Szembeszökő, hogy hazánk az utóbbi években úgyszólván az élet minden területén visszafejlődik, sőt katasztrofális válságba kerül. Évtizedes bajokat nem sikerül orvosolni, még csak a javulás legkisebb jelét sem látni, például a népszaporulat, a társadalom egészsége dolgában. Idegesít sok embert, hogy a tizenöt éve még eminens Magyarország mára lemaradt az országok versenyében. Szlovákia, Csehország, Lettország, Litvánia, Észtország, Ciprus, Málta, Románia, Bulgária, s naná, hogy Szlovénia úgyszólván minden tekintetben utolért vagy megelőzött bennünket. Szerbia, Horvátország nemkülönben. Azon­kívül minden ország érdekérvényesítése sokkal jobb mint a miénk. Ellenünk különösképpen eredményes. Gondoljunk Ausztria pimasz folyószennyezésére. És Szlovákiával szemben nem alázódtunk-e meg Du­na­szau­rusz-ügyben? Régiót tesz tönkre nemzetközileg is törvénytelen machinációja. És miért ne vernék a magyarokat Szerbiában, ha Gyurcsány a Malina Hedviget bántalmazó nacionalista magyarelleneseknek ad igazat indirekt módon, Kelekóka úr pedig Bu­karestben olyasmibe üti az orrát, amihez semmi köze, és kiváltképp nem is ért hozzá, az erdélyi magyarok autonómiakövetelését nullázva le.

Nálunk a balliberális hatalom fő problémája az ősi jelvény, a turulmadár, az ősi zászló, az árpádsávos vagy a Magyar Gárda. Összehangolt hadművelet és nemzetközi össztűz, fantomharc, árnyékboksz. Az emberi jogok legkisebb megsértése esetén a fennálló hatalom, sőt a fennálló ellenzék is azonnal közbelép. De most és akkor folytat a baloldal szélmalomharcot rémképek ellen, amikor csődbe jutott az egészségügy, emberek halnak meg miatta, becsődöl a közoktatás, a kultúra liberális terrort nyög, a turizmus, a sport válságokkal vemhes. Az adók nőnek, a keresetek csökkennek, a népesség veszedelmesen fogy, a halálozási mutatók ijesztően romlanak. Minimum minden második állampolgár beteg vagy nem egészséges, a középosztály zsugorodik, munkanélküliség fenyeget kisiparost, kiskereskedőt, tanárt, orvost, a munkások ha dolgoznak, megfékezhetetlen külföldi multinacionális cégek rabszolgájaként sínylődnek. A kormány pedig közömbös.

Milyen kormány? Ki vagy mi felel mindezekért a szörnyűségekért, amit csak szőrmentén érintettem? Rájövünk a helyes válaszra, ha összehasonlítjuk a magyar viszonyokat a többi, jól prosperáló ország viszonyaival. Mi az, ami nincs nálunk és náluk van? Nálunk hiányzik a kormányzó pártok nemzeti elkötelezettsége, a nemzeti érdek-érvényesítés akarata. És mi az, ami nálunk van és náluk nincs? Egyik országban sem tényező az a neoliberalizmus, amely minálunk SZDSZ-szervezet képében uralja nemcsak a társadalmat, hanem nagyobbik koalíciós partnerét, az MSZP-t is. Sőt, ki kell mondanom, belegennyedt az ellenzékbe is, nemcsak az MDF-be, hanem a Fidesz tagjai közé, nem is szólva a nemzeti média fertőzöttségéről.

Mondjuk ki, minden bajaink kútfeje az SZDSZ, és a többi ország prosperitásának a garanciája, hogy nincs náluk hasonló politikai-társadalmi-erkölcsi torzulás hatalmon, ami az SZDSZ-ben teljesedik ki. Úgyszólván minden liberális megnyilatkozás, egészségügyi, gazdasági, kulturális terv sugallja az elfogultságot, ami hozzá nem értésben, végső soron butaságban kulminál.

Magyarellenes elfogultságuk, dogmatikus nagytőkeimádatuk és piacgazdasági szélsőségeik együttesen ostoba intézkedések és cselekedetek garmadáját gerjesztik. Summa summárum, a koalíció, Gyur­csány- és Kóka-féle társaság hibát hibára halmoz. Semmi okunk nem volna optimizmusra, ha csak gazemberek volnának. Mert a történelem logikája a bűnt, a gazemberséget nem bünteti. Csak a butasággal szemben könyörtelen. Bármennyire is fájdalmas kimondani, az ókori diktátorok, vagy Napóleon, Hitler, Sztálin nem gazemberségükbe, népirtásukba buktak bele, hanem ostobaságukba. Az SZDSZ, de csatlóshada az MSZP sem jár különbül. Egyetlen reményünk, hogy hízelgőik belehajszolják az önimádatba, önteltségbe. És akkor a történelem lecsap, ha mi is segítünk a történelemnek.