „A közelmúlt belpolitikai történései arra késztetnek, hogy a nyilvánosság előtt tegyem fel azt a kérdést, hogy meddig terjednek azok a Reform Tömörülésnek tett elvtelen engedmények, amelyek már-már az RMDSZ létét fenyegetik? (…) A Fidesz a magyar nép pénzéből okkult utakon finanszírozza azt, hogy ez a csoport kést szúrjon annak a szövetségi vezetésnek a hátába, amely vezetést egyébként a magyar kormány a nyilvánosság előtt széles támogatásáról biztosítja.”

A fentiekből kitűnik, hogy mind Szatmári Tibor, mind Szatmári Ildikó esetében olyan szürke eminenciásokról van szó, akik klasszikus kamarilla-politikusokként igen nagy befolyásra tettek szert, s akiknek szavuk volt fontos döntéseknél. Információink szerint ennek is szerepe lehetett abban, hogy a Fidesz 1998-as hatalomra kerülésekor Markó Béla kérésére Bálint-Pataki József megmaradt akkori posztján. A hvg.hu internetes portál értesülése szerint pedig még az is előfordulhat, hogy Szatmáriék házassága a román titkosszolgálat megbízásából született, s eleve meghatározott céllal küldték őket Budapestre.

Szatmári Tibor a sajtóban cáfolta, hogy akár ő, akár felesége kémkedett volna a román titkosszolgálatnak. Kijelentette, hogy a botrány ellenére Magyarországon akarnak maradni. Mint kiderült, a házaspár valahol Pest megyében építkezik, miután megkapták a letelepedési engedélyt, s a férfi is magyar állampolgársághoz jutott.

A kémkedés hírét a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal nem erősítette meg, s a román szolgálatok is hallgatnak, ám ez sem nem bizonyíték, sem nem cáfolat, hiszen hivatásuk értelmében mind Budapesten, mind Bukarestben ezt kell tenniük. Nem túl bőbeszédű a nemzetbiztonsági államtitkár, Tóth András sem, aki csupán közleményt adott ki az ügyben. Ebben leszögezi, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak törvényi feladata a kiemelkedő állami intézmények nemzetbiztonsági védelme, ám ennek részletei államtitoknak minősülnek.

Óvatos és visszafogott az ügyben a Fidesz-MPSZ is, az ellenzéki párt meglepő módon az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának múlt heti ülésén nem követelte, hogy az ügy napirendre kerüljön. Úgy tűnik tehát, darázsfészekbe nyúlt a sajtó, amikor megszellőztette az ügyet. A román lapok is foglalkoztak a botránnyal, a Cotidianul egyenesen úgy vélte, „A kitartott kémnőnek a Román Hírszerző Szolgálat is elengedte a kezét.”

Az ügynek azonban egyes feltételezések szerint van egy politikai vetülete is. Nevezetesen az, hogy a Fidesz és az RMDSZ viszonyának rendezése nemcsak a magyarországi ellenzéki pártnak érdeke, hanem Markóéknak is, hiszen nagy valószínűséggel jövőre a Fidesz alakít kormányt. S ahogy az RMDSZ megkéri az árát a kapcsolatok normalizálásának az erdélyi Magyar Polgári Szövetség magára hagyásának formájában, úgy nyilvánvalóan a Fidesz is feltételeket szab a Markó-féle szövetségnek. Az RMDSZ balliberális vonalához sorolható, a magyarországi baloldallal jó kapcsolatokat ápoló Szatmáriék „ejtése” is ezen feltételek egyike lehet. Ha így van, akkor vélelmezett titkosszolgálati kapcsolatuk felfedése csupán eszköz egy politikai játszmában.

Akárhogy is van, annak ellenére, hogy a botrány akár kormánypárti politikusokat és RMDSZ-es vezetőket is magával sodorhat, a dolog súlyához képest meglepően visszafogottak a reakciók. Az érintettek és a hírbe hozottak tagadnak, de a kisebb fontosságú ügyekben megszokott hangzavarhoz képest mintha némi zavar lenne tapasztalható. Mondhatni, kínos a csönd.