Én nem értem, voltaképp mire föl jár a szája egyeseknek. A magyar lakosság folyton csak hőzöng és panaszkodik. Messzemenően egyetértek Marosán György elvtárs halhatatlan soraival, miszerint „Nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy!”

Mint köztudott, a hét végén egy seregnyi unatkozó szeretett miniszterelnökünk háza elé vonult, hogy ott nyílt színen hőbörögjön. Szerencsére nem tudták munkájában zavarni a nagy államférfit, mert a környező utcákat a rendőrség kordonnal zárta le. És itt jön írásom lényege. Molnár Lajos úr dobozdíja ugyebár nem tetszik. Az ágyszámleépítés sem. A vizitdíj sem. Az utazási kedvezmény eltörlése is büdös. De arra gondolt már valaki, hogy ez a hőbörgés vajon mennyi pénzbe kerül? Komoly, súlyos milliárdokba, melyet a mi, vagyis az adófizetők pénzéből fedeznek. Ott van mindjárt a kordon. Megnéztem, vastag, jó minőségű acélból van. Nem olcsó az ilyesmi. Karl Marx Stadt öntődéiből került ki efféle elsőrangú acéláru (ha jól tudom a szögesdrótot is onnan szereztük be, amit az osztrák határszélen feszítettünk ki a békés többség érdekében, a hőbörgők megfékezése céljából.) Nem tudom, mire föl gondolja a polgár – ez is minő flanc -, hogy az csak úgy ingyen van. Hogy az csak úgy potyán jár neki. Mármint a kordon. Rángatják, lökdösik azt a fémkordont, aztán majd jól tönkremegy. Én a miniszterelnök helyében beszedném a pénzt „kordonfenntartási díj” címen. Meg mit gondolnak, a lovas-vízágyús felvonulás olcsó mulatság? Mert kimenni és zajongani könnyű. De hol a felelősség? Tömegoszlatási hozzájárulás. Ezt is bevezetném, s a rendőrök ezentúl kíméletlenül beszednék a tüntetések résztvevőiről. Ha meg bliccelni akar a polgár – s ahelyett hogy bedobná a kihelyezett perselybe a pénzt, sunyin beburkolódzik az árpádsávos zászlóba és elsunnyog – nagyon megjárhatja. Szerencsére rendelkezik a Munkásőrség – akarom mondani a Nemzetbiztonsági Hivatal – felkészült szakemberekkel, kik a fotók alapján majd beazonosítják a delikvens hőbörgőt, s az APEH meg majd jól behajtja rajta. Hát nekem ez a véleményem.