A nemzeti függetlenség és identitás mindig kifejezésre jutott a zászlók milyenségében és számában. Jól látható szimbólum, ezért igyekeztek fölmutatni az állammá formálódó nemzetek, királyok, államfők. Az elnevezés a meghatározott színű, esetleg ábrával díszített, függőleges vagy vízszintes irányba nyélhez erősített, szabályos alakú kelmedarabra vonatkozik, amely valamilyen közösség jelképe, vagy jelzésre használt tárgya. Amelyik „zászló” nincsen zászlórúdra erősítve, azt helyesen lobogónak nevezik. Például ünnepeken a parlament előtt ünnepélyesen fölvont nemzeti jelkép állami lobogó.

Történelmi zászlósor néven ismert jelképek együttese 1985 óta része a magyar ünnepségeknek. A zászlósor a hadi múlt legjellemzőbb zászlótípusait vagy a magyar hadtörténet leghíresebb korszakaihoz kapcsolódó zászlókat gyűjti egybe. Természetes, hogy minden ünnepen nem vonultatják az összes, fontos hadi esemény zászlóját, az túl sok lenne. A kiválasztást szakértők végzik, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatói közül. Jelenleg tizenhat zászlót vonultatnak föl nemzeti ünnepeinken, ha egyéb, konkrét történelmi eseményre emlékeznek, akkor a zászlósor kiegészülhet olyan zászlóval, amelyiknek ott és akkor jelentősége van, de eredetileg nem szerepelt a 16-os sorban. Nagy ünnepségek alkalmával a zászlók kibővülnek egy honfoglalás kori és egy Szent István-, vagy az ’56-os jelképpel.

A társadalmak életében bekövetkező, földrengésszerű változások mindig maguk után vonják a társadalom és csoportjai jelképeinek módosulását vagy változását. Hosszú évekig-évtizedekig elnyomott jelképek kerülnek pillanatokon belül napvilágra, és reprezentálják a változás mellett állást foglaló emberek érzéseit, kívánságát. Kitűnő példa erre a lyukas zászló, amelyet egy hirtelen jött ötlettel hozott létre az euforikus hangulatban lévő tömeg: egyszerűen kivágták a gyűlölt címert a nemzeti trikolór közepéből.

Hogy mikor és kinek jutott eszébe, máig sem ismert. Több forrás és szemtanú szerint elsőként a fővárosban, október 23-án, a Bem téren lezajlott tüntetésen kapott szerepet a „lyukas” zászló. A tér mellett lévő Külügyminisztérium erkélyére vörös zászló volt kitűzve, ami különösen ingerelte a Műegyetem hallgatóira váró tömeget. Szavalókórus alakult ki, amely követelte: „Nemzeti zászlót a Külügyre!” Rövidesen a minisztérium dolgozói kicserélték a vörös zászlót az államcímeres magyar zászlóra, amire a tömeg azonnal reagált: „Nem a mi zászlónk!” „Le vele!” – szólt a szavalókórus. A bevont zászló rövid idő múlva megjelent, de akkor már lyuk tátongott a címer helyén. A téren álló tömeg üdvrivalgással fogadta az újdonsült zászlót, és ettől kezdve a lyukas lobogó az 56-os szabadságharc jelképévé vált.

A lyukas zászló, amilyen spontán módon keletkezett, olyan mély értelmet hordoz. A diktatúrát jelentő címert a vörös csillaggal elemi erővel utasították el a szabadságért küzdő hősök. Helyét nem töltötték be semmi mással, hogy örök mementóként hirdesse a magyarság szabadságvágyát és hazaszeretetét. Ilyen különleges, lyukas zászlója egy nemzetnek sincs a világon, ezért akár hungarikumnak is tekinthetjük. Az Európai Uniónál kezdeményezték az 56-os magyar zászló örökségvédelmét, de eddig még nem zajlott le a procedúra. Félszáz év távlatából már biztosan tudható, hogy nemes ügyet képviseltek a zászlótartó magyar hősök, részük volt a szovjet diktatúra lebontásában. Ezt Európa meghálálhatja ezzel a szép gesztussal.

Az első 1956-os zászló egyébként a forradalom első mártírjának, Vizi Jánosnak a szemfödele lett. A fiatalember a Magyar Rádió ostrománál esett el. Testét egy ajtóra fektették és letakarták a nemzeti zászlóval, amit később Ferencz György őrzött ötven éven keresztül. Az elmúlt évben a budaörsi Szent Angyalok-templomban helyezték el az oltár fölé, ma is ott hirdeti a magyar fiatalok hősiességét.