Különös dráma újabb felvonását láthatták mindazok, akik követték a duisburgi kajak-kenu világbajnokság eseményeit. A tavasz óta zajló eseményeknek három főszereplője van: Kovács Katalin, Janics Natasa és Fábiánné Rozsnyói Katalin. Előbbi kettő a világ legjobb női kajakosa, utóbbi a világ legjobb edzője a női kajak szakágban. ők hárman éveken át a világ legjobb csapatát alkották, ahol összefogva elindultak, fölényesen nyertek. De több versenyen – úgy tűnik – nem indulnak együtt. Magyarország egyébként fényes sikert aratott ezen a világbajnokságon: versenyzői kilenc aranyérem mellett három ezüstöt és hat bronzot lapátoltak össze, amivel a házigazda németek mellett-mögött továbbra is a világ legjobbjainak bizonyultak. Kovács Katalin és Janics Natasa is világbajnok lett – egyéniben. A helyettük összehozott páros, a Kováccsal, de Janics nélkül indított négyes azonban már nem a világ legjobbja egyetlen távon sem (tavaly még minden távon azok voltak). Történt ugyanis, hogy a tavasszal Rozsnyói Katalin összeveszett Janics Natasával (vagy az utóbbi az előzővel, az eredmény szempontjából mindegy), Janics, aki azért lett szerbből magyarrá, hogy a világ legjobbjai között lehessen, otthagyta a világverő csapatot, amiért büntetésből kimaradt a világbajnokságra készülő párosból és a négyesből, egyéniben pedig válogatóra kényszerült.

Az olimpiai távokon nem sikerült győznie, kétszázon viszont igen, meg is kapta a rajtengedélyt – és meg is nyerte a világbajnokságot. A párosban és a négyesben azonban már nincs helye. És ezzel jövőre az olimpián egy-két aranyérem csöndben elúszhat. Nehéz megítélni, kinek van igaza ebben a sajtó által bőven tárgyalt, mégis alig átlátható ügyben. Az ember inkább csak az érzéseire támaszkodhat – és azok azt súgják, hogy inkább az edző követett el hibát. A sikeredző különleges ember. Teljesítményének fele, talán annyi sem függ szakmai hozzáértésétől, a többi egy sajátos karakter hozadéka. A sikeredző ugyanis egy zsarnok és egy mélyen érző pszichológus keveréke. Ha e két tulajdonság közül akár az egyik is hiányzik belőle, semmire sem viszi. Nézzük először a zsarnokot. Aki valaha sportolt már versenyszerűen, az tudja, hogy a világ élvonalába többnyire csak az embertelenséghez közeli erőfeszítések árán lehet kerülni. Különösen az erősportok gyakorlóinak már-már elviselhetetlen edzésmunkát kell végrehajtaniuk. Nagyon ritka ember (Balczó András volt ilyen), aki saját lelkierejével képes erre. A többséget egy zsarnok edző kényszeríti rá, hogy erejét nap nap után az elviselhetőn túl is megfeszítse. Hogy robotoljon, mint egy rabszolga, akkor is, amikor úgy érzi, nincs tovább. Jó szóval, rábeszéléssel ezt nem lehet elérni. Puha karakterű emberből sohasem lesz sikeres edző. Aki nem képes az akaratát rákényszeríteni a tanítványára, aki megsajnálja őt, az soha nem nevel belőle világbajnokot. De a zsarnokság nem elég. Az igazi edzőnek lélekbúvárnak is kell lennie, aki jobban ismeri tanítványait, mint ők saját magukat. Aki lelkük minden rezdülésére odafigyel, aki tudja, mikor mire képesek, meddig terhelhetők. Aki hajszálpontosan érzi, mikor kell kemény eszközökkel élni, és mikor kell engedni, mikor szidni és mikor dicsérni. Ezért van az, hogy a tanítványok többnyire rajonganak zsarnok edzőjükért. Mert nemcsak zsarnok, hanem lelki vezetőjük is, akiknek a világon ők a legfontosabbak. Csakhogy akinek sokáig van nagy hatalma, annak a jellemében a lélekbúvár és a zsarnok egyensúlya megbomlik. A zsarnok fölénybe kerül. A hatalom önmagáért valóvá lesz, türelmetlenné, kicsinyessé és bosszúállóvá. És a tanítványok egyszer csak elfogynak. Ezt a pályát egyszer már befutotta egy másik zseniális edző, Széchy Tamás. Fénykorában egyszerűen csodát művelt a magyar úszósportban. Olyan kevés gyerek közül annyi világnagyságot senki sem nevelt, mint ő. Ám a produkció egyszer csak megbicsaklott, Széchy egyszer csak túl fontossá vált önmagának. Az addig rajongó tanítványok elkezdtek lázadozni. A győzelmek elkezdtek elmaradozni. A harmónia megbomlott, és csupán egy öregedő ember keménykedése maradt a helyén. Akin a végén túllépett az élet, az új edzők az új tanítványokkal. Nem tudni, a kajakosnők belterjes világában már eddig a stádiumig jutott-e el a dolog, vagy van még visszaút. A magyar női kajak még mindig a világ élvonalába tartozik, élén a kicsivel még Janicsnál is nagyobb klasszissal, Kovács Katalinnal, a háttérben a sikeredzővel, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal. Hogy hogyan állunk, legkésőbb a pekingi olimpián kiderül. Csupán az a kérdés, hány elszalasztott győzelem lesz ennek az ára.