Senkit nem akarok arra rábeszélni, hogy hívő legyen, vagy kötődjék valamelyik egyházhoz. A vallás és a hit befolyásolhatatlan magánügy, az egyházi szervezetek kérdésének azonban már közösségi, társadalmi vonzása van. Nem hunyhatunk tehát szemet afölött, hogy az Európai Unióban éppen úgy, mint nálunk, egyértelmű vallásellenes tendenciák érvényesülnek. Az Európai alkotmányból kimaradt utalás a keresztény gyökerekre, történelmi vonatkozású kérdés, erre még egyszer visszatérek. De a szakadatlan vallás- és egyházellenes propaganda, ami ma főleg az SZDSZ-t és szolgapártját, az MSZP-t jellemzi, összefüggésekre figyelmeztet.

A mindenkori totalitárius ideológiák gyűlölettel viseltetnek a vallások iránt. Elég, ha a nácizmusra, a kommunizmusra s most az éledező neokádárizmus hatalomgyakorlására gondolok. A 2006-os papverés, párhuzamosan a nemzeti gyűlölködéssel, azt jelzik, a nácizmus, a kommunizmus és a neoliberalizmus között kell hogy legyen titkos összefüggés. Mindhárom keresztényellenes. Az a propaganda, amelyik vallás- és egyházellenes eszméket terjeszt; olykor elképesztően primitív és sajnos ezért hatásos. Itt van mindjárt a Da Vinci-kód hisztéria. Képzőművészet és történelem iránt is érdeklődéshiányos, félművelt alakok falták a regényt és nézték a filmet, mert botrányt szimatoltak benne. Ez a botrány egyértelműen vallásellenes, lejárató jellegű volt. Az ellen az ideológia ellen, amely legfőbb ellentételezése mindenfajta totalitárius eszmének és politikai rendszernek. Mivel a vallásellenesség egyre aktuálisabb egypárti diktatúrára törő áldemokráciánkban, hadd idézzem föl ezt az eszement tébolyt, s főleg ordító hazugságait. Megjegyzéseimet az Ethos című protestáns lap idevonatkozó fejtegetéseiből kölcsönzöm, a Da Vinci-kód néhány hamis és téves állításáról: 1. Nem igaz, hogy Nagy Konstantin a IV. században ezrével égetett el dokumentumokat. Ezzel szemben írótermeiben sokszorosíttatta a kereszténységre vonatkozó följegyzéseket. 2. Krisztus után 300-ig valóban sok szent iratot megsemmisítettek, de a kereszténység oly gyorsan terjedt, szerte a Mediterráneum, latinul a „mare nostrum”, „mi tengerünk” környékén, hogy tabula rasát még a vad keresztényellenes Diocletianusnak sem sikerült véghez vinnie. 3. Téves azt állítani, hogy 325-ben, a Niceai zsinaton nyilvánította Konstantin Isten fiává Jézust. Való, hogy a zsinatot Konstantin szorgalmazta. De az, hogy Jézus Isten fia, nem niceai lelemény, hanem jóval a zsinat előtt, szerte a keresztény világban hívők és püspökök ezt vallották. Többek között egy Krisztus utáni 54-ből származó dokumentum is. 4. A Biblia nem merő kitaláció, a Holt-tengeri tekercsek az Ószövetség prófétai jellegét bizonyítják. A Jézusra vonatkozó próféciák nemcsak Konstantint, hanem magát Jézust is messze megelőzik az időben. 5. Hamis állítás ugyancsak, hogy Leonardo tudta, Magdalénai Mária Jézus felesége volt. Az Utolsó vacsora című festményen állítólag ezt hozta volna a világ tudomására. A képen látható Szent Jánost e gyanakvók nőnek minősítik. Honnan tudhatta volna Leonardo, hogy Jézus nős volt és éppen Magdalénai Mária volt a hitvese? Ezerötszáz évvel Jézus születése után jött volna rá éppen egy festő erre? Amikor azt állítják, hogy Diocletianus minden dokumentumot megsemmisített? Mi érdeke lett volna egy Jézus- és kereszténységgyűlölőnek arra, hogy a keresztény hittételeket lejárató dokumentumot megsemmisítse? 6. Tegyük föl, hogy Mária valóban Jézus felesége lett volna. Aki azonban ismeri a kor szokásait, az tudja, hogy a rabbiknak voltak feleségeik. Miért kellett volna ezt eltitkolniuk Jézus híveinek? Arról nem is szólva, hogy Magdala nem családnév, hanem Mária származási helyét jelöli. Nem folytatom. Sok kiváló tudós foglalkozott e kérdéssel és egyikből sem csináltak tévésztárt, csak ebből a nyilvánvaló tévedés- és hamisítássorozat kitalálójából. Ami végül is érthető, hiszen a baloldali média erre van bejáratva. Látni kell azonban, hogy az ötven éven át hülyített társadalomnak a sikeresen elhülyített része is nyiladozik. Persze a magyarságnak lassan több mint a fele sem politikai, sem vallásellenes téveszméknek nem dől már be. Gondolom, nem árt azonban fölidézni a sztálinista ihletésű posztkommunista és neoliberális zagyvaságokat is.