Utoljára Rákosi Má­tyás panaszkodott arra Moszk­vá­ban, hogy tízmillió fasisztát kell megreguláznia. Most Gör­csöny (Baxter) Ferenc állt ki a kamerák elé egész kormányával ugyanebben a sajnálatos ügyben. Persze azóta eltelt (nem túl) jó fél évszázad, Kádár már csínján bánt az ilyen kijelenté-sekkel, nem is kellett szibériai száműzetésben meghalnia, mint Rákosinak. Vajon Görcsöny hová fog elvonulni, hogy emlékiratait megírja, ha már fizetett blog- és beszéd-írói mind elhagyják? Tud-e egyáltalán írni-olvasni, vagy diktálnia kell?

Persze a tízmillió fasiszta – hála a reformoknak – erős fogyásnak indult, bár a betelepülők egyelőre mérséklik a fogyást. Ezzel együtt a kormány tragikomikus csoportképe a fasizmus ellen inkább azok jogos félelmét erősíthette, hogy Rákosi elvtársnak és csapatának sürgősen távoznia kell, mielőtt kitör a népharag. Mert hiába sír a kórus TGM-től Popper Péterig Weimarról, ez már senkit sem hat meg, ugyanis a valódi probléma nem a zsidókkal, cigányokkal, melegekkel van, hanem Görcsöny rablóbandájával. Bele lehet kötni mindenbe, a turulba, az Árpás-sávos zászlóba, a Szent Koronába, fel lehet szólítani elhatárolódásra az egész országot, az egész világot, de még Tom Lantos és Imre Kertész, sőt George Soros összes hatalma és befolyása sem elég arra, hogy a tényekkel szembeszálljon, mert ugye, „elvtársak, a tények makacs dolgok”.

A jobboldallal nem rokonszenvező HVG hetilap felkérésére a Medián felmérést készített a radikális jobboldal megítéléséről (Ki mint fél, úgy ítél, HVG, 2007. szeptember 1.). Utoljára 1996 áprilisában kérdezték meg az embereket, akkor a megkérdezettek 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a nyilas, antiszemita nézeteket valló szélsőséges csoportok veszélyt jelentenek a társadalomra. Most, 2007. augusztusában 55 százalék vallotta ugyanezt, bár az elemzők nem igazán értik, mi a magyarázata e csökkenésnek. A magam részéről azt hiszem, újabb tíz év múlva még jelentősebb lesz a visszaesés, a megélhetési antifasiszták legnagyobb bánatára, mert az antifasizmust felváltották „korszerűbb” népriogatási módszerek, a terrorizmus és fundamentalizmus plusz madár-influenza, guargumi, klímaváltozás együttese jóval hatásosabb. Görcsönyék néhány brosúra olvasásával elmaradtak. A Magyar Gárda körüli mediális katyvaszkeverést színezi a kormánypárti hörgő uszítás a Fidesz ellen, határolódjon el, szűnjön meg, és ugyanez a dörgedelem illeti a keresztény egyházakat is. Az említett Medián-felmérésből a HVG újságírója szerint az olvasható ki, hogy „…a kormánypárti szavazók az ellenzéket, az ellenzéki szavazók a kormányt tartják elsősorban felelősnek a gárda létrejöttéért, ám a relatív többség (46 százalék) szerint annak működéséből egyik oldalnak sem származik haszna.”

Én ehhez a relatív többséghez tartozom, bár engem még soha nem kérdeztek meg ilyen felmérések során. A magyar szellemi és fizikai önvédelemből és hagyományőrzésből egész Magyarország fog hasznot húzni. Ez nem pénzben mérhető haszon, ezért nem tud mit kezdeni a balliberális tolvajbanda ezzel a mozgalommal. Nem piac- és versenyképes, nincs mögötte és főleg benne pénz, tehát fasiszta, antiszemita, irredenta, antidemokratikus, köztársas-ágellenes, burzsuj, plebejus, vagy TGM szerint simán hülye.

A felszínen folyó vita a fasizmusról figyelemelterelés, ahogyan Rákosi idejében is az volt. Kádár korában az imperializmus volt a főmumus, a mai antifasiszták akkor habzó szájjal szidták Amerikát és csatlósát, Izraelt, az arab országok pedig nem terroristák voltak, hanem barátaink, akár a kubaiak. Most a kommunista Kuba száműzötteit fogadjuk be az amerikai börtönszigetről, Guan­tá­ná­móból. Amerika rejtélyes okból nem vállalja őket, mi igen. Nyilván érkeznek még többen is, nem baj. Ismerjük az ide vonatkozó, kedvenc passzust Szent István Intelmeiből. Olyan ez, mint az indonéziai vagy vietnami segély, az iraki, afganisztáni, koszovói „jelenlét”. Sokba kerül, de megéri. ­Gör­csönyéknek bizonyosan. A washingtoni magyar nagykövet, Simonyi is hazatér, jól végiggitározta ciklusát, most üzletember lesz. Utóda Somogyi Ferenc, kipróbált elvtárs. Remélem, első útja Tom Lantoshoz vezet, és kieszközli, hogy senki se kapjon amerikai vízumot a tízmillió fasiszta országából. Kivéve Görcsönyt, Göncz Árpádot, Kingát, Mécs Imrét és a többieket. Ők rendes emberek. Elférnek az amerikai követségen, ha az ordas eszmék megint elharapóznak.