A libanoni kormány az izraeli bombázások elleni válaszlépésként „Jó reggelt, Libanon!” címmel kiáltványt adott ki és országos aláírásgyűjtésbe kezdett. Nem hivatalos izraeli források szerint az izraeli kormányt megdöbbentette a kilátásba helyezett válaszlépés brutalitása, ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsához fog fordulni és felszólítja a világ haladó közvéleményét, ítélje el az újabb terrorakciót. Izrael mindenesetre megelőző csapásokat mér az aláírásgyűjtés feltételezett helyszíneire, de a libanoni polgári lakosság számára humanitárius folyosót nyit a gázai övezet felé.

Ez a hír megpróbálja a lehetetlent, összevonni a kül- és belföldi események döbbenetes abszurditását. Vannak bizonyos arányok, amelyek állandónak tűnnek: a libanoni áldozatok száma e pillanatban hatszáz (főleg civil), az izraeli áldozatoké hatvan (főleg katona). Vannak ilyen állandó arányok, például a parlament utolsó ülésszakán a kormánypárti képviselők (bármiről is volt szó), 194:156 arányban leszavazták az ellenzéket, amely ismét a petíciós módszerhez folyamodik, a várható – már megtapasztalt – eredménnyel. Az izraeli nagykövet Orosz József mikrofonja előtt magát a vele mindenben egyetértő újságírót is meglepte kicsit, amikor magyarul üdvözölte a nézőket: „Jó reggelt, Magyarország!” A továbbiakból kiderült, ezzel nem a Fideszt támogatta, a magyar kormányt azonban elmarasztalta, mert az 6, azaz hatmillió forinttal támogatta a libanoni nyomorultakat. Egy másik Nap-kelte adásban Szekeres honvédelmi miniszter beszámolt a NATO-főtitkárral való találkozásáról, melynek során a főtitkár megdicsérte a magyar haderőt, hiszen a Zöldfoki szigeteken tartott NATO-hadgyakorlat sikere a magyar szakaszon múlott. Sajnos, nem tudhattuk meg, kik voltak e magyar hősök és milyen fegyvernemben mentették meg az Észak-atlanti Szövetséget. Most, midőn Baxter főminiszter szózattal fordult a magyar néphez, rendkívüli műsoridőben, a Bush elnöktől megirigyelt fővárosi panoráma előtt (történelmi beszéd volt, Klára!), „Jó estét, Magyarország!”-gal köszöntve szeretett népét (Szervusz, nép!), még leghűségesebb nyaloncait is zavarba ejtve, mivelhogy nem mondott semmit. Ezt amúgy megszokta már e sokat szenvedett nép az ő bölcs vezérétől, mégis, a rendkívüli alkalom folytán mindenkiben támadt egy parányi (apró) hiányérzet. Annyi kiderült, hogy a bölcs vezér akár egyenként is hajlandó leülni az állampolgárokkal, hogy elmagyarázza a bátor reformokat, melyek mind befektetések a távoli jövőbe, ebben a fantasztikus országban, mely győzni akar és fog, mert fantasztikusan tehetséges. Baxter korábban blogjában említette, hogy reméli, környezete figyelmezteti, ha elhülyülne – gondolom, most jött el az a kínos pillanat, amikor egymást lökdösik, ki mondja meg neki. Persze Baxternak igaza van, „szembe kell nézni a féligazságokkal”, meg kell vitatni Magyarország jövőjét, és meg is kell állapodni, hiszen „Magyarországnak a legjobbnak kell lennie”. Ehhez azonban – hasonlóan rövid időkeretben szólva – a miniszterelnöknek sürgősen le kellene mondania, Sólyom Lászlónak pedig új választásokat kiírnia, mondjuk október elsejére, az önkormányzati választások időpontjára, egy füst alatt megoldható lenne a dolog. Ez persze aligha következik be, az MSZP azzal van elfoglalva, hogy Vitányi Iván tanácsát mérlegelve felvegye a „szociáldemokrata” nevet, mivel a „szocialista” jelző Vitányi szerint is lejáratott. Legyünk őszinték, ha az MSZP bármilyen új nevet vesz fel, attól még a probléma lényege megmarad, olyan ez, mint amikor a szakállas bácsit nővé operálják (vagy fordítva, nehogy esélyegyenlőségi mulasztás bűnébe essünk). Jelenleg ott tartunk, hogy a kormány politikáját a közvélemény-kutatók szerint már csak a „gazdagok” támogatják, ez magyarra fordítva annyit tesz, hogy a kormány és klientúrája támogatja a kormányt, mi mást is tehetne, hiszen ebbe a kiválasztott körbe tartozni egyet jelent a teljes állami, jogi, politikai, pénzügyi védettséggel és kivételezettséggel. Ha jól meggondolom, még hálásak is lehetünk ennek a fantasztikus kormánynak, hogy értünk, szinte helyettünk dolgozik, és olyan olcsó és hatékony államot kínál nekünk, hogy belegebedünk. Ha most lennének a választások, az MSZP nagyot bukna, az SZDSZ pedig apró, szélsőséges, parlamenten kívüli párt lenne. De ne áltassuk magunkat, a választások 2010-ben lesznek. Addig örülhetünk, ha nem lőnek közénk – puszta szeretetből és felelősségérzettől hajtva. Jó estét, Magyarország! A beszéd elhangzása után kijárási tilalom is lehet.