Azt éppen e sorozat néhány héttel ezelőtti részében írtam meg, hogy a régi görögök, nevezetesen Platon, a legtökéletesebb alakzatnak a gömböt tartották. Én pedig szerénytelenül azt fűzöm ehhez hozzá – lehet, hogy plagizálok -, de az emberiség legnagyobb találmánya nem az űrhajó vagy a puskapor, hanem a labda. A futball és a tenisz föltalálását közönségesen az angoloknak tulajdonítják. A mendemonda szerint VIII. Henriket teniszmeccs közben nem merték megzavarni azzal a hírrel, hogy nem tudom hányadik feleségét éppen akkor fejezték le. Maga a labdarúgás állítólag angol falvacskák vetélkedő formája volt. De tény és való, hogy már az ókorból is rengeteg adat származik a labdajátékokról. Gyermekkorom máig emlékezetes élménye volt egy egész oldalas színes festmény – valamiféle földrajzi magazinból -, amelyen indiánok kosárlabdáztak. A „kosár” egy kőfalból kiálló vasrúd végén látható karika volt, amin keresztül kellett dobni a labdát. Találtam olyan adatot, amely szerint a XVII. században előkelő magyar kisasszonykák a tollaslabda egyik változatát űzték, miközben a török a „kert alatt kullogott”. Rajongok minden labdajátékért. De nyíltan bevallom, nem értek a futballhoz. Hozzá nem értésem hangsúlyozásával kijelentem, ebben a labdarúgó-világbajnokságban csalódtam. Szomorú, hogy a szenzációt Zidane szolgáltatta, aki lefejelte olasz ellenfelét. Most legalább van témája a médiának, mit mondhatott neki az olasz? Kérem szépen, ez aztán szomorú. Fölvonulnak a világ legjobb focistái legalább négyszázan, s a maradandó, el nem múló téma egy futballba aligha beilleszthető másik sportág harci motívuma. Mindennek a teteje, hogy az úgy látszik, idióta nemzetközi futballvezetés ezt a Zidane-t választotta meg a legjobb labdarúgónak. Mentségül azt hozták föl, hogy a döntés az első félidő szünetében végbement, a lefejelés viszont csak a második félidőben történt. Hát mit vagyunk mi oda, hogy mekkora marhák a magyar vezetők minden téren, ha a világ élvonala is ilyen ökör? Persze sohasem tartottam más butaságát, tisztességtelenségét vagy sunyiságát a magyar viszonylatokra enyhítő körülménynek. Megint nem a jobbik csapat nyert a döntőben (tiszteljük, de nem osztjuk a szerző véleményét – a szerk.). Erre mondják: a labda gömbölyű, vagyis Platon szerint a legtökéletesebb forma. A futball-világbajnoksághoz, amint azt tapasztaltuk, négyszögletű emberek is hozzászólhattak a magyar médiában. Nevezetesen Kéri László politológus, ami szakmát még a régi görögök nem ismerték. Kéri a gyűlölet felől közelített a futballtémához, s lefejelte a magyar népet. Sunyi gyanúsítgatásaival. Nem is értem, hogy jön a futballdöntőhöz a magyarok rosszhiszemű denunciálása. Az ezeresztendős múltra büszke magyar mit szólna ahhoz, ha magyar színekben cigányok válnának olimpiai bajnokká? Hát már mindenről a magyargyűlölet jut a Kéri-félék eszébe? Hát nem tudja, hogy voltak magyar-cigány világbajnokok, válogatott labdarúgók, bokszolók, akiket éppen úgy szeretett a magyar szurkoló, mint a szláv vagy sváb származású bajnokait? Az angolok, a franciák, a hollandok élsportolói között lassan többségben vannak a színesbőrűek. Mert hazájukat évszázadok óta kizsigerelte az európai imperializmus. A származás utoljára 1936-ban volt beszédtéma a berlini olimpián. Az amerikai néger, Owens, porig alázta a felsőbbrendűséget hirdető fajelméletet, igaz, ugyanakkor Csik és Csák is azt tette, akik, magyarok lévén nem a felsőbbrendű fajhoz tartoztak. A magyar balliberálisok képtelenek abbahagyni ezt a kirekesztősdi fajelméletesdit, körömszakadtáig hangoztatva, hogy a magyarok a gyűlölködők, holott ők azok, csak ránk akarják kenni a saját sarukat. A tévébeszélgetésben, ahol Kéri magyarellenessége tajtékzott, szegény Kukorelly mentegetőzött, hogy ő ugyan olasz származású, de ez a „származás” nem befolyásolja őt a szurkolásban. Kukorelly reakciója mértékegysége volt Kéri undorkodásának. Itt közlöm: én viszont görög származású vagyok, de a Himnuszt éppoly lelkesen éneklem, mint a szenegáli-francia futballista. Ami aligha lehet jellemző Kérire. Viszont engem sem befolyásol származásom, eszembe sem jut, ha a liberális majom nem emlékeztet erre, bár az ausztrál-görög teniszezőt, vagy Samprast, vagy Baghdatist jobban kedvelem esetleg, mint más nemzetiségűt, de csak azért, mert emberileg rokonszenvesebb. Ám ha Kéri László magyar, meggondolandó, hogy ne magyarnak, hanem görögnek mondjam magam.