Pesti úr: – Á, üdvözlöm Keskeny úr! Meddig jön?

Keskeny Károly: – Én? Én az Oktogonig.

– Én kérem, leszállok a Nyugatinál.

– No, és hogy tetszik magának a város?

– A város? Hát tudja. Nem tudok izgatott lenni a szépségeitől. Hiányérzetem van uram, erős hiányérzetem. Sehol nem látom tudniillik a guillotinokat. Hát itt nem tartanak kivégzéseket?

– Kivégzések, uram, nincsenek.

– Hát miféle látnivaló akad?

– Nem sok, uram, nem sok. Olykor felvonulnak a melegek. Évente akár többször is. Ha nagyon szép az idő. Néha felavatnak egy-egy holo-emlékművet, idelátogat egy-egy híres politikus vagy pornószínésznő. Hát tudja, így élünk mi itt, Budapesten. Az előbb a guillotinokat emlegette. Tudja, hogy az francia találmány?

– Legalább egyvalamit szegény franciák is feltaláltak. Amúgy érdekli a véleményem? Adolf Hitler, vezér és kancellár – akit mellesleg nem különösebben kedvelek, mivel roppantul pocsék zenei ízlése volt -, 1940-ben, amikor elfoglalta Párizst, azt tervezte, hogy földig romboltatja az Eiffel-tornyot. Ez a terv végül nem valósult meg, s azt hiszem, már csak ez az egyetlen momentum is bőven elegendő ahhoz, hogy a III. birodalom politikáját komoly kritikával illessük.

– Ilyesmivel ne viccelődjön! Ön náci?

– Ugyan kérem! Idegenkedem ezektől a XX. századi, menetelős, karszalagos, ökölrázós proli össznépi meetingektől. Én a tömegek mozgatását maximum némi körmenet-jelleggel tudom csak elképzelni.

– Nem túl haladó szellemű.

– Nézze, az embernek, ahogy múlnak az évei, törekednie kell látókörének szűkítésére, majd egy bizonyos életkor betöltése után szert kell tenni egy egészséges csőlátásra.

– Jó, hagyjuk. Mit ír az újság?

– Nem mindegy? Úgyis hazudnak. Vagy maga elhiszi, amit írnak a lapok?

– Jó, akkor elmondok egy viccet. Utazik két zsidó a vonaton…

– Már rossz!

– Akkor megy a cigány a komájához…

– Fejezze be, ilyet se szabad mondani.

– Tudja mit? Ne is beszélgessünk.

– Nyugati pályaudvar. Viszontlátásra.