Semjén Zsolt A KDNP elnöke

Kedves Semjén Zsolt! Nincs dehogy, ámbár vagy árnyalás. A legteljesebb és legőszintébb gratulációm, hogy a Kossuth-téren 10-én bejelentette: pártja és a Fidesz a jövőben nem vesz részt az állami televízió Nap-kelte című műsorában. Gratulálok nemcsak e kézzel fogható tett bejelentéséért, hanem világos, érthető és lelkesítő beszédéért is. E rovatba rendszeresebben belepillantók tudják, hogy itt nemegyszer hangzott el felhívás a Nap-kelte bojkottálására. Annak kapcsán is, hogy miután évekkel ezelőtt Pavel Hrusovsky, a szlovák kormányból kilépett Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke meghirdette a kereskedelmi Markíza televízió balliberálisan elfogult SITO című műsora elleni bojkottjukat, a párt népszerűsége jelentősen megugrott.

Navracsics Tibor A Fidesz frakcióvezetője

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Fogadja a legteljesebb gratulációmat a Kossuth-téren elmondott kitűnő beszédéért és elsősorban azért, amiért bejelentette: a Fidesz számára Gyurcsány Ferenc többé nem partner. Nagyon örültem annak is, hogy emiatt e hetilap múlt heti számának címoldalára került. Bevallom önnek: egyik ámulatból esem a másikba, amióta a jobboldali szavazóknak megmagyarázható és érthető üzenetek sora érkezik a Fidesztől. Eddig ugyanis napokat és éjjeleket beszélgettünk át barátaimmal, akikkel „értelmezni” akartuk azt, amit nehezen lehetett. Önnek eddig itt ezen kívül már két levelet írtam. Az egyikben értetlenségemet fejeztem ki, amiért a Fidesz médiaoktatásra Kálmán Olgát és Simon Andrást kérte fel, míg a másikban arra kértem, hogy a Fidesz ne legyen oly passzív, és tegyen valamit azok érdekében és védelmében, akiket politikai okokból üldöznek a szocialista/balliberális koalíció hatóságai. Akkor voltak, akiknek nem tetszett, hogy önt és pártját a fentiek miatt bíráltam. Most pedig – gondolom – lesznek olyanok, akiknek az nem fog tetszeni, hogy feltétel nélkül dicsérem önöket. (Az, hogy a másik oldal mit ír vagy gondol majd minderről, annyira érdekel, mint a calcuttai nyomornegyedekben a szennyvíz vegyi összetételének évenkénti alakulása.) De sem az előbbi, sem az utóbbi nem befolyásol, hanem az, hogy leírjam azt, amit a jobboldal minél nagyobb győzelme és a tényleges rendszerváltás lehetőségének megteremtésére helyesnek gondolok. Legyen most is az idő, amely eldönti, hogy igazam van-e. Pillanatnyilag egyébként az sem érdekel, hogy politikájuk e kellemes és az önökre szavazók közül oly sokakat örömmel eltöltő fordulata vajon tudatos megfontolás eredménye vagy pedig az „események” késztetésének a hatására történt-e mindaz, amire nem kevesen évek óta vártak. A lényeg az, hogy folytassák azt, amit most elkezdtek.

Szájer József és Gál Kinga Az Európai Néppárt magyar európai parlamenti delegációjának vezetője, fideszes európai parlamenti képviselők

Tisztelt képviselők! Köszönet azért, hogy a rendőri brutalitás áldozatai érdekében tiltakoztak a most uralkodó szocialista-balliberális koalíció gaztettei miatt az Európai Parlament különböző fórumain. Nagyon remélem, hogy példájukat követi az a Társadalmi Önvédelmi Testület is, amelyet – mint Orbán Viktor pártelnök a választást követő beszédében ígérte – nyilvánosan is megvédi azokat, akiket e kormány hatóságai politikai okokból ártatlanul üldöznek, illetőleg diszkriminálnak. Szintén remélem, hogy meg tudják győzni pártjukat: kezdjék el végre a tényleges együttműködést a Gaudi-Nagy Tamás vezette Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal, amelynek 11 ügyvédje oly áldozatkész és hatalmas munkát végzett az őrjöngő brutalitással és a diktatúrákra jellemző jogtiprásokkal eljáró hatóságok „munkájának” dokumentálására.

Orbán Viktor A Fidesz elnöke

Tisztelt Elnök úr! „Ezért most az a legfontosabb, hogy az MSZP-támogatottság történelmi mélypontra csökkenjen”, írta Ön a Magyar Nemzet október 14-i számában. Ezt a mondatot ismételtetni kellene a párt valamennyi vezetőjével. Ennél valóban nincs fontosabb. A reménytelenség, az elsivatagosodás évei után most tényleg egy olyan történelmi fordulóponthoz értünk, amely után – mintegy égi ajándékként – ismét reménykedhetünk abban, hogy a neoliberális út mellett van egy saját, járható út is. A diagnózisban is teljesen igaza van: „Meg kellett mutatnunk, hogy itt nem pusztán egy emberről, hanem egy pártról van szó, amelyik régi szenvedélybeteg, és szenvedélye még mindig változatlan: egyeduralom mindenben és minden áron. Ez a párt egyeduralomra törekszik nemcsak a politikában, de a gazdaságban, a szellemi életben és a médiában is”. E két mondatát csupán azzal egészíteném ki, hogy én e szenvedélybetegséget nemcsak az MSZP-ben, hanem a szétrothadóban lévő SZDSZ-ben is éppen úgy látom. Ön azt írja, hogy a katasztrofális gazdasági helyzet miatt szakértői kormányt kellene alakítani. Ez az a pont, ahol írásának talán nem egy olvasója felteszi a kérdést: ha a legfontosabb az MSZP-támogatottság történelmi mélypontra csökkenése, vajon egy szakértői kormány felállása nem dobna-e mentőkötelet az MSZP-nek és nem odázná-e el azt, amit ugyan iszonyatos áldozatok árán, de 2010-re – vagy akár előbb is – megoldható lenne: a volt egypártrendszeri „mélystruktúrák” (tisztelet Tellér Gyulának, pártjuk képviselőjének, azzal a kiegészítéssel, hogy a mélystruktúrák „alvadt” állapotukból Gyurcsány alatt a legvidámabb és legaktívabb életre keltek) végleges szétrombolását? Ugyanis – mint a nem neoliberális közgazdász-elit krémje ezzel tisztában van – a roppant mértékű eladósodottság miatt az ország pénzügyi helyzete automatikusan tovább romlik. Ha tehát egy szakértői kormány venné át az irányítást, akkor az MSZP eszdéeszes gyökerű médiája „elmagyarázná” a választóknak, hogy a kudarcért nem az MSZP, hanem a kormányrudat átvett szakértői kormány okolható. Az MSZP pedig ismét megúszná, majd minden folytatódna a régi minta szerint: az ország kifosztásának, a szelektív osztogatásnak és mértéktelen eladósításának végeláthatatlan ciklusa. „Szerencsére” azonban az MSZP van annyira mohó és ragaszkodik annyira a hatalomhoz, valamint a súlyos összegek ellopásának rövid távú előnyeihez, hogy a hatalmat sem szakértői kormánynak, sem – békés úton – az ellenzéknek nem adja át. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy ma gyakorlatilag lehetetlen pártatlan szakértőket találni, főként egy kormányra valót: ha a pártok egy ideig nem is, de a nagyközönség jó része pontosan tudja, hogy melyik szakértő melyik oldalra „szakért”. Amellett, hogy teljes mértékben egyetértek azon indokokkal, amelyek miatt annyian követelik Gyurcsány lemondását, pontosan azért vagyok elégedett a jelenlegi miniszterelnök makacs ragaszkodásával hatalmához, mert, mint ön fogalmazott: „a legfontosabb, hogy az MSZP-támogatottság történelmi mélypontra csökkenjen”. Márpedig ennek a folyamatnak egyik legfőbb záloga Gyurcsány maradása, hiszen az őt minél jobban elborító közutálat pártjára is óhatatlanul rárakódik. Az persze sejthető, hogy az MSZP Gyurcsány Ferencet rövid időn belül elintézi. Utóda vagy utódai viszont a jelenlegi gazdasági helyzetben nyilvánvalóan nem tudnak csodát tenni és az ostobán naiv várakozások utáni jéghideg csalódás bekövetkeztét csupán néhány hónappal tudják kitolni. Kívülről tehát most úgy tűnik, hogy a jobboldalnak a lehető legjobb stratégiája az lenne, ha legalább töredékében bepótolná alapvető mulasztását: tartós sikerének megalapozását. A megfelelő emberek hiányára gondolok. Ami most különösen akut módon jelentkezik, hiszen a jobboldal választási eredményei nyomán tömegével ürülnek a munkahelyek. Most lenne alkalom arra is, hogy a helyi médiumokba jól képzett és nem az egypártrendszer jogutód pártját támogató embereket helyezzenek el, nem beszélve a többi „pozícióról”, a jegyzőktől a titkárnőkig bezárólag. Csakhogy a jobboldal gyakorlatilag 16 éve mulasztja el a talentumok kiválasztását, oktatását, sőt utasította el – józan ésszel fel nem érhető módon – a legkiválóbb tehetségek puszta jelentkezését is. A médiára egy példa: a rövid életű MTV Akadémián végzett pár tucat diákból 13 dolgozik azon Hírtévében, amely nemcsak Magyarország, de az egész világ egyetlen képi hírforrásául szolgált az elmúlt időkben. Ennyi az, amit a jobboldal fel tud mutatni, szemben a másik oldal valamennyi intézményével, beleértve a jobboldal eredményeit tekintve érdektelen vagy az általa alapított, de szintén érthetetlen módon a másik oldal számára kiképző intézeteit. Most látszik az is, hogy mekkora kár volt nem kihasználni a polgári körökben rejlő óriási kincset. Vajon megalakulásuk óta mekkora adatbank állna rendelkezésre, hogy most főfájás helyett pusztán egy számítógép gombjának megnyomásával bújnának elő garmadával a nevek halmaza bármely szakterületen – abban az esetben, ha megfelelő kiválasztási munka folyt volna, mint annak hiányát e rovat több mint három évvel ezelőtt kérte értetlenkedve számon Hende Csabán, a polgári körök országos vezetőjén. Most már csak remélni lehet, hogy azok, akiknek a nagykapun kell távozniuk, nem jönnek vissza más ruhában a kiskapukon. Ugyanis – érzésem szerint – ezen is múlik nagyrészt az, amit ön a legfontosabbnak ítél, vagyis azt, hogy az MSZP történelmi mélypontjára süllyedjen.

Sztankóczy András a Magyar Rádió Aktuális szerkesztőségének vezetője

Ön a Heti Válasz hetilapnak múlt heti számában A hét embere rovatban ezt nyilatkozta: „Hitelesen, alaposan, elfogulatlanul akarunk tájékoztatni”. Akkor most idézem, miként számoltak be október 10-én Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének Kossuth téren elmondott beszédéről: „Fél hat után néhány perccel kezdte beszédét Semjén Zsolt, aki a keresztény tanításra hívta fel a figyelmet, amely szerint a béke az igazság gyümölcse. Az ellenzéki politikus kijelentette: a kialakult helyzetért Gyurcsány Ferenc, Veress János és Kóka János a felelős.” Vagyis egy szóval sem említették a lényeget: a Nap-kelte bejelentett bojkottját. Nyilván e „hiteles, alapos és elfogulatlan” tájékoztatás szellemében küldettek főnöke, Such György intézkedésére Tőkés Lászlónak – mint e lap múlt heti számában Tőkés püspök nyilatkozta – „egy rossz külalakú faxlevelet”, amelyben közlik, hogy „nem tartanak igényt a további igehirdetési szolgálataira”. Az, hogy már az igehirdetésbe is belepofázzanak, valóban túlmegy minden határon. Remélem, hogy legalább emiatt a kuratórium fideszes tagjai éppen úgy tiltakozni fognak, mint ahogyan e baljós grémium ellenkező oldalú tagjai, Gellért Kis Gábor kuratóriumi elnök és Agárdi Péter urak tennék azt egy olyan fordított esetben, amelyet nem kívánok túlmagyarázni.

Andrew Fastow az amerikai Enron egykori pénzügyi igazgatója

Tisztelt Uram! Ön hat év börtönt kapott, mert összeomlott vállalata könyvelését éveken át meghamisították és egyéb „fehér galléros” bűnöket követett el. Sajnálhatja, hogy nem Magyarországon tárgyalták ügyét, ahol garantáltan büntetlenül került volna ki abból, hogy a befektetőknek és az alkalmazottak tömegeinek oly hatalmas kárt okozott. Nálunk ugyanis csak akkor ítélnek valakit garantáltan börtönre, ha tüntet vagy netán a tüntetés színhelyén kapják el a „rend” őrei. De akkor rögtön.