Tóta gyerek cikkét olvasgatom épp. Igen, Tóta W. Árpádra gondolok, az Eljövetel című marha csicsás, ámde tök ötlettelen kötet szerzőjére. Nem mai keletű az írás, elismerem, de mint köztudott, régimódi ember vagyok, megvetem az új dolgokat – legfőképp a közlekedést, Luther bomlasztó tanait meg az általános választójogot iktatnám ki sürgősen a világból -, s egy elméletem szerint, melyet alkalomadtán majd még részletesebben is kifejtek, a friss híreket minden kis közepes figyelemmel kísérheti, a régi, elavult hírek hajkurászása az igazán nagy dolog. Az ám a virtus. Ezt írja a Tóta gyerek „Bűzszínű zászló” – ezért, megjegyzem, minimum várfogság járna egy normális világban – című cikkében (Index, 2005. december 21.)

„Figyelj ide, apafej. Vegyük át még egyszer ezt a rendszert, amiben élünk. Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék.” Hehe, ez jó. Ez tetszik. A taxisblokád idején az ilyesmit valahogy sosem hallottam emlegetni, de hagyjuk, most nem ez a lényeg. Figyelj csak, Tóta! Füledbe súgom, amit te itt most nyálcsorgatva szidolozol, az nem demokrácia. Nem pusztán azért, mert médiadiktatúra van, a volt elnyomó pártállami elit átmentette magát gazdasági elitté, s a drill voltaképp bármit megtehet, a média úgyis mindent lenyom a plebs torkán. Tóta, tudod te, mi a valódi demokrácia? Elmagyarázom. Idegeneknek, nem őslakosoknak pofa be, műveletlen suttyók elhallgass, nők meg kinn a konyhában. Ajánlott olvasmány az ókori Athén története. Ott ez így ment. Na, ez így pl. tetszik. Megjegyzem, ilyen leosztásnál egy MSZP vagy SZDSZ a választási küszöböt nem érné el. „Megkeresed a gazdit, beikszeled, és húzol haza.” Nos, akkor a „mester” páratlan modorában: Utánanéz, elolvas, megemészt, kussol.