A kormány maroknyi, ám lelkes és elkötelezett híve gyűlt össze a Moszkva téri gomba alatt, hogy a népszavazás időpontjának ismeretében egyeztessék az akciótervet, és a koalíciós pártok iránymutatásának szellemében felkészüljenek a referendumra.

– Ne mindig a jobboldal kezében legyen a kezdeményezés! Nem csak övék az utca! – harsogott a Gyurcsány Ferenc Fanklub vezérszónoka, és meglobogtatta a sarló-kalapácsos vörös zászlót. – Legyen bátorságunk nemet mondani az igenre! Három nemet! Az ujjaimon mutatom, elvtársak, hogy ti is megértsétek: nem ágyin, nem dvá, hanem tri. A non! – Éljenek a nemek! – folytatta a Lendvai Ildikó Baráti Társaság elnöke. – Éljen a vizitdíj, a tandíj! Emeljék fel ötszörösére mindegyiket! És utána a gáz árát is. Lassan mondom, barátaim: ötszörösére! Transzparensek emelkedtek a magasba: „Jaj, de jó a vizitdíj!”, „Hurrá! Fizessünk!” – Menjen el mindenki, és bátran szálljon szembe az ellenzék populista demagógiájával! – kiáltotta világgá a Szekeres Imre Közhasznú Társaság képviselője. – Még majd kitalálják, hogy az adójukért megfelelő szintű oktatást, közbiztonságot, jogállamot, utakat meg egészségügyet akarnak… – Még hogy egészségügy! – sivított a Horváth Ágnes Szövetség kuratóriumi titkára. – Vesszenek a kórházak! Pusztuljanak a betegek! – Úgy van! Pusztuljunk! – lengette meg pártfogóan egy néni a botját. A nagygyűlés résztvevői egyre vehemensebbé váltak. – Csökkentsék a nyugdíjakat! – kiabáltak. – Törjék el a lábunkat! – Szüntessék meg a vasutat! – indítványozta a MÁV Kóka János Brigádja. – Minek mászkálni folyton ide-oda? Ha mindenki ülne a fenekén, nem volna az örökös nyugtalanság! – És emeljék fel a sajtos pogi árát! Valamennyi javaslatot dörgő taps és hosszan tartó éljenzés fogadta. A tér széléről két orvos nézte fejcsóválva a jelenetet. – Amióta bezárták a pszichiátriát a Lipótmezőn – szólt az idősebbik a társához -, gyakran látom őket felbukkanni valahol a városban…