Favágás Drága, szeretett elvtársak és elvtársnők, az MSZP tisztelt vezetői! Engedjék meg, hogy gratuláljak önöknek. Ugyanis saját maguk alatt vágják a fát, amikor a legszebb lenini-sztálini hagyományok szellemében provokálják az önökkel szemben állókat, abban a reményben, hogy a kialakult káosz miatt a jobboldalt teszi majd felelőssé a társadalom. Mivel olyan angyalföldi lakótelepen élek, ahol az emberek kétharmada az önök szavazója, ezért jól ismerem a szimpatizánsaik véleményét. Kapaszkodjanak meg, már a saját szavazóik egyre növekvő részének is elege van önökből, dühösek és becsapottnak érzik magukat. Hatalmas tévedés azt képzelniük, hogy a lakosság le fog nyelni még egy Bokros-csomagot az MSZP-től. Bár az emberek zöme még elítéli az utcai erőszakot, de ezért a többség már nem elsősorban a tüntetőket, hanem az önök kormányzását teszik felelőssé. Ha azt képzelik, hogy majd megint „vissza tudják hozni a szarból a kormányzást”, akkor alaposan tévednek. A baloldalnak már csak két reális esélye maradt a politikai túlélésre. Vagy sikerül valahogy rávenniük az ellenzéket – mindent meg is próbálnak -, hogy az „ország érdekében” támogassák a kormány „reformjait”, de szerencsére akkora „böszmeségre” a Fidesz nem hajlandó. A másik pedig az, hogy lemondanak a kormányzásról, így bújva ki a hatalommal járó felelősség fojtogató szorításából, és ellenzékbe vonulva megtisztítják, valódi szociáldemokrata párttá teszik az MSZP-t. Drága elvtársak, önök azonban körmük szakadtáig fognak kapaszkodni a hatalomba, mert rossz a lelkiismeretük, ezért rettegnek a saját népüktől, és a lelkük mélyén gyűlölnek is minket. De tudják meg, hogy bármennyit is hazudoznak, provokálnak és mocskolódnak, egyre többen látunk át a szitán, és az idő nekünk dolgozik. Elvtársak, önök fogják kiprovokálni a népfelkelést. Addig is szívből jövő, forró üdvözlettel: Újvári Gábor, Bp.

Népből nemzetté Kormányzás – ez a kulcsszó. Érthetetlen okokból még mindig nem kormányoznak, de kormánynegyed az kell. Néha eléri a „lakosság” ingerküszöbét, hogy azt ígérték, nem lesz gázáremelés, és már azóta több mint száz százalékkal emelték a gáz árát. Medgyessy Péter azzal kezdte 2002-ben, hogy 100%-kal emelte a hatalom fizetését. Amikor rájött, hogy ez esetleg kiveri az embereknél a biztosítékot, elhatározták, hogy a jövedelmük felét jótékony célokra fordítják, amiből persze semmi sem lett. Nemrégen a sajtó azzal foglalkozott, hogy Indonéziát hatalmas összeggel támogatjuk. Szóba került, hogy tényfeltáró újságírók utánanéznek a dolognak. Azóta ez is elsikkadt. Arról is csak egyszer esett szó, hogy Oroszország a legnagyobb adósa hazánknak. Utána arról írtak, hogy erősíteni kell a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat, majd arról, hogy létre kell hozni egy részvénytársaságot az adósság kezelésére. Az persze lenyúlja a pénzt, mint az elődje. Eltűnt a privatizációs bevételek nagy része és a felvett hitelek is. A hatalmas áfabevétel is el fog tűnni a semmiben. Az őszödi beszéd szeptemberben még elérte az emberek ingerküszöbét, azóta médialakájok már kifényezték Fletót. Minden marad a régiben, robogunk a lejtőn lefelé. A kormányszóvivő a Lendületben az ország tábla elé áll – ez már nevetséges. Az idén 500 millió forintért, jövőre már hárommilliárdért fogják nekem elmagyarázni, hogy mért jó, hogy egyre értéktelenedő jövedelmemből kétszer annyit fizetek a gázért havonta. Erről jut eszembe: ezt a kormányt az antalli örökségnek köszönhetjük: az Ibolyának, a Károlynak meg a Péternek. A sorból nem szabad kifelejteni a Józsit sem. Szép vastag könyvet írt Viktorról is, meg Fletóról is. Csendben megkérdezem: Nem akar ez az ország népből nemzetté válni? Forgó Irén, Békéscsaba

Állampolgári jogon Kuncze Gábor azt mondta a Nap TV-ben, nem kellett ahhoz indulatba jönnie, hogy a rendőri támadásban súlyosan megsérült Révész Máriuszt „Mártíriusznak” nevezze. Kuncze igazat mondott, hiszen ő már évek óta minden különösebb felindulás nélkül is csak aljas és arrogáns nyilatkozatokat tesz, ebben semmi meglepő nincs. Annál meglepőbb viszont, hogy a Fidesz október 23-a óta képtelen azt a kérdést feltenni a parlamentben a törvényességgel takarózó Petrétei Józsefnek, hogy melyik törvény biztosítja a rendőrségnek azt a jogot, hogy országgyűlési képviselőt bántalmazhassanak. Erre a kérdésre így, erről a helyről szeretnék választ kapni – állampolgársági jogon. Félreértés ne essék – noha minden tiszteletem a bátor Révész Máriuszé – itt nem elsősorban az ő személyéről van szó. Hanem arról, hogy ahogy a kormánypárti, úgy az ellenzéki képviselőket is több millió szavazópolgár juttatja be a parlamentbe. Így aztán amikor egy ellenzéki képviselőt megvernek a rendőrök, akkor nemcsak a képviselőt, hanem a több millió szavazót is megalázzák. És ez tűrhetetlen! Épp ezért az ellenzéknek kötelessége mindent elkövetni annak érdekében, hogy az első számú bűnöst elfogják és elítéljék. Továbbá az is kérdés, hogyha másfél év jár egy eldobott sörösüvegért, akkor hány év börtön jár a kivert szemekért? Tudni akarom – állampolgári jogon! Juhász Margit, Miskolc

Jut eszembe A Miniszterelnöki Hivatal Propaganda osztályán 2006. október 20. kora délutánján. Tóth, a miniszterelnök programszervezője ingerülten vette fel a telefont. – Tessék. – Kovács vagyok – rebegte a vonal túlsó végén lévő. – Igen? – Kovács Béla, műanyagfröccsentő. – Igen? – Elkészült a tízezer darab piros szegfű. – Már nem aktuális. – Hogy-hogy? – kérdezte Kovács értetlenül. – Senki sem lesz az állami ünnepségen. A miniszterelnök egyedül koszorúzik. – És akkor mi lesz ezzel a rengeteg virággal? – Mit tudom én: Majd eladja halottak napján. – A halottakról jut eszembe! Viszont szükségünk lenne tízezer darab gumilövedékre. F. S., Budapest

Vétkek Mióta megláttam Budapesten a „Mezőgazdasági géppel behajtani tilos” táblát, azóta nincs nyugtom. Hiszen tudom, hogy a fővárosi peremkerületekben ügyes kis motoros kapákkal művelik a kertet. Utána a gépeket a sufniban rejtegetik. Sőt! Egy budai villa parkjában a szemem láttára, világos nappal egy motoros fűnyírót működtettek. Én meg elmulasztottam a feljelentési kötelezettségemet, pedig tudom, hogy ki lakik ott. Azt is bevallom, hogy otthon a lakásban, eléggé el nem ítélhető módon a turmixgépemet mezőgazdasági erőgép gyanánt használom, amennyiben zöldséget és gyümölcsöt aprítok vele. Súlyosbítja a vétkemet, hogy a pépes terméket a bűnjelek eltüntetése végett meg szoktam enni. Más. A múltkor az unokám a frászt hozta rám. Szeles időben vitte sétálni a dédunokámat, azért bebugyolálta a fejét egy méretes, sötétszínű sállal, mintha terrorista lenne. Ezzel kockáztatta a másfél éves csöppség életét, mert a „símaszkos gyalogosra” az őrző-védő szakemberek felszólítás nélkül lőhetnek. Pláne ha fegyverként lóbálja a cumisüveget. Azt is hiába mondom a családnak, hogy ne viseljenek Árpád-sávos zoknit, de zöld csíkosat főleg ne! Özv. Pálfi Jánosné, Budapest

Érthetetlen Hosszú töprengés után sem értem, hogy a baloldal miért ragaszkodik olyan makacsul 56 megünnepléséhez. Azért érthetetlen ez az igyekezetük, mert a forradalom az ő vezetőik, az ávósok, a spiclik, a potenciális hazaárulók, apjuk és nagyapjuk ellen irányult. A szovjet megszállás volt az indító ok és annak hazai segítőit érintette. Aztán jött a szovjet beavatkozás és a bosszú, amelynek gyötrelmesen hosszú évei alatt ezreket akasztottak, zártak börtönbe, internáltak vagy kényszerítettek ki a hazájából. Az ő ünneplésük már 56-ban megtörtént. Hősöket és mártírokat „teremtettek”, ezért érthetetlen, hogy mért akarják most ismét ünnepelni őket? Maguk mellé kényszerítettek néhány áldozatot, vagy azok utódait, hogy eltereljék a figyelmet arról a mérhetetlen aljasságról, gonoszságról, amellyel, szovjet segítséggel kettészakították hazánkat. Ki ne emlékeznék arra, hogy Horn elvtárs, aki a barikád rossz oldalán játszott aktív szerepet, együtt koszorúzott Nagy Imre lányával? Hogyan lehet megérteni azt, hogy Mécs ma elítélőinek leszármazottjaival együtt szavaz a parlamentben? El lehet fogadni azt, hogy a valóban gyászoló, ünneplő, súlyosan érintett népet felismerhetetlenné tett rendőrök verik széjjel? És ki tudja józan ésszel megérteni azt, hogy egy ilyen „családtag” avatja fel azt a szörnyűséges „emlékművet”, amelyet vaskefének neveztek el, és amelyet minden jóérzésű magyar ember szívből utál. Fokozza ezt még Gyurcsány elvtárs ripacs jelenete, amikor a félelem miatt rövidre szabott avatáson letérdelve „imádkozott”. A hipokrízis iskolapéldája. Tanítani kellene a pártfőiskolán! Sátory János, Tata

Döbbenetes 2003 őszén a tanítványaimmal megnéztük a Terror Háza Múzeumot. A hatás olyan döbbenetes volt, hogy a gyerekek a mai napig beszélnek róla – elborzadva, szörnyülködve. Én csak annyit tennék hozzá, hogy ép ésszel nem lehet kibírni, hogy a Terror Háza falán szereplő hazaárulók és hóhérok gyerekei szinte mind benn ülnek a Parlamentben. Elég volt ezekből a rovott múltú fehérjehalmazokból (tisztelet Bayer Zsoltnak)! Emlékezzünk arra az aljas jelenetre, amikor Fletó kijött a Terror Házából és az volt az első kérdése: „Hol van itt a közelben egy jó fagyizó?” Nekem azóta erős hányingerem van ettől a senkiházi pszichopatától (tisztelet Gyurkovics Tibornak)! Paksa Tibor, Lenti

Törvényeink szerint Megpróbálkoztak már sok mindennel a cigányság életszínvonala emelésének ügyében, de mint látjuk, minden próbálkozás veszett fejsze nyele, a fejlődés az utóbbi 40-50 évben csupán annyi, hogy a cigányból roma lett. S hogy belőlük kétszer annyi. Sokszor és egyre inkább elhangzik, mintegy takarózásképpen a romák részéről, hogy a „mi törvényeink szerint…”. Mintha az országnak nem lenne alkotmánya, Btk-ja! Olaszliszkán agyonvernek a cigányok egy tanárembert, két szemtanú gyermekét megerőszakolással, veréssel fenyegetik meg. És ez nem egyedülálló eset. Idős embereket rabolnak ki, ölnek meg, sokaknak ellopják a terményét stb. A törvényeik szerint? Olaszliszkán (egy újságban olvastam) 500 cigányból jó ha tíz dolgozik, a többi otthon lébecol a szocpoljában, nagy ráéremségében csinálja nyakló nélkül a gyereket, lesi a segélyt és közben, ha szükség van rá, „eljár” otthonról. A tévében egy liszkai cigány önkormányzati fölháborodva mutogatott egy levelet. Ez állt benne: „Aki eltart benneteket, azt vertétek agyon – állatok!” Szedte-vette előítéletes cigánygyűlölője! Pedig ha tetszik, ha nem, az a bizonyos sokat emlegetett előítélet ilyesmikből (is) halmozódik, egyre csak halmozódik. A magyarázata meg pofon egyszerű: aki egyszer parazsat markol, az eztán a szentjánosbogártól is félni fog. Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Rikácsoló jövő Egyéb dolgokkal voltam elfoglalva az utóbbi időben, s nem maradt időm Magyarország frakcióvezető komcsi leányának, Lendvai Ildikónak a családi könnyelműségével törődni. Ez a rikácsoló, fülsértő hölgyemény, akinek a magyar nemzet több mint fele esett áldozatául, kitaszította még öregebb édesanyját valami szociális intézménybe, ahonnan a Lendvai anyuka, egy jobb jövőbe (az öngyilkosságba?) menekült. Na már most, milyen magyar közanya lehet abból a magyarországi kultúrnyikából, aki saját édesanyját szociális intézménybe küldi? Gyerekek, a magyarság jövője a Lendvai Ildikó kezében rikácsol: aludj el szépen kisbalázsnéni, mert a kabát és a zokni is horkol! A mai magyaroknak nemcsak a kisantantosokkal kell megküzdeniük, hanem saját „magyar” szocialista hárpiájukkal is. TO., Mikháza