„A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség és nyugati műveltség.” (Márai Sándor)

Nagy írónk, Márai Sándor kedvenc bora a somlói volt, olyannyira, hogy öregkorát is könyvek és somlói bor társaságában képzelte el. „Ha megöregszem, pincét akarok… Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit… Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék borban és emberben…”

Mint maga a Somló-hegy, olyan egyedül áll a borok között a somlói, vagy ahogy népiesen mondják, a somlai. A Somló, mint sok más bort termő vidék, egykor tűzhányó volt, ma kialudt vulkán, de lehet, hogy csak szunnyad. Az oldalán lefolyt lávából kiváló, szőlőnek alkalmas talaj képződött, és mint ilyen, egyszeri és megismételhetetlen. Területileg ma a legkisebb borvidékünk, borainak ízvilága különbözik a közép-dunántúli bortermő helyekétől. Somlót „Dunántúl Tokajaként” is emlegetik, mivel fehérbor-kultúrája már a középkorban is virágzott, és a XVII. századig a tokajit is megelőzte. Hamvas Béla szerint: „Egyetemes bor nagyon kevés van, olyan, amit például az egész emberiség egyszerre ihatna valami nagy ünnepén. Erre a célra én boraink közül egyedül a somlait ajánlanám. És különösképpen ez a magányosok bora…”

Alig van írónk, költőnk, akit ne ihletett volna meg a Somló-(Somlyó-)hegy tűzbora. Eötvös Károly megmászta a Szent György-hegyet, majd onnan hordozta körül tekintetét a tájon: „Két élő testvére van. Az egyik itt terem, a Badacsony, a másik fönt Veszprém-megye nyugati síkján, a Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt megmondani?”

A különös kis borvidék a Kisalföld keleti peremén, a 8-as főút mellett fekszik; a hegy alakja csonkakúp, legmagasabb pontja 432 méter. A Sághegy és a Kissomlyó 1998 óta a borvidékhez tartozik. A termőterület eredetileg 700 hektár volt, ma már csökkenőben van. Termőterületén chardonnay 45 hektár, ezerjó 15 hektár, furmint 35 ha, hárslevelű 40 ha, juhfark 25 ha, olaszrizling 35 ha, rajnai rizling 15 ha, rizlingszilváni 30 ha, tramini 15 ha és egyéb 30 hektár.

A szőlőfajtákat attól függően telepítik, hogy éppen melyik talajt kedvelik. A hegylábnál agyagos-homokos, lösszel kevert termőföld van túlsúlyban, följebb pedig bazalt és tufamálladék az uralkodó. Az évi középhőmérséklet a borvidéken 9,8 Celsius-fok, a napsütéses órák száma eléri a kétezret, a csapadék átlagosan 600-700 mm évente.

Az első tudósítások a borvidékről a XI. század végéről származnak. A dobai oldalon lévő Szt. Márton-kápolna neve 1309-es okiraton szerepel. Somlyó-hegy nemcsak boráról, hanem számos építészeti emlékről is nevezetes. Különösen sok kápolna épült a lejtőin, amelyekben a hívő szőlősgazdák jó termésért fohászkodtak. A szőlőtermesztés egykori emlékei is megtalálhatóak még; présházak, eszközök, pincék, hordók stb. A Somló nagybirtokosai és szolgáik katolikusok, a kisnemesek református vallásúak voltak, de Somlószőlősön már evangélikus jobbágyok laktak. A hegy rendszeres munkát adott sok dolgos kéznek, ezzel a szőlőborkultúra viszonylagos jólétet teremtett a szőlőmunkásoknak is. A kápolnák közül megemlítendő még a Szent Ilona-kápolna a jenei oldalon, és a Szent Margit-kápolna a vásárhelyi oldalon. A somlói vár első térképi ábrázolása 1528-ból származik.

A somlói bort „a nászéjszakák borának” nevezték, mert a hagyomány szerint, ha a nászéjszakán somlait fogyasztott az ifjú pár, fiú érkezett elsőszülöttként. A népi emlékezet szerint királyi esküvőkön is somlói „gyógybort” fogyasztottak fiú trónörökös reményében. Egyébként is sokféle gyógyhatást tulajdonítottak a hegy levének. Régi gyógyszereskönyvek (Bél Mátyás után) „Vinum somlaianum omni tempore sanum”-nak, vagyis minden időben gyógyító hatásúnak jegyezték a somlai bort. Az orvostörténet is igazolta a népi megfigyeléseket: hatásos étvágygerjesztő, bélműködést segítő, meghűlés ellen forralva foganatos, erősítő, vérképző, savhiányban szenvedőknek savképző, növeli a férfiúi potenciát és a fiúnemzés esélyét, de sebek kimosására is ajánlatos.

Önálló néven palackozzák a somlói hárslevelűt, a somlói furmintot, az olaszrizlinget, a somlói juhfarkot és a somlói traminit. A somlói juhfark az egyik legszárazabb, különleges zamatú fehérbor. Kegyetlen, ha a szőlejét éretlenül szedik le; csak éretten szép, cserzőanyag is van benne.

A juhfark létét nem utolsósorban Inhauser István pincészetének köszönheti, újbóli elismertetése okán.