Imádok levelezni! Az ember sok okos honpolgárral ismerkedik meg, friss ingerek érik, kinyílik előtte egy új, eddig ismeretlen világ kapuja, s rájön, még sokkal több marha van a világon, mint ahogy azt eddig hitte volna. Az írja például egy hölgy. „Mélységesen felháborodtam Waldorf című írásán.” Nem akartam mondani, akkor jó, azért írtam, inkább próbáltam neki elmagyarázni, a kis mű nem tudományos munka, hanem mint publicisztika – jellegéből adódóan – inkább a szépirodalom területére sorolható, úgyhogy annak szakmai hitele finoman fogalmazva elhanyagolható. Félek, nem fogta föl. Egy másik értelmiségi a Lennék jobbágy című remekem kapcsán ragadott tollat, s azzal fárasztott, hogy „Nem tudom, mit szólna, ha magát sanyargatnák az urak, s kényszerítenék munkára”. E kis remekműből sajnos nem tudok tovább idézni, mert becsöngetett a szomszéd és sürgősen kért valami papirosfélét, mert a kisfia éppen pucolta a tengerimalac terráriumát. Legutóbb D. Gy. úr (Gyömrő) felháborodott sorait vehettem kézbe. Őt Kisnyugdíjas című írásom ejtette kétségbe, s látta el félévre való szorongással, tudniillik olyan nézetekkel találkozott benne, amelyek nehezen illeszthetők be a sablongondolkodás keretei közé. Az emberek többsége pedig ettől megijed, és vad szorongások törnek rá, mint most D. Gy. úrra is. Kedves olvasóm erkölcsi felháborodásához az egész família csatlakozott – pedánsan odakörmölték: Lali, Pista, Ödön, Zsolt, majd D. Gy. úr az alábbi polgári-keresztény kitétellel zárta sorait: „Bächer pincsije három nyelven beszél, de te csak ugatol. Te köcsög! Menj orvoshoz”. Meg tudom, kérem, mutatni. Eltettem az utókor számára „A géniusz levelezése idiótákkal” című vaskos dossziéba. Ellenben lenne egy szerény óhajom. Megkérném kedves levélíróimat, hogy a jövőben szappanozzák be feladás előtt a levélre ragasztott bélyeg felületét, mert úgy a pecsét csekély munka ráfordításával lenyalható. S akkor majd azt a jövőben fel tudom használni értelmes célokra. Megnyugtatok mindenkit, nem az okos levélíróknak való válaszadás lesz az.