Méltóztassanak cikkem közepén a bordó alapra nyomtatott szöveget elolvasni. Karinthy írta az első világháború közepén a háború lelkes apostolai ellen, akik megrontották a szavak becsületét, kihüvelyezték belőlük az igazságot, megölték hitelüket. Azóta minden diktatúra jellemzője a szóhamisítás, a kendőzés, a félremagyarázás, a szépítgető eufemizmus. Megismertük ezt az eljárást a nácizmus idején, megszenvedtük a különféle kommunisztikus-szocialisztikus diktatúrákban. Néhány példa: „csapataink rugalmasan elszakadtak az ellenségtől” = szaladtak, hogy lábuk sem érte a földet. „A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége rendezte az árakat.” Vagyis árdrágított.

Beleborzong az ember, amikor a mai szocialisták (tegnapi kommunisták) szövegelését hallja, mert ama szörnyű évek jutnak az eszébe, s nem biztos abban, hogy a hamis szavakat nem követik-e valódi rémtettek. Vegyünk egy mai, korszerű példát. A választási kampányban Gyurcsány sok mindent ígért, többek között azt is, hogy nem lesz tandíj az egyetemeken és a gyógyítás ingyenes marad. Hétfőn a parlament megszavazta – nem a tandíjat, hanem a „fejlesztési részhozzájárulást”. Ha felütjük az Értelmező Szótárt, megtudjuk, hogy a tandíj megszabott pénzösszeg, amit tanításért, oktatásért az oktató intézménynek kell fizetni. A Gyurcsány-kormány nem zabhegyezésért vagy varjúkárogtatásért kér lóvét, hanem oktatásért. És nem a sarki fűszeresnek kell fizetni, hanem az oktató intézménynek. Vagyis az úgynevezett felsőoktatási fejlesztési részhozzájárulás mindenben kimeríti a tandíj fogalmát. Mi a fenének kell akkor köntörfalazni? – Mert ez a mindenkori diktatúrák létezési formája. Mesterházy Attila, aki egy rossz vidéki (bocsánat a vidéktől) giccspancs operett-intrikus (bocsánat az intrikusoktól) szakállát maszkírozta magára (jaj, szakáll, csak félre ne értsék!), kijelentette: a Jó reggelt Magyarország! politikai kommunikációs sablon, amelynek lényege az, hogy Orbán Viktor nem akar haladást, reformot, modernizálást, sőt mi több, a maradi erők vezéreként lép föl. Nehéz letagadni, Gyurcsány nemrég ismerte el, hogy a választási győzelem érdekében félrevezette a választókat, vagyis hazudott, persze csak azért, hogy megvalósíthassa „megváltó programját”. Ennek a magatartásnak az orbánviktori kritikáját nevezte a vicces szakállú intrikus maradiságnak, s Gyurcsány bevallott manifeszt hazudozását korszerű reformnak. Vagyis a hazudozás, a mellébeszélés, a választók félrevezetése nem más, mint modernizáció; az őszinteség, a tisztesség megkövetelése pedig maga a mélységes konzervativizmus, vagyis ő szerinte maradiság. Öngól. Ember még így nem leplezte le a gyurcsányi hamisságot, mint ez a majomszakállú egyed. Kuncze Gábor is a hírhedett szófejtők sorába tartozik. Parlamenti hozzászólásában hamiskás, öntelt mosollyal kinyilatkoztatta, hogy miről szólt a vita. Szerinte arról, hogy csináljunk-e valamit, vagy sem. Mondta ezt nyolc esztendei regnálás után, amikor is kezükben volt a csinálás lehetősége. (Igekötővel: elcsinál, fölcsinál, kicsinál, becsinál, csak nem megcsinál.) Majd kijelentette: a konzervatív ellenzék szerint ne csináljunk semmit. A szóértelmezés sajátságos változata ez. Az ellenzék ugyanis nem azt mondja, hogy a kormány ne csináljon semmit, csak ne úgy csinálja, hanem jól. Kuncze nem tud különbséget tenni a roszszul csinál, meg a jól csinál között. Ami meg is látszik nyolcesztendős regnálásukon. A „ne csináljunk semmit” konzervatívul azt jelenti, hogy kétszáz fős legyen a parlament, maradjon a megyerendszer, ne fizessenek a nyugdíjasok vényfölírásért és vizitért, meg kórházi ágyért, mert egyszer már fizettek érte, ne fizessenek tandíjat, mert az nem feltétele a minőségi oktatásnak. A Gyurcsány-féle tandíj voltaképpen pénzbírság, vagyis a rossz tanuló megbüntetése. Amiért normális országban buktatás jár. És az iskolarendszert sem azzal kell reformálni, hogy emelem a tanárok kötelező óraszámát, hanem azzal, hogy emeljük az egy tanuló főre jutó tanárok számarányát. Mert a reform = minőségjavítás, a minőség pedig a több tanár függvénye. Persze a minőség fogalmával nem hozható kapcsolatba Magyar Bálint, vagy a jutocsázó Bozóki András.