Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Zuschlag-jelenség sokkal több egyszerű köztörvényes ügynél, messze túlmutat önmagán, és ráirányítja a figyelmet – mint a jéghegy csúcsa a víz alatti részre – a láthatatlan háttérre. Ízléstelen, bár nem értelmetlen kérdésként felvethető volna akár az is, hogy Zuschlag János váratlan meggazdagodása vajon milyen arányban áll a feltárt hatvanötmillióval, ami miatt most őrizetben ül. Vagyis, hogy volt-e több is.

Zuschlag János egyébként nem magányos hős. Sőt egyre inkább úgy tetszik, ő tipikus figurája a baloldalnak, amin aligha változtat az a tréfa, hogy a KISZ-vagyon világában korábban ugyancsak ügyesen forgolódó Kiss Péter nagy nyilvánosság előtt trógernak nevezte őt. Zuschlag ugyanis annak az iskolának summa cum laude végzett tanulója, amelyikben Gyurcsány Ferencet, Szilvásy Györgyöt, Bajnai Gordont, Lamperth Mónikát, Kiss Pétert és a többieket képezték ki, csak éppen a legújabb korosztályhoz tartozik. Évfolyamtársai között megtaláljuk például Weiszenberger László kiskunhalasi kistérségi megbízottat, és sok olyan, ma még névtelen harcost, kiknek a különféle állami és uniós pénzek elcsatornázása lett a feladatuk.

Topolánszky Ákos volt államtitkár-helyettes feltáró jellegű vallomása hatalmas médiavisszhangot kapott, de még nagyobbat szólt az a bejelentése, hogy ezt követően maga Szilvásy György miniszter is felhívta hivatalos telefonszámáról úgymond hivatalos minőségben, és felszólította, hogy a rá és munkatársaira vonatkozó állításait vonja vissza, különben beperli és megjelentet egy közleményt, amely arról szól majd, hogy Topolánszky Ákos „egy alapítványon keresztül próbált bűnös módon szert tenni jelentős közpénzekre.”

Itt álljunk meg egy pillanatra. Amennyiben Topolánszky legutóbbi állítása igaz, amit az elektronika korában viszonylag könnyű bizonyítani, hiszen feltehetően a Nemzetbiztonsági Szolgálatokat felügyelő miniszter hivatalos telefonján folytatott beszélgetéseket államérdekből automatikusan rögzítik, akkor az a sajnálatos helyzet áll elő, hogy Szilvásy miniszter úr lebukott. Mert mi az, hogy megfenyeget valakit azzal, hogy elhíreszteli róla, ő is lopni akart egy alapítványon keresztül?

Szilvásy György – amennyiben Topolánszky Ákos igazat állít – egyszerre többféle bűncselekményt is elkövetett, ami azért még baloldali körökben is teljesítmény. Hivatali hatalmával visszaélt. Állítólagos szavai szerint hivatali munkája során bűncselekmény gyanújáról szerzett tudomást, de ahelyett, hogy kötelességét teljesítve, a bűncselekményről értesítette volna az illetékes bűn­üldöző szerveket, bűnpártoló módon palástolja azt, a jelek szerint későbbi hasznosítás céljából, amit most meg is lebegtetett. Ezzel elkövetni látszik a zsarolás bűncselekményét is.

Ez bizony súlyos helyzet. Amikor a volt államtitkár-helyettes nagy nyilvánosság előtt mindezt bejelentette, feltehetően tisztában volt bejelentése következményeivel. Szilvásy György ezek után kénytelen perelni, hogy tisztázza magát Topolánszky Ákos vádjai alól, mert különben vállalnia kell az ügy következményeit. Amelyek közül a leg­enyhébb, hogy le kell mondania, a súlyosabb az, hogy Zuschlag János sorsára kerülhet.

Az már tény, hogy a Gyurcsány-zenekar összhangja megbomlott. Egyre több zenész önállósítja magát, s minél hevesebben gesztikulál a karmester, annál többen húznak kifelé a zenekarból. Az eredmény egyre siralmasabb, a közönség nagy többsége már hangosan fütyül és fújol, még a legelszántabb Gyurcsány-rajongók is kétségbeesetten fogják be a fülüket. A bukás elkerülhetetlennek látszik.

Itt azonban hadd emlékeztessük az olvasót Medgyessy Péter végzetére. Medgyessy, aki rosszabb volt Horn Gyulánál, mint tudjuk, megbukott. Így léphetett a helyére Gyurcsány. Most Gyurcsány bukása következik, de a sötét háttérből a balliberális maffia forgatókönyve szerint csak még egy nála is rosszabb figura léphet elő… Ön szeretné visszasírni Gyurcsányt? Ugye, nem? A kormányt tehát meg kell buktatni. Minél előbb, annál jobb. De hogyan? Ez itt a kérdés.