Csúszásban van az ingatlanadóról szóló törvény előterjesztése. Korábban úgy volt, az elképzeléseket márciusig terjeszti a kormány parlament elé, egyelőre azonban semmilyen egyeztetés nem történt a témában. Az ingatlanadót eredetileg az uniós joggal ellenkező iparűzési adó helyett vezették volna be, pillanatnyilag azonban úgy tűnik, az iparűzési adót mégis jóváhagyja Brüsszel, így a lakások után többlet-adóbevétel keletkezne. Márpedig a parlamenti kormánytöbbséget biztosító SZDSZ ellenzi az adóterhek további növelését.

– Egyetlen olyan adó van még, amelynek előkészítésén dolgozunk, az ingatlanadó, ami 2008-ban fog hatályba lépni – nyilatkozta egy lapértesülésre reagálva Veres János pénzügyminiszter. Hozzátéve: az adó nem fog jelentős terhet jelenteni a lakosságnak. Néhány nappal később azonban a Világgazdaság már ezt írta: legkorábban 2009-től kell majd ingatlanadót fizetni, a két kormánypárt ugyanis most olyan mértékben a vizitdíj bevezetésére koncentrál, hogy minden más adóegyeztetést elnapoltak. Így nem készülhet el az előterjesztés március 1-jéig, vagyis az ingatlanadó legkorábban ősszel kerülhet a parlament elé. A kérdésben ellentét feszül az MSZP és az SZDSZ között, a liberálisok csak adóreform részeként, vagyis más adók csökkentésével együtt tudnák elfogadni a lakóingatlanok megadóztatását, ráadásul az adó kivetéséhez számtalan értékelési szempontot is tisztázni kell. Mindez valószínűsíti, hogy 2008-ban aligha lesz bevezethető az új adónem.

Láthatóvá tett jövedelmek Ingatlanadó a II. világháborúig volt Magyarországon. A rendszerváltozás után azonban nem most merül fel először a bevezetése. Bokros Lajos 1995-ben például azzal érvelt az ingatlanadó mellett, hogy a legigazságosabb adónem: fizetését senki nem tudja elkerülni, ráadásul az ingatlanok értéke nagyjából hűen tükrözi tulajdonosaik jövedelemviszonyait. S egy olyan országban, ahol a feketegazdaság termeli a jövedelmek 30 százalékát, ez nem elhanyagolható szempont. Az ingatlanadó terve azonban Bokros Lajossal együtt megbukott 1996-ban, s tíz évet kellett várni, hogy a 2005-ben kormánytanácsadók újra felvessék. Komolyan azonban csak a 2006-os választások után került napirendre, amikor a megszorító csomag része lett, sőt a Brüsszelnek küldött konvergenciaprogramban is feltüntették. 2006 októberében Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium akkori államtitkára részleteket is elárult az egyik munkaanyagból, amiért másnap menesztették, mondván, olyasmiről beszélt, amiről még nincs döntés. Az akkor elhangzó százalékokból mindenesetre az derül ki: egy átlagos kétszobás fővárosi lakás után, amelynek értéke mintegy 12 millió forint, évi 21 ezer forint adófizetési kötelezettség keletkezne. Egy Pest környéki családi ház esetében (értéke 20 millió forint) ez már 45 ezerre nőne, Budapest külső kerületeiben levő házaknál (értékük 30 millió) pedig 95 ezer forintra. És így tovább: egy 100 millió forintos villa esetében már 695 ezer, egy 150 milliós villánál 1,5 millió forint adót kellene befizetni. Ellenben egy félreeső faluban düledező ötmilliós vályogház után csak 7500 forint adófizetés keletkezne – pontosabban Katona Tamás szerint ennyi sem. A Pénzügyminisztériumban arra hivatkoznak: a világ nyugati részében természetesek a vagyonra kivetett adók, köztük az ingatlanadó is. Magyarországon ellenben csak egy vagyoni típusú adó van: a gépjárműadó. Pontosabban léteznek ingatlan jellegű adók is, mint építményadó, telekadó, ezeket azonban lakóépületekre sohasem – legfeljebb üdülőkre – vetik ki az önkormányzatok. Egyetlen kivétel a tavaly januárban bevezetett luxusadó, ez azonban teljes kudarcot vallott. A jogi kiskapuk miatt a várt 1-3 milliárd forint helyett csupán 100 millió forint érkezett az önkormányzatokhoz. Jellemző, hogy Budapesten csupán 210 lakás tulajdonosa vallotta, hogy százmilliónál értékesebb ingatlanban lakik, s az idei évre a főváros már nem is tervezett csak 53 millió forint bevételt az adónemből. Győr-Moson-Sopron megye pedig úgy döntött, ki sem küldi a bevallásra felszólító kérdőíveket.

Éretlenül a vagyonadóra Nyugat-Európában hol az érték, hol a lakás nagysága alapján határozzák meg a fizetendő adót. Ausztriában 60 négyzetméterig 100 euró (25 ezer forint), száz négyzetméterig 150 euró (38 ezer forint), afölött 200 euró (51 ezer forint) adófizetési kötelezettség keletkezik. Spanyolországban ugyanez legalább a duplája. Portugáliában a lakás értékének 0,8 százalékát kell fizetniük a vidéki, és 1,3 százalékát a városi lakosságnak. Németországban az érték 1,5 százaléka szokványos. Drága a lakástulajdon Nagy-Britanniában is, ahol egy háztartásra vetítve tavaly 400 ezer forint fölött volt az átlagosan befizetett adó. Nem kell ugyanakkor ingatlanadót fizetni Hollandiában, Olaszországban, Dániában és (80 millió forintos ingatlan alatt) Görögországban. Persze Nyugat-Európában van vagyon, amiből be lehet fizetni a vagyonadót. Térségünkben éppen azért nem terjedt el a vagyoni típusú adóztatás, mivel a XX. század második felében az állam nem nézte jó szemmel a vagyonok felhalmozását, a rendszerváltozás után pedig a családok gyarapodás helyett inkább vesztettek vagyonukból. Tagadhatatlan, az elmúlt 8-10 évben Kelet-Európa-szerte a korábbinál szélesebb rétegek kezdtek gyarapodni, ami indokolttá teheti a vagyonadó óvatos bevezetését. Ennek megfelelően immár szomszédainknál is fel-feltűnik az ingatlanadó. Lengyelországban négyzetméterenként 0,65 zlotyban (44 forint) határozták meg az adó összegét – ötven négyzetméteres lakásra ez alig több, mint kétezer forintnyi éves díjat jelent. Valamivel magasabb az adó Csehországban, az ottani négyzetméterenkénti egy korona annyit jelent, hogy az előző példában említett lakásért 4500 forintot kell fizetni. Szlovákiában a 2002-es liberális fordulat részeként jelent meg az ingatlanadó – összege ott némileg meghaladja a tízezer forintot. A magyarországi tervek azonban ennél lényegesen nagyobb kiadást jelentenének.

Gyakorlati nehézségek Az ingatlanadót eredetileg az iparűzési adó helyett vezette volna be a kormány. Sokáig ugyanis úgy tűnt, e cégektől szedett adónemet meg kell szüntetni, mivel ellentétes az uniós előírásokkal. Az Európai Bíróságon már előkészületben van az a per, amely kimondaná az iparűzési adó törvénytelenségét. Ősszel azonban az Európai Bíróság törvényesnek mondta az olasz IRAP-adónemet, amely jókora hasonlóságot mutat az iparűzési adóval. Így a kormány számára jelentősen csökkent a nyomás az ingatlanadó bevezetésére – vélhetően ezért is csúszik most a törvényjavaslat előterjesztése. Pedig az esetleges őszi elfogadás komoly nehézséget okozhat az ingatlanadó bevezetésében. Könnyű ugyanis kimondani, hogy ingatlanadót az adott lakások értéke után kell fizetni, a gyakorlatban nem annyira kézenfekvő az ingatlanok pontos értéke. Ha viszont az adót kivetéssel állapítja meg az állam, mi alapján dönti el, hogy melyik ingatlan mennyi ér? Az nem valószínű, hogy mind a 4,5 millió magyarországi épülethez értékbecslőt küldenek, ebben a szakmában ugyanis csupán néhány ezren dolgoznak hazánkban. Korábban hallani lehetett arról is, hogy övezetenként meghatároznak jellemző négyzetméterárakat, ezeket szorozzák fel a lakás nagyságával, és így határozzák meg annak értékét. Ebben az esetben viszont jókora torzítások kerülnének a rendszerbe. Hiszen két egymás mellett álló, egyforma méretű ház értéke is jelentősen különbözhet, ha az egyik egy új építésű villa, a másik pedig egy ötven éve elhanyagolt, düledező romhalmaz. S az értékelés nehézségein túl az államnak nyilvánvalóan kedvezményeket kell kidolgoznia bizonyos társadalmi rétegek számára. Hiszen az nem lehet, hogy mondjuk egy nyugdíjas házaspárnak csak azért kelljen eladnia negyven éve felépített családi házát, mert nem bírja kifizetni a 100 ezer forint körüli ingatlanadót. Köztudott: az elmúlt évek ingatlanpiaci árrobbanása miatt ma lényegében Budapest egész környékén, valamint a gazdagabb megyeszékhelyek kertvárosaiban élők is 20-40 millió forint értékű lakásokkal rendelkeznek, akkor is, ha egyébként munkanélküliek vagy nagyon szegények. Összességében tehát nagyon valószínűtlen, hogyha a kormány ősszel kezdi kidolgozni az ingatlanadó részleteit, azt már 2008-tól be tudnák vezetni. A 2009-es bevezetés viszont azért tűnik valószínűtlennek, mert ekkor már csupán másfél évre leszünk a következő választásoktól, s ilyenkor egyetlen kormány sem szívesen kezdeményez új adóterhet. Érthető ugyanakkor az is, hogy egyelőre a kormány nem mondja ki: nem lesz ingatlanadó. Mert igaz, az önkormányzatokat már nem kell megtámogatni az iparűzési adó kiesése miatt, a központi költségvetésnek viszont jól jöhet a lebegtetett adónem, ha mégsem jön be a tervezett összeg az idei megszorító intézkedésekből. Kárász Andor