Októberben is folytatódik a politikai nagyüzem Európában. A szeptemberi szezonkezdet is erős volt, és úgy látszik, ebben a hónapban is hasonlóan magas marad a fordulatszám az Európai Unióban.

Szeptemberben Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének az unió helyzetéről szóló évértékelő beszéde adta meg az alaphangot.

Hirdetés

Az ukrán nemzeti színekben parádézó, az európai polgárok helyzetéről, az Európai Unió előtt álló kihívásokról és azok megoldásáról kevés szót ejtő elnök asszony beszédét még a progresszív-liberális brüsszeli sajtóban is fanyalgás övezte. Von der Leyent hallgatva az volt az ember érzése, mintha az ő fejében és politikájában nem az EU, hanem Ukrajna állna a középpontban. Mintha nem az EU, hanem Ukrajna érdekeit kellene védenie és érvényesítenie az orosz–ukrán háború kirobbanása kapcsán kialakult új geopolitikai helyzetben. Jól mutatja az Európai Bizottság és maga Von der Leyen hozzáállását, hogy az évértékelő beszédben egyetlenegyszer sem hangzott el a „béke” szó.

Közben az Európai Parlament is tette a maga dolgát az elmúlt években már megszokott kiszámíthatósággal: ahol és amikor tudja Magyarországot, a magyar embereket és a magyar kormányt kritizálni, megteszi! Ezt most a Gwendo­line Delbos-Corfield-jelentés elfogadása mutatja. Az EP szankciópárti európai baloldali többsége, hazai momentumos és DK-s ellenzéki helytartói támogatásával, teljesen fals képet alkot hazánkról. Ármánykodásuknak a célja egyértelmű: megfosztani hazánkat a neki jogosan járó uniós forrásoktól. A jelentés elfogadása arra is példa, hogy az EP továbbra is ideológiai kérdésekkel foglalkozik, miközben a kontinens egyik válságról a másikra bukdácsol, és az EU szomszédságában háború dúl.

Magyar szempontból a szeptember legjelentősebb brüsszeli fejleménye az volt, hogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a jogállamisági eljárásban a magyar kormány által adott válaszokról szóló véleményét. A bizottsági álláspont megerősítette a magyar kormány kompromisszumkész, ideológiamentes hozzáállásának helyességét, egyben komoly csalódást okozott a baloldali politikusoknak, véleményformálóknak és újságíróknak. Örvendetes, hogy az uniós testület ellen tudott állni az EP irányából érkező politikai-ideológiai nyomásgyakorlásnak, zsarolásnak, és végül a józan ész kerekedett felül. A bizottság döntése az EP számára kisebb vereséggel ér fel: az uniós parlament célja ugyanis sajnos a mai napig az, hogy éket verjen a tagállamok és az uniós intézmények közé olyan időszakban, amikor az orosz–ukrán háború miatt minden korábbinál nagyobb szükség volna az EU egységére.

A felfokozott uniós politikai aktivitást, egyben az EU előtt álló kihívások nagyságát és összetettségét jól mutatja, hogy októberben több európai parlamenti plenáris ülésszakra és számos, az uniós állam- és kormányfők részvételével zajló európai tanácsi ülésre is sor kerül. Feladat van bőven. Európában már most látható, hogy komoly gondot okoz az elhibázott brüsszeli szankciós politika és következményei: háborús infláció köszöntött be a kontinensen. Közel nyolc hónappal a háború kitörését követően napjainkra világossá vált, hogy a szankciók jobban fájnak az európaiaknak, mint Oroszországnak, és a szankciók következtében az európai gazdaság gyengült meg. Mérséklődik az EU gazdasági teljesítménye, a recesszió és a munkanélküliség réme fenyeget. Növekednek a családok terhei, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az európai vállalkozások.

Brüsszel nem mondott igazat! Az uniós bürokraták kezdettől fogva azt állították, hogy a szankciók sikeresek és eredményesek lesznek az orosz háborús agresszió megfékezésében. Több mint hét hónappal a konfliktus kitörését követően mára azonban világossá vált, hogy ez nem igaz! Mind ez idáig már hét alkalommal fogadtatta el a tagállamokkal az uniós szankciós csomagot az Európai Bizottság. Az uniós intézmények azonban szemmel láthatóan nem tanultak az eddigi büntetőintézkedések kudarcából. Most éppen a nyolcadik szankciós csomagot tolták le a tagállamok torkán.

Múlt héten az Európai Parlamentben is téma volt az uniós energetikai helyzet és a szankciók kérdése. Ursula von der Leyen védte a szankciós politikát, az uniós testület javaslatai azonban elégtelenek és nem nyújtanak megoldást az egyre súlyosbodó válságra. A bizottság válságkezelése – hasonlóan a migrációs vagy éppen a koronavírus-válsághoz – újfent elégtelenre vizsgázott. A vita során egyértelművé vált, hogy az Európai Parlament baloldali, szankciópárti többsége szerint Európának is szenvednie kell. A hazai dollárbaloldalt Gyöngyösi Márton képviselte a vitában, újfent az elhibázott szankciós politika mellett érvelve.

A tanácsban is a szankciók ügye volt napirenden a múlt héten. Szerencsére hazánknak sikerült a rossz intézkedések alól mentességet kapnia, köszönhetően a nemzeti érdeket, a magyar polgárok, családok érdekét az uniós csatákban is szem elé helyező kormányzati munkának. Ezzel együtt az európai gazdaságot továbbra is érzékenyen érintik a szankciók, amelynek a magyar gazdaságra is kedvezőtlen hatásai vannak. Ráadásul az uniós vezetők nyilatkozatai a konfliktus eszkalációjának irányába mutatnak: az Európai Unió állam- és kormányfőinek múlt heti prágai találkozóján az Európai Parlament elnöke további fegyverszállításokra szólított fel.

Mindeközben a napokban megjelent az az uniós rendelet, amely az energiafogyasztás visszafogására ösztönzi a tagállamokat. Világossá vált, hogy Brüsszel az európai családokkal fizettetné meg a háború árát. De vajon le kell-e mondanunk nekünk, európai uniós polgároknak eddigi életünkről, életszínvonalunkról egy olyan ország kedvéért, mely nem az Európai Unió tagja? Vajon kell-e az európai adófizetők pénzéből fizetni egy olyan országban dúló háború költségeit – és a mostani elképzelések szerint ennek az országnak az újjáépítését is –, amely nem az unió tagja, és legyünk őszinték, belátható időn belül nem is lesz az? Égető kérdések, és a válaszokkal a mai napig adós az EU politikai vezetése.

A szankciós politika felülvizsgálata ma még tabutéma Brüsszelben. A tagállamokban azonban egyre kevésbé. De emlékezhetünk, ugyanígy volt ez a migrációs válság idején a migránsok tagállamok közötti kötelező újraelosztását illetően is. Végül, szembesülve az európai uniós polgárok szándékával, a tagállami vezetők ellenállásával, Brüsszel elállt a tervtől.

Jó lenne, ha a brüsszeli politikusok a mostani háborús helyzetben is az európaiak érdekeinek szem előtt tartásával, az uniós polgárok bevonásával hoznák meg döntéseiket. Ma Európában Magyarország az egyetlen olyan ország, amelynek kormánya meghallgatja a választópolgárok véleményét a szankciókról nemzeti konzultáció keretében. A brüsszeli vezetők ódzkodása azonban érthető. A szankciós politika felülvizsgálata ugyanis az uniós intézmények vezetői személyes politikai karrierjének a végét is jelentené. Ma már arról cikkeznek Brüsszelben is, hogy egyre fogy a levegő Ursula von der Leyen körül, mivel sokan az amerikai érdekek kiszolgálójának tartják.

A háborús infláció és ezzel a növekvő energiaárak ellenszere csakis a béke lehet. Az európai társadalom és gazdaság nem bír el több elhibázott brüsszeli intézkedést! Ezért fontos, hogy egyértelműen üzenjünk az uniós vezetőknek: a nemzeti konzultáción mondjunk igent az európai érdekekre, és ezért mondjunk nemet az uniós szankciókra!

A szerző az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója.

Korábban írtuk