– Mondja, kérem, ez a Szuezi-csatorna? – Nem. Ez a Duna. – De az ott bizonyára Oszama bin Laden, csak megborotválkozott. – Nem, ezek magyar fiatalok. A szabadságért tüntetnek. – Akkor mire van ez a fene nagy készültség? – Maga kérdi? Hiszen maguknál van fegyver! – Ez? Fegyver? Ugyan már! Az atombomba, az fegyver. Ami nálam van, az csak húsz könnygázgránát, egy gépkarabély, két Gripen és hét vízágyú. Alapfelszerelés. – Kik ellen harcolnak? – Engem úgy informáltak, hogy a fasiszták elfoglalták a Belvárost, kilövik a járókelők szemét, és molesztálják a fiatal nőket. A felettesem szerint ostromállapot van. – Nem, ma van a nemzeti ünnep. – Nemzet? Ünnep? – Mondom: a magyar nemzet és a demokraták ünnepe.

– Magyar Nemzet? Demokrata? Itt van, tessék, a napiparancsban: fasisztoid, nacionalista, felforgató irományok.

– Ünnep van. Annak az évfordulója, hogy a magyarok fellázadtak a zsarnokság ellen, kivívták a függetlenséget, de jöttek az oroszok, és leverték. – Akkor emiatt vagyunk készültségben? Az oroszok megtámadták Magyarországot? – Nem. Az régen volt. – Akkor az amerikaiak? – Azok se. – Jaj Istenem, csak nem az izraeliek? – A kormányfő beszél az Operában. – És fél, hogy valaki meghallja? – Mindentől fél. Állítólag vécére sem megy egyedül, nehogy a tartályból víz helyett tojások zubogjanak alá. – Nekem mondja? Az egységem áll őrt a fürdőkádja mellett, mert retteg, hogy míg mosakszik, valaki belefojtja. Na, ne fecserésszünk itt tovább, most kaptam az utasítást, hogy egy osztaggal vonuljak az Oktogonra, mert a térfigyelő kamerák rögzítették, amint Szaddam Husszein a körút és az Andrássy út sarkán Busht ábrázoló bábut éget el. Oszoljanak, emberek, ne akadályozzuk a rendfenntartó erők felelősségteljes munkáját!