– Már a Medgyessy-kormányról kiadott könyvük címe is Elzálogosított jövő volt, azóta azonban még több hír szól a gazdaság válságáról. Valóban rosszabb lett a helyzet, vagy a média kevésbé szűri meg ezeket az információkat?

– Nem csupán a hétköznapi emberekhez jut el egyre több hír az államháztartás válságáról, hanem az Európai Unió is felfigyelt a problémákra. Sőt az Állami Számvevőszék is azt írta a jelentésében, hogy évről évre romlott a kormányzat költségvetési tervezőképessége, és mára eljutottunk oda, hogy a 2004-es évben közel egyharmaddal tért el a tervezett hiány a tényleges hiánytól. Mindez pedig azt jelenti, hogy a költségvetés egyharmad része fölött valójában semmiféle demokratikus kontroll nincs. Ez a pénz a parlament kikerülésével jut el különböző kormányzati ötletek finanszírozására.

– Tehát romlott az ország helyzete?

– Sajnos igen, lemaradtunk az újonnan csatlakozók versenyében is. A gond az, hogy a hiányt hitelekből igyekeznek fedezni, amelyeket nyilván a következő kabinetnek kell törlesztenie, tehát hihetetlenül megterhelik a következő években irányító kormányzatot, illetve az országot. Ezt értjük a jövő elzálogosítása alatt. Kiszámoltuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány nagyjából kétezer milliárd forintos terhet tol át a 2006-2010 közötti időszakra. Teszi mindezt úgy, mintha a pénztárcája kiapadhatatlan lenne, és úgy adja el ezt a teljesítményt, mint egy sikersztorit.

– Sokak szerint a következő éveket megterhelő intézkedések sorába illeszthető például az autópálya-építési program is.

– Pontosan így van. Ez az úgynevezett Public Privat Partnership, vagyis PPP-konstrukció azt jelenti, hogy később kell kifizetni az építésre fordítandó összegeket, tehát nem a mostani költségvetést terhelik, ugyanakkor így többszörösébe kerül a beruházás. De ugyanez igaz például a kollégiumok építésére is.

– Amellett, hogy magas a hiány és ezért veszik fel a hiteleket, a Gyurcsány-kormány másik eszköze a bevételszerzésre a privatizáció. Mekkora az a nemzeti vagyon, amelyet a választásokig még el lehet adni?

– Nagyon remélem, hogy a Parlament épületét nem privatizálják és a Lánchidat sem szeretnék koncesszióba adni… Elvileg sok minden már nincs hátra, van a vasút, a posta, a Paksi Atomerőmű és a Magyar Villamos Művek Rt.-t, de remélem, ezeket talán nem szándékoznak eladni. Az azonban világos, hogy a szociálliberális kormányok gyakran pánikszerűen igyekeznek privatizálni, erre láthattunk példákat 1994 és 1998 között is, amikor több vitatott magánosításra sor került, például az energiaszektorban. A pánikprivatizáció valójában arra lenne jó, hogy lyukakat tömjön be a költségvetésben, mert úgy tűnik, sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kormány nem volt és most sem képes tudatos és fegyelmezett gazdálkodásra, pedig ez elvárható lenne az ország irányítóitól. Azzal, hogy folyamatos kreatív könyveléssel meghamisították a költségvetés számait, teljes mértékben hiteltelenítették a magyar gazdaságpolitikát.

– Egyrészről vannak azok a problémák, amelyekről az előbb beszéltünk, a másik oldalról viszont a kormány – elsősorban maga Gyurcsány Ferenc – hangos sikerpropagandát folytat, úgy tűnik, sikerrel, mert az MSZP tulajdonképpen beérte népszerűségben a Fideszt. A választók egy része ennyire nincs tisztában a valósággal?

– Ez ennél összetettebb kérdés. Ott kezdeném, hogy a Századvég és a Tárki felmérése szerint az elmúlt hónapokban nem volt olyan nagy előnye a Fidesznek az MSZP-vel szemben, mint mondjuk a Szonda Ipsosnál vagy a Mediánnál. Nálunk körülbelül 3-5 százalékkal vezet az ellenzéki párt, és ezt az előnyét az utolsó felméréseink szerint stabilizálta is. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy Gyurcsány Ferencnek jórészt sikerült a 2002 után elpártolt szocialista szavazókat visszahódítani, ez pedig egy olyan politikai klímát teremtett, aminek köszönhetően – ugyan a Fidesz vezet, de – nyíltabb a választási küzdelem. És az is igaz, hogy az emberek elégedetlenebbek az ellenzék teljesítményével, mint a kormányéval. Ennek az az oka, hogy a radikálisabbak keményebb Fideszt szeretnének, míg a mérsékeltek szavak helyett kész programot várnak.

– Miért nem áll elő programjával a Szövetség?

– Ezen lehetne vitatkozni, mert nem biztos, hogy jó, ha valaki gyorsan kiteregeti a kártyáit. Nézzük meg a német választásokat! A CDU hamar kijött a programjával, Schröder pedig nem azt mondta, hogy én ezzel szemben ezt vagy azt tenném, hanem egyszerűen elkezdte támadni az ellenfél elképzeléseit. Ennek köszönhetően megijedtek a bizonytalanabb CDU-szavazók és korábbi tetemes előnyük ellenére a kereszténydemokraták csak hajszállal tudtak nyerni. Az tény, hogy a polgári oldal viszont nem árulhat zsákbamacskát, be kell mutatnia, hogy milyen Magyarországot szeretne és hogyan!

– Azt mondta, Gyurcsány kormányfővé választása után jórészt visszahódította az elpártolt szocialista szavazókat. Ezek szerint, ami nem jó az országnak, az jót tett az MSZP-nek?

– Nagyon nagy volt az Orbán-frász a szoclib oldalon. Gyurcsányban a baloldali tábor meglátta a szocialista messiást, azt az embert, akinek van esélye arra, hogy az MSZP-s hadakat 2006-ban sikerre tudja vezetni. Nagyon érdekes viszont, hogy Gyurcsány Ferenc egy esztendő alatt akkora gyűlöletpotenciált halmozott fel maga ellen a jobboldalon, amekkorát Orbán Viktor 15 éves tevékenysége révén a baloldalon. Rendkívül megosztó személyiségről van tehát szó, ami azt eredményezheti, hogy nehéz lesz az MSZP-nek maga mellé állítani a bizonytalan szavazókat. Az is nagy kérdés, hogy az eddig viszonylag jól titkolt törésvonalakat mennyire sikerül leplezni a szocialista párton belül, mert azért az úgynevezett népi baloldal kritikusan szemléli Gyurcsányék tevékenységét, bár valószínű, hogy a nagy többség a választásokig elfogadja a „támogass vagy hallgass” elvet. Ezt az elvet persze nem nevezhetjük éppen a demokratikus működés mintapéldájának.

– Egyszer sem volt még talán példa arra, hogy egy hivatalban lévő kormány tagjai – élükön a kormányfővel – olyan keményen támadják az ellenzéket, mint most Gyurcsány Ferenc és néhány minisztere. Elképzelhetőnek tartja, hogy ez visszaüssön, magyarán, az emberek idővel azt mondják: a kormány kormányozzon, és ne az ellenféllel foglalkozzon?

– Ennek valóban van esélye. A választóknak csömörük van már a sárdobálástól, és szerintem Gyurcsány Ferencet is figyelmeztették arra, hogy ne vigye túlzásba a provokációt. Ha megnézzük, most már más taktikához folyamodott – dicsérte Orbán Viktort, mégpedig egy olyan kérdésben, amelyről tudja, hogy megosztja az ellenzéki tábort, ez pedig a román EU-csatlakozásról szóló szavazás. Persze az is igaz, hogy a szocialisták rájöttek, a negatív kampány nagyon sikeres lehet. Bizonyára emlékszünk még arra, hogy az Orbán-Nastase-találkozó után az MSZP 23 millió románnal riogatott, és ugyanehhez az eszközhöz nyúlt Gyurcsány Ferenc is a december ötödikei népszavazás kampányában. Ilyen durva támadást talán még soha nem intézett hivatalban lévő miniszterelnök a nemzet lelki újraegyesítése ellen ebben az országban, s ne feledjük, a morális tényezőkön túl azért is volt mindez erősen kifogásolható, mert a jogszabályok tiltják, hogy a kormány aktívan részt vegyen a kampányban. A saját szempontjából viszont jól döntött, mert a balliberális táboron belül növelte népszerűségét… Éppen ezért azt hiszem, a negatív kampányból kijut még nekünk a következő hónapokban, leginkább Orbán Viktor ellehetetlenítésére törekszik majd a kormányoldal.

– Említette a román uniós csatlakozásról szóló szavazást, ami miatt a nemzeti oldal radikálisabb szavazói közül sokan bírálták a Fideszt, s ezt az elégedetlenséget az egyik parlamenten kívüli kispárt igyekszik is kihasználni. Ennek lehet kihatása a választásokra?

– Nehéz ezt megjósolni. A Jobbik és a MIÉP sem tudott kitörni egyfajta radikális-populista gettóból, és egyik párt sem tudta növelni támogatottságát az elmúlt két-három évben. Most együtt próbálkoznak Harmadik Út néven – ami érdekes, mert a Tony Blair-féle harmadik útra hajaz, bár ők nyilván a Németh László-i, illetve a két világháború közötti harmadik utas próbálkozásra gondoltak -, s kérdés, hogy ez a szavazás, illetve az ezt követő elégedetlenség segít-e nekik. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy a Fideszben is vannak olyan politikusok, akik alkalmasak a radikálisabb vélemények képviseletére és kétségtelen, hogy egy nagy párt keretei között ez sokkal hatékonyabb, de a bumeráng hatást sem lehet kizárni. Ezért javasoltam három évvel ezelőtt a polgári oldal számára egy több pilléren nyugvó szavazatmaximalizáló stratégiát.

– Kialakult egy olyan vélemény, hogy a baloldali, illetve a bizonytalan szavazókat a pénztárcájukon keresztül lehet megszólítani. Ezért is furcsa, hogy az MSZP néhány héttel ezelőtt úgynevezett imázskampányba kezdett, amelyben részben a nemzeti oldaltól lopott hívószavakat, szimbólumokat használ. Ez mennyire lehet sikeres?

– Nem hiszek ennek a kampánynak a hosszú távú sikerében. Inkább figyelemelterelésről és arról van szó, hogy a szocialisták meg akarnak szabadulni végre a posztkommunista párt bélyegétől. Nem tudtak elköltözni a Köztársaság térről, a generációváltás is felemás volt, így hát új jelszavakkal, jelképekkel próbálkoznak. Ennek persze vannak hátulütői is, mert a tradicionális szavazók ezt nem teljesen értik, nem tudják, miért van erre szükség, és nem mindig értik azt a nyelvet sem, amelyet Gyurcsány Ferenc használ. Azonban az MSZP-nél tudják, hogy a fiatal korosztálynál jelentős a Fidesz előnye, és ha a szocialisták nem lépnek, nehezen behozható hátrányba kerülhetnének, ami évekre meghatározhatná a politikát. Ezért indult az amőba és a többi hasonló próbálkozás, amelyekre szerintem érdemes lenne odafigyelni a jobbközép részéről.

– Hallani arról, hogy az október végi szövetségi gyűlésen a Fidesz is megújulhat nevében, esetleg jelképében. Ha ez valóban bekövetkezik, az adhat esetleg hasonló lendületet, mint az MSZP-nek Gyurcsány érkezése?

– Mivel két esztendeje volt a szövetséggé alakulás, így nem tudom, milyen megújulásra lenne szükség. Ami még hátravan, az a választási program meghirdetése, de előbb már beszéltünk arról, hogy taktikai okokból a Fidesz még valószínűleg vár ezzel. Fontosnak tartanám viszont, hogy a Szövetség itt összegezze a Nemzeti Konzultáció tapasztalatait, tehát azt, hogy mennyire volt sikeres az alulról felfelé történő pártprogram-építkezés. Az elmúlt hónapban ugyanis számos olyan elemet, problémát ismerhettek meg, amely a való életből fakad és érdekli a hétköznapi embereket, s mindezt szembe lehetne állítani a kormányzat sikerpropagandájával. Szélesíteni kell a nyilvánosság előtt gyakran szereplő politikusi kört is, hogy ne csak a Fidesz konfrontatív arca mutatkozzon meg.

– A Fidesz Nemzeti Konzultációjához hasonlóval próbálkozik az MSZP is, levélben, telefonon, utcai standoknál kérik ki az emberek véleményét. Az, hogy a két nagy párt az eddiginél közvetlenebb kapcsolatot keres a választókkal, hosszú távon megváltoztathatja a közéletet?

– Ez már a mobilizációs képesség tesztelése. Az EP-választáson azt tapasztalhattuk, hogy a hiedelmekkel ellentétben a Fidesz képes lehet sokkal hatékonyabban mozgósítani saját táborát, mint a szocialisták. Azt gondolom, hogy ez, illetve a Nemzeti Petíció és a Nemzeti Konzultáció nagyon sok olyan tapasztalattal szolgálhatott a Szövetség számára, ami segíthet kialakítani a kampánystratégiát. Az MSZP óriási összegeket költ a túl korán elkezdett választási kampányra. Szerintem az emberek egy részének elege van abból, hogy állandóan plakátokkal, szórólapokkal, telefonokkal bombázzák, s nem tartom kizártnak, hogy ez akár vissza is üthet. Ugyanis a választók könnyen mondhatják, hogy milyen sikerekről, milyen lendületről beszélnek a szocialisták, amikor rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt, az ígéretekkel pedig tele a padlás.

– Tehát lehet, hogy a már-már agresszív sikerpropagandának köszönhetően győz végül a valóság a hangzatos szavakkal szemben?

– Azt hiszem, hosszú távon nem lehet becsapni az embereket, a valóságot nem lehet összekeverni a média által felépített virtuális valósággal. A választók többsége a saját életkörülményein keresztül fogja megítélni a kormányzat teljesítményét. Márpedig a kormány – különösen a gazdaság területén – meglehetősen gyengén teljesített, mert ha nem így lenne, akkor nem kellett volna egy miniszterelnököt, két pénzügyminisztert és egy gazdasági minisztert lecserélni. Gyurcsány nem kommunikál eredménytelenül, ugyanakkor egyelőre a saját táborával foglalkozott, ott ért el sikereket, nem a választásokat eldöntő bizonytalanok között. És azt is láthattuk, hogy ez a siker törékeny, mert az MSZP népszerűsége tavasszal megingott, a Gyurcsány-lufi egy időre leeresztett. Bár azóta újra sikerült felfújni, azt gondolom, a tavasz lesz a döntő, amikor kiderül, hogy mennyivel lett magasabb a gázszámla, a villanyszámla, mennyivel kerül többe a kenyér. Ez dönti majd el a választásokat, nem a kormányfői sikerpropaganda.