A világnak óhatatlanul szüksége van olyan emberekre, akik kellő elszántsággal kutatnak valami újat és szokatlant. Múlt heti számunkban helyszíni riportot közöltünk a boszniai Viszoko mellett feltárt piramisokról, most a bosnyák származású, Texasban élő Samir Oszmanagiccsal beszélgettünk, aki annak idején elsőkét vállalkozott arra, hogy bebizonyítsa, a hegyek valójában piramisok.

– Miért nem állt elő valaki már korábban a piramiselmélettel? Idő igazán lett volna rá… – Ahhoz, hogy valaki egy elméletet megfogalmazzon, az adott tárgykörben hasonló építmények százait kell ismernie, esetünkben felfedezett piramisokat, továbbá elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy kinyilvánítson egy lehetetlennek tűnő feltételezést. Hogy az elmélettől a gyakorlatig eljusson, szellemileg és anyagilag is függetlennek kell lennie. – Milyen közös jellemvonásai vannak a viszokói, az amerikai és az egyiptomi piramisoknak? – Közös a piramis alak. A különbség a kivitelezésben és a felhasznált anyagokban tapasztalható. A viszokói Nap piramis dőlésszögei szintén hasonlóak az egyiptomi nagypiramiséhoz, ettől eltekintve a két eddig feltárt boszniai piramis igencsak eltér mindattól, amit eddig tapasztaltam, jóllehet piramisok százait kutattam szerte a világon, amelyeknél az itteniek jóval régebbiek. Noha a boszniai Hold piramisnak ugyancsak számos terasza van, mégsem hasonlít a maya lépcsős piramisokhoz, így ezen a ponton több a kérdés, mint a felelet. Egy dolog bizonyos: Bosznia közepén a Föld valaha épült legnagyobb civilizációs együttesét találtuk meg. Bebizonyítottuk, hogy ember által épített hatalmas, piramis alakú kőépítményeket rejt a növénytakaró. – Mi a véleményük a Viszokóban járt tudósoknak, archeológusoknak, geológusoknak, történészeknek? – A mi elméletünk, kutatásunk és geoarcheológiai ásatásaink többszörösen is megrázó hatást gyakoroltak archeológiai körökre. Mindenekelőtt azzal, hogy piramisok Európában is léteznek, mégpedig a kicsiny Boszniában, ráadásul ezek a legnagyobbak az egész Földön. Végül, de nem utolsósorban megtaláltuk Európa legrégibb írását. Ezek az állítások már túl soknak bizonyultak nem egy intézményvezető címzetes, professzori rangú tudósnak. A boszniai piramisegyüttes lesz a tudásszint vizsgája a különböző országokból származó szakértők számára. Három egyiptomi szakember is dolgozott itt, akik alig néhány héttel a vizsgálódás után már kijelentették, hogy ezek a piramisok igen fontos archeológiai helyszínen találhatók. Velük ellentétben számos tudós, aki soha nem is járt a helyszínen, megtámadta a munkánkat és megpróbálja leállíttatni. – Ami a vésett írásjeleket illeti, magunk is láttunk ilyeneket a Nap piramis alagútjában. A P rovásjel sajátos latin E alakját ráadásul Trójában, Egyiptomban is megtalálták. Erről mi a véleménye? – Úgy hiszem, hogy csak most kezdtük megtalálni a legrégibb európai írás nyomait. Az biztos, hogy a piramisokat építő és írásjeleit hátrahagyó szupercivilizáció igen fejlett volt. Ezek az írásjelek hasonló vagy akár ugyanolyan jelképeket tartalmaznak, mint a boszniai írás. Amint egyre beljebb haladunk az alagútban és egyre több megalittömböt találunk eredeti állapotában, annál több tájékoztatást adhatunk a világ tudósainak további kutatásaikhoz. – Egymástól erősen eltérő vélemények láttak napvilágot a piramisok korát illetően. – Az én elméletem szerint ezek a piramisok régebbiek a legutóbbi jégkorszaknál, más szóval, valószínűleg 12 500 évet kell visszamennünk az időben. Ennek alátámasztására geológiai jeleket találtunk. Olyan egyértelmű bizonyíték persze nincs, mint például a szerves anyagok esetében a radiokarbonos vizsgálat. Ennek oka nagyon egyszerű. Eddig nem találtunk olyan szerves anyagot, amelyek az eredeti építőkhöz tartoztak volna. Ne feledjük, hogy ez csupán az ásatások első éve és néha évekig tart, amíg ilyen mintákra lehet bukkanni. Egyelőre még csak a piramisok felszínét kapargatjuk, feltárjuk a falait, teraszait, derékszögű szerkezetét, hasonlókat. Ha már bejutottunk a piramisba, bizonyára több bizonyítékot is találunk. – Mi lett a sorsa a helyszínen talált csontváznak? – Eddig ezt az egyetlen csontvázat találtuk 2005 októberében tíz centiméterrel a földfelszín alatt, a Nap piramis nyugati oldalának kikövezett fennsíkján. Londonba küldtük bevizsgálásra, jóllehet, annak eredményétől nem várunk semmi rendkívülit, mivel valószínűleg csupán 100-200 éves maradványokról van szó. Sokkal érdekesebbek azok az emberi csontok, amelyeket négy kilométerre a Nap piramistól találtunk, mert ezek már valóban szokatlanul nagyok. – A Nap piramisban lévő alagút helyenként igen szűk és alacsony, míg a hegyoldalt 30-35 tonnás hatalmas kőlapok borítják. Lehet, hogy míg a vájárok törpék, addig a piramisépítők óriások voltak? – Nem hiszem, hogy a piramisokat egymással összekötő és a völgy közepén hatalmas föld alatti csarnokokká szélesedő alagút építőinek mérete bármilyen szerepet játszott, sokkal inkább szakértelmük és egymásétól eltérő, de mindenképpen fejlett műszaki ismereteik számítottak. Ugyanezt gondolom az „óriásokról”, akik inkább építészeti és csillagászati ismereteik tekintetében lehettek kimagaslóak. A Nap piramis északi oldalán négy rétegben felhelyezett, úgynevezett betontömbök csak az építmény falát képezik. Alattuk, a 45 cm vastag agyagréteg után ismét hasonló tömbök következnek. Ezek feltárása még csak most következik, de bizonyos, hogy ebbe a jelentős építménybe több tíz millió tonnányi anyagot építettek be. – Az alagút mindig ilyen szűk volt, vagy a törmelék töltötte fel az évezredek során? Használta-e valaki az utóbbi időben? – Ez az alagútrendszer az egykor élt ember lángelméjének eredménye. Mivel 3,5×2,5 méteres kőmegalitokat is találtunk benne, ezek az alagút eredeti 4×5 méteres járatára utalnak. A 12 ezer évvel ezelőtti ár következtében víz jutott az alagútba, hatalmas mennyiségű homokot, törmeléket besodorva. Tudjuk, hogy a járatok bizonyos szakaszait a jugoszláv hadsereg használta az elmúlt évtizedekben, de az utóbbi húsz évben eltorlaszolták a bejáratot, ezért elhagyatott volt. – Azt hallottuk, hogy a Nap piramis belsejében az úgynevezett betontömbök alatt egy kisebb, természetes szikla található, a Hold piramis viszont tetőtől talpig mesterséges építmény. Igaz ez? – Véleményem szerint mindkét piramist az alapjától a csúcsáig építették és ehhez természetes anyagokat használtak olyan recept szerint, amely már a múltba vész. Az antik „cement” például agyagporból, kalciumkarbonátból és kagylóból állt, és tudták, hogy ez az elegy a levegővel kölcsönhatásba lép. Az építés részleteinek tisztázására mind a négy égtáj felől és különféle szinteken végezzük a feltárásokat. – Mit terveznek jövőre? – 2006 áprilisában kezdtük a világ legnagyobb geo-archeológiai feltárását, a 200 munkanap és 100 ezer munkaóra után elégedettek vagyunk az eddigi eredménnyel. Télen az alagútban dolgozunk, jövő áprilisban pedig folytatjuk a föld feletti munkát, egyúttal hozzákezdünk a másik három, a Sárkány, Szerelem és a Földanya temploma nevű piramisok feltárásához is. Reméljük, hogy ebben a világ minden tájáról érkező önkéntesek, kutatók, egyetemisták segítségünkre lesznek, hiszen a piramisok a világörökség részeként mindenki tulajdonát képezik. – Sejtik-e a piramisok építésének okát? – Mit tudunk egyáltalán az ősi civilizációkról? Nem sokat, és a boszniai piramisok még inkább rávilágítottak hiányos tudásunkra. Száz év múlva az emberek csak nevetni fognak azon, hogy milyen keveset is tudtunk a bennünket körülvevő világról. Ennek megváltoztatásáért az egyén is sokat tehet. – Elfogadnák-e magyar kutatók segítségét? – Büszkék vagyunk arra, hogy mindenki számára biztosítottuk a nyíltságot. Már eddig is tucatnyi szakértő érkezett hozzánk Egyiptomból, Jordániából, Pakisztánból, Görögországból, Szlovéniából, Montenegróból, Szerbiából, Ausztriából, Olaszországból, az USA-ból és persze Boszniából. Szeretném, ha jövőre egy Németországból, Ausztriából, Lengyelországból, Magyarországból érkező tanárokból és diákokból álló tábor nyílna, akik aztán velünk együtt végeznék a feltárást. Hadd mondjam el ismét, hogy alapítványunk önkéntesekre alapoz. Olyan emberekre, akik szeretik és tisztelik a távoli múltat és ezt az országot. Szakács Gábor