A jobboldal legyőzte az egyesített balliberális oldalt a budapesti főpolgármesteri választáson, de mert a baloldal nem állított ellenfelet a liberálisok jelöltjével szemben, míg a jobboldal három bajnokot is nevezett, a vesztes győzött. Ez a számok nyelvére fordítva így hangzik. A jobboldal három jelöltje összesen 52,6 százalékot szerzett, szemben a baloldal jelöltjével, aki csak 46,86 százalékot ért el. A kevesebb azért lett mégis több, mert az MDF és MIÉP vezetése úgy döntött, hogy Demszky Gábornak ötödször is bizalmat kell szavazni. Tarlós István, a polgári és jobboldali pártok által támogatott független jelölt rövid idő alatt páratlan ívet futott be, és nem vitás, hogy ha nincs a provokátorok által kirobbantott székházostrom, s ezt nem követi a rendőrség hisztérikus tombolása, mindezt nem gerjeszti tovább a balliberális média, miáltal a budapesti szavazók egy részében sikeresen elültették a félelmet, akkor még az MDF és a MIÉP jelöltjével szemben is nyer. De több mint valószínű, hogy éppen ezért robbantották ki a zavargásokat, hiszen a főváros költségvetési szempontból egy kis Magyarországgal ér fel, amelynek birtoklása az itt lévő ingatlanok és egyéb kincsek páratlanul magas értéke miatt stratégiai jelentőségű. A jobboldali összefogás totálissá tehette volna a baloldal és a liberálisok bukását. A továbbiakban ezért célszerűnek látszik megkülönböztetni a harsányan ágáló szájmagyarokat azoktól, akik igazi cselekvésre képesek. Nem az a jó hazafi, aki órákig képes mikrofonba üvöltözni az összefogásról, hanem az, aki cselekszik érte. Óbuda tiszteletre méltó polgármestere körülbelül harmincszázalékos ismertséggel és ebből fakadóan mintegy húszszázalékos népszerűséggel lépett a küzdőtérre, ami azonban már ekkor is nagyságrendekkel meghaladta jobboldali vetélytársai, a súlyos önértékelési zavarokkal küszködő Katona Kálmán és Zsinka László esélyeit. Nem volt kérdés, hogy kinek van esélye legyőzni Demszky Gábort. Tarlós István természetesen megkereste partnereit, hogy a legerősebb jelöltnek nagyobb esélyt adó visszaléptetés feltételeiről tárgyaljon. Éppen úgy, ahogy Molnár Gyulát vonta vissza korábban az MSZP Demszky érdekében. Az MDF részéről elfogadhatatlan zsarolás volt a válasz, a MIÉP részéről merev elutasítás. Tarlós István ennek tudatában kétszeres hátrányt vállalva indult el. Példátlan a magyar demokrácia történetében, hogy egy főpolgármester-jelölt gyalog bejárja a főváros minden kerületét. Ez a férfias teljesítmény fokról fokra növelte a jelölt elismertségét, mert Budapest ámuló népe az őszintén szólva kissé nyafka Demszky után egy felkészült, határozott, férfiasan teherbíró, ugyanakkor mégis közvetlen és derűsen nyitott embert ismert meg, aki nem riad meg egy utcai vitától sem. És a zarándokút meghozta gyümölcsét. A Gyurcsány-monológ által kirobbantott botrány előtti napokban Tarlós István népszerűsége már megelőzte Demszky Gáborét. Küszöbön állt a nagy diadal, a teljes fordulat az ország után a fővárosban is. A tévészékház ostromának sokkoló képei azonban áthangolták a fővárosi közvéleményt, az emberek elbizonytalanodtak, és Demszky valamelyest visszaszerezte vezető pozícióját, elsősorban azzal, hogy minősíthetetlen módon igyekezett a törvényszeretetéről ismert ellenfelét a rombolással összekötni. Tarlós István az idő rövidsége miatt ekkor már csak úgy győzhetett volna, ha maga is fölveszi ezt a visszataszító stílust, avagy ha jobboldali vetélytársai megértvén a helyzet súlyát, visszalépnek a javára. Nem tették. A történelmi pillanatban megtagadták az együttműködést. Katona Kálmán és Zsinka László silány eredményével nevetségessé vált, de megmentette Demszky Gábort. Katona jutalma a fővárosi közgyűlés háromfős MDF-csapatában egy hely. A MIÉP ugyan kiesett a fővárosi közgyűlésből is, Zsinka László mégsem maradt feladat nélkül: Budapest XVI. kerületében képviselő lett ő is, a Fidesz, az MDF és a Vállalkozók Pártja támogatásával, mert van, aki nemcsak mondja, de cselekszi is az összefogást. Ez most már történelem. Ezzel együtt a diadal szinte tökéletes. Hála azoknak, akik tudtak türelmesen higgadtak, szívósan határozottak és következetesen okosak lenni. Az ország szíve megdobbant. Nincs olyan települése Magyarországnak, ahol ne mozdulnának meg most azok, akik csak a jelre vártak, hogy végre beteljesítsék immár erkölcsi értelemben is a rendszerváltozást. Az 1956-os minta szerint. Találkozunk a Kossuth téren.