Kerestem valamit tékámban, s ráakadtam Kniezsa István 1932-ben kiadott A szlávok című munkájára. Kniezsa a történelmi Magyarországon született ugyan, de azt hiszem, szlovákként. Ő mindig tótot mondott, de ettől nem lett kisebbrendű, sőt világhírű volt. E könyvéről teljesen megfeledkeztem, holott alapmű a szlavisztikában, s érintőlegesen a magyar honfoglalás kérdésében is. Kniezsa maga is szláv lévén, még a régi Monarchia szellemében, tárgyilagosan szemlélte a szlávság, a németség, a magyarság történelmének érintkezési pontjait, kapcsolatainkat. Főbb kutatási területei közé tartozott a helységnévszármazás, a földrajzi nevek alakulása és a helyesírás története. A mindenkori germán vagy szláv hatalmi befolyásokra fittyet hányva munkálkodott. Azért említem meg ezt, mert amikor a német befolyás alá kerültünk, akadt önszorgalmú tudós, aki a Kárpát-medencében minden névről azt sütötte ki, hogy germán eredetű, amikor pedig fordult a hatalmi kocka, egyszerre mindent a szlávoknak köszönhettünk.

Nos, a szlovák Kniezsa eleven cáfolata az efféle behízelgő áltudományoknak. Kicsi könyvecskéje olyan gazdag időszerű megállapításokban, hogy zavarban vagyok, mit ragadjak ki belőlük az Önök gyönyörűségére.

Egyfolytában folyik a vita a magyarok őshazájáról oly módon, mintha csak a magyar őshaza volna bizonytalan. Kniezsa szerint viszont a szláv őshaza sincs véglegesen meghatározva. Még az sem biztos, hogy Európában vagy Ázsiában kell-e keresni. Csattanós válasz ez azoknak a felvidéki szlovák hőbörgőknek, akik magyar honfitársaikat Ázsiába űznék viszsza. (Tót vicc: MÁV azt jelenti, hogy Magyarok Ázsiába Vissza!) A német hatásra fölgerjedő és a moszkovita pánszlávizmusra elfajuló nézetek szerint (főleg Palacky és Kollár nyomán) kialakult egy hamis történelmi tudat, hogy a magyarok megjelenése a Kárpát-medencében a legnagyobb csapás volt a szlávságra nézve. Itt rögtön közbeszúrom, hogy a lengyelek története kilóg a sorból, rájuk alig alkalmazhatók az általános megállapítások. Nemcsak azért, mert ők németek és oroszok, „két pogány közt” folytatták élethalál-küzdelmüket, hanem azért is, mert a pánszlávizmussal az első pillanattól kezdve szembefordultak, ellentétben a szlovákokkal. Másfelől a magyaroknak valóságos testvérnépe voltak. Némely cseh, szlovák történész szerint a szláv népek hatalmas birodalomba egyesülését a magyarok akadályozták meg. Ezzel szemben a magyarok megjelenése kifejezett szerencséje volt a „nyugati” szlávságnak. „Nagymorávia már évekkel a magyar honfoglalás előtt német tartománnyá vált. A honfoglalás kútfői meg sem említik bukását, annyira jelentéktelen hatalom volt.” Sőt, ha a magyarok nem telepszenek ide, és nem kötik le a német erőket, a szlávok tökéletesen ki lettek volna szolgáltatva a német nyomásnak. „Másfelől meg kellett volna neki a magyarság nyomában özönlő török népekkel, besenyőkkel, kunokkal küzdenie, amiket neki kellett volna megállítania, ha a magyarság nincs itt.” Nem túlzás azt mondanunk, hogy a csehek és a szlovákok nemzeti létüket éppenséggel a magyaroknak köszönhetik.

Idézi Kniezsa Lamanszkij pétervári tanárt, aki a magyarság letelepedését a Duna völgyében a „szlávság szempontjából nagyon szerencsésnek” tartotta. „Szerinte a magyarság erős és életképes állama volt az egyetlen erős gát, amely a németség középkori hatalmas »Drang nach Osten« áramlatát meg tudta állítani, s amelyen minden támadásuk megtörött.” A magyarok és németek, meggyöngülve az egymással folytatott csatározásoktól, lélegzethez és a fönnmaradáshoz juttatták a közéjük szorult nyugati szlávokat.

Azt az egyoldalú képet is módosítja Kniezsa, amely a szlávok magyarokra tett hatásáról szól. A szlávok a földművelést a gótoktól, az állattenyésztést a török népektől tanulták. Hiedelemvilágukra is a török népeké volt hatással, vallásuk „hasonlított a keleti népek meg a magyarok ősvallásához”. Érdekes Kniezsa ama megállapítása, hogy „jellemző az ősszlávokra, hogy hadiistenük nem volt”. Isten szavuk pedig, a „bog”, azt bizonyítja, hogy a szláv nyelvekben ez bizony iráni eredetű.

Csak kuriózumként említem, hogy a szláv hadifelszerelés nevei között a német mellett számos török eredetűt is találunk. „A nyelvészet ezt a megállapítását az archeológiai leletek is megerősítik.” A törökre jellemző felszerelési tárgyakat majdnem minden szláv területről ki lehet mutatni.

Hát ennyit a szlávok felsőbbségéről.