Kegyes volt a magyarok Istene a gárdistákhoz a Hősök terén, a több mint félezer új gárdatag eskütétele felemelő élmény volt – két nappal később, október 23-án aztán eleredtek az égi csatornák, nem úgy, mint ötvenegy évvel korábban. Nem szólnék több szót még a műveleti területen páváskodó Görcsönyről sem, aki – most már nyilvánvaló – így képzeli a Nagy Párbeszédet az ő halálra szeretett népével. Miközben e sorokat írom, még tart a fogócska a hídfoglalók és a rendőrök között, és lapzártáig – ez persze csak fekete humor – az APEH sem indított vagyonosodási vizsgálatot Gy. F., Kóka és Veres ellen. Orbán Viktor ünnepi beszédének fontos eleme volt a Nyugathoz tartozásunk megerősítése, miközben jól érzékelhető nemcsak az orosz terjeszkedés, hanem az itteni rezidensek feléledése is. Demokráciánk állapota kezd a keleti demokráciákéra hasonlítani, s ha így haladunk visszafelé, Románia vagy akár Ukrajna is megvetőleg szólhat a magyar közállapotokról. A magyar kormány valódi példaképe azonban talán nem is csak a Putyin-féle oligarchikus demokrácia, hanem a kapitalizmust építő kommunista Kína. Beleillik a képbe a rendészeti miniszter támadása az államelnökkel szemben, hiszen a Nagy Párbeszéd már­is rendőrsorfalak mögül zajlik a diktátor és az ő szeretett népe között. Ha máshonnan nem, hát a Népszavából megint megtudhattuk (Debreczeni József tollából), hogy az ünnepi Gy. F.-beszéd demokrata volt, Orbáné pedig fundamentalista, mert bár utóbbi erőszakmentességet hirdetett, „szavait mégis az ellenség elleni gyűlölet hatotta át”. És persze Orbán beszédében „a Rákosi-féle terroruralom freskóját” festette fel, csak most nem a szovjet birodalom, hanem a helyében felemelkedő „keleti hatalom” szolgálatában. Kicsit unalmas már, hogy az ellenzéktől minden balliberális a demokráciát félti eszelősen, miközben nem hajlandó észrevenni, az a bizonyos demokrácia éppen miattuk hever romokban. D. J. cikkének végén így ítélkezik: „Ez a politikai fundamentalizmus hitvallása. Aki ezt összeveti a Gyurcsányéval, és továbbra is azt állítja, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, az szerintem hülye vagy gazember.” Bizony így van ez, csak nem egészen abban az értelemben, ahogy a fogadott prókátor gondolja. Talán nem nézte meg az MSZP honlapján (rövid ideig) látható videót, melyen a kormányfő negédesen így invitál: „gyere az egérrel az arcom közepéig, és ott klikkelj rám… Nem kell hozzá nagy bátorság, klikkelj a miniszterelnökre.” Az Index szerint Gy. F. „a skizofrén homoszexuális figuráját próbálgatta”, mely „valóban emlékeztet egyes pornóoldalak látogatóvonzó technikáira”.

Kínomban megpróbálok klasszikusokkal vigasztalódni, de már azok is csak bosszantanak régi, ám sajnos máig igaz felismeréseikkel. Immanuel Kant német filozófus 1795-ben adta ki Az örök béke című tervezetét, melyet Babits Mihály fordított magyarra. Az egyik passzusnak az a címe: „Nem szabad államadósságot csinálni a külső államüzletek vonatkozásában”, és ezt írja: „A nemzetgazdaság céljaira (útjavításra, új telepítésekre, raktárakat szerezni várható rossz esztendők elé s így tovább) aki az államon kívül vagy belül segítséget keres: ez a segélyforrás nem esik gyanúba. De más a mai hitelrendszer (egy kereskedőnép elmés találmánya ebben a században), ahol az adósságok a beláthatatlanba növekednek, s mégis a jelen követelésre mindig biztosítva vannak – mert hisz az sosem történik minden hitelező részéről egyszerre. Ilyen rendszer – mint a hatalmaknak egymás ellen működő gépezete – veszélyes pénzerő.”

Vajon azok, akik évtizedek óta folyamatosan eladósítják hazánkat, olvasták Kantot? S vajon Baxter olvasta-e ugyanitt a rossz vezetőknek adott tanácsot, miszerint „Amit te magad vétkeztél, például abban, hogy népedet kétségbeesésbe s így lázadásba vitted: azt tagadd le, hogy a te vétked. Állítsd azt, hogy az alattvalók makacssága a hibás.” A nagy reformer és hasbeszélő alighanem mással foglalkozott tanulmányai idején, de annyi szent, nem lesz itt pillanatnyi béke sem, nemhogy örök, amíg – ha már idebent nem megy – Kelet és Nyugat fel nem ismeri, ennek a kis országnak a katasztrófája még megállítható. Mert ennek a kormánynak a cinkosai azok a külföldi politikusok, akik még ide látogatnak, de azok a külföldi tudósítók is, akik nem akarnak hinni a szemüknek. Amúgy pedig: Adjon az Isten szebb jövőt!