A ribillió a rebellió népnyelvi változata, lármát, zűrzavart jelent, míg a latin rebellio lázadást, forradalmat. Baxter a távcsöves kommandósokkal díszített múzeumi timpanon alatt nyájasan kifejtette március 15-én, választhatunk, nyugalmat akarunk vagy ribilliót. Én nem szeretnék ribilliót. De nyugalmat sem. Szeretném Baxtert alkotmányosan és legálisan leváltani a sleppjével együtt. Annyira felgyorsultak az események, hogy nincs idő körmondatokra. Bushman elnök március 15-én Washingtonban köszöntötte 1956 forradalmának ötvenedik évfordulóját.

A Nagy Fehér Főnököt elfelejtették felkészíteni az indián törzsek helyi képviselői, főleg a magyar és a román nép levakarhatatlan barátja, Tom Lantos. Ugyanakkor Demszky végvonaglásaként hatvanmillióért illatosított kukákra pályázhattak a társasházak. A citromillatú granulátum közben elfogyott, a narancsillatút most rendelik meg a politikailag tájékozottak. Mivel Hiller pártvezér szerint (168 Óra) „a nemzeti érdekérvényesítésben a Gyurcsány-kormány volt a legsikeresebb a rendszerváltás óta”, nincs más dolgunk, mint gratulálni a lap főszerkesztőjének, Mester Ákosnak, aki Táncsics Mihály-díjat kapott, Mihancsik Zsófia beérte egy Szabad Sajtó Díjjal. Nem foglalkoznék most Fekete János, Marjai József, Mosonyi Emil magas kitüntetésével, szerintem Baxter kutyáját is ki kellett volna tüntetni a Nagy Kutya Díjjal. A klientúra remélhetőleg utolsó díjesője alá állt hálásan többek közt Fischer Iván, Görgey Gábor, Herskó János, Hankiss Elemér, Litván György, Szelényi Iván, Gombár Csaba, Bródy János, Ficzere Lajos, Koncz Zsuzsa, Pécsi Ildikó, Barabás János, Galambos Lajos és Kukorelly Endre. Akinek a nevét még nem ismerték eddig, nem kell megjegyezni. Hasonló a helyzet a kulturális díjazottakkal. A díszes névsorból Szabad György neve marad fent, akinek volt ízlése kikerülni Baxter ragacsos kezét. A „narancsbolsik kölyökkoráról” folyamatosan értekező 168 Óra Spíró György Kossuth-díját lihegi körül, bár a klientúra többi tagját is széles nyelvcsapásokkal ajnározza. Egyedül Debreczeni József utasította vissza a lovagkeresztet, mert az ügynökgyanúba kevert, nagyon is független publicista éppen Baxterról írja soros munkáját. Debreczeni nyugodtan átvehette volna a megelőlegezett bizalom jelét, hiszen ő sem alábbvaló Zoránnál, Kulkánál, Petrovics Emilnél vagy Karátson Gábornál – ennek a „rendszerváltozásnak” büszke részese vagy így, vagy úgy. A mellette tanúskodó operatív főtiszt vallomása sem hat meg, ugyanis egy „jogállamban” egyetlen volt operatív főtiszt sem kaphatna nyilvánosságot, legfeljebb a bíróságon. Debreczenit azért vetem meg mélyen (ez vélemény), amit a Népszabadságban március 11-én, egész oldalas cikkében írt. „Csurka sose volt veszélyes. Ásatag, periferiális figurája volt a magyar politikának: csak azokat tudta még tovább hülyíteni, akik már úgyis hülyék voltak. Orbán a normálisakat is megbolondítja. Saját magát is. Jobboldal – szellemi értelemben – ma nem létezik Magyarországon”.

Ez egy nagyon sokat érő gondolat, minden bizonnyal honorálni fogják. A „náci alapvetés” propagátora most már mindenkit hülyének néz, az egész jobboldalt. Lehet, hogy igaza van. Április 9-én eldől, mennyire hülye a jobboldal. Az általa említett Magyar Nemzet, Demokrata, Magyar Fórum, Magyar Vizsla, Vasárnapi Újság, Hír Tévé, Heti Válasz olvasói, hallgatói, nézői. Debreczeni szerint „a populista katyvaszban az ósdi jobboldaliság kőkorszaki baloldalisággal párosul.” Ha Orbán megnyeri a választásokat, „…a rendszerváltozással született magyar parlamentáris rendszer helyén egy korrupt és hazug, fél-balkáni rendszer fog kiépülni.” Drága, makulátlan Debreczeni úr! Amiről vizionál, az most van, faggassa róla Baxter főminisztert! Korrupt és hazug. Csak nem fél-balkáni, hanem egészen az. Ez a ribillió vagy rebellió oka és tárgya, meg az önhöz hasonló kitüntetettek magatartása. Vajon hány operatív főtiszt kel fel az önök védelmében még? Akik a Nemzeti Múzeum timpanonjának szobrai közt álarcos kommandósként és mesterlövészként távcsövezték a népet, fél- vagy egész balkáni köztársaságot szolgáltak? Rendben van. Kuncze szónokoljon Petőfi viaszszobra mellett, Baxter nyálazza körül a Köztársaságot, bár elég büdös már – de Geréb ne törjön pálcát Nemecsek fölött. Veszíteni tudni kell. Nem ribillió kell, hanem rebellió. A vörösingesek veszítenek.