Az idén ismét nem említik meg azt, hogy az azonosítatlan rendőrök szemeket lőttek ki, de azt igen – és jelentésükben talán ez a fél mondat háborított fel a leginkább –, hogy a 2006 őszi rendőri brutalitások egyik áldozata „bevallotta, hogy sörösdobozokat dobott a rendőrökre”.

Vagyis, ugye, konkrétumot önök említenek a brutalitást elszenvedők, de nem az elkövetők kárára.

Ha azt kérdezem öntől, hogy mit szeretne inkább, ha valaki egy (netán üres) sörösdóznit hajítson irányába, vagy lője ki a szemét, ugye nem kérne próbát?

Az kétségtelen, hogy a 2007-es jelentésük keményebb volt a Gyurcsány-kormánnyal szemben, mint a tavalyi. Hogy ennek mi az oka, nem egészen világos, ugyanis ez a kormány idén semmivel nem sértette jobban az emberi jogokat, mint tette azt tavaly.

Eléggé el nem ítélhető módon az a gyanú cikázott át bennem, hogy önök az utolsó pillanatban „keményítettek be”, miután látták, hogy – az önök számára is meglepően – a miniszterelnök Moszkvában aláírta a Gazprom Déli Áramlat vezetéke magyarországi szakaszának megépítésére vonatkozó szerződést.

Vettem a fáradságot és elolvastam az Oroszországról szóló, 43 oldalas jelenté süket is. Ebben azzal vádolják az orosz kormányt, hogy biztonsági erői egyebek között ölnek, kínoznak és brutálisan bánnak a karmaik közé kerültekkel. Mindez elsősorban Csecsenföldre vonatkozik, ahol – ahogyan az oroszok és önök nevezik – a „terror elleni háború” folyik.

Miközben ezeket a sorokat olvastam, a világon oly sok, gondolkodni hajlandó emberrel együtt magam előtt láttam a Guantánamo támaszpont börtönét és azt a Bush elnököt, aki törvényileg is megengedi foglyok kínzását. Vagy azt az önhöz hasonlóan nem csak az emberi jogok betartásáért oly gyakran aggódó, de azokat és a demokráciát tűzzel-vassal, valamint bombákkal terjesztő amerikai elnököt, aki nemrégiben a Perzsa-öbölben tett látogatásakor zsarnoki vendégei által átnyújtott szablyával hadonászott, széles mosoly közepette.

Egy pillanatig se kívánom kisebbíteni a pekingi kommunisták emberjogsértéseinek mértékét, de azért annyit meg kell hagyni, nem állnak távol a valóságtól, amikor az ő országukat is bíráló jelentés nyomán a múlt hét csütörtökén azzal vádolták önöket, hogy farizeusok, mert miközben más nemzetek fölött ítélkeznek, addig „a modern világ legnagyobb emberjogi tragédiáját okozzák az iraki és afganisztáni háborúval.”

Kiadtak még egy jelentést vesszőparipájukról, az „antiszemitizmusról”, amelyben azt vetik szinte az egész világ szemére (gondolom, Izrael és Mikronézia kivételével), beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy Izraelt az emberi jogok szörnyű és folyamatos megsértőinek állítják be. Ezt nevezik önök az antiszemitizmus új formájának.

Nos, külügyminiszter asszony, rossz hírem van az ön számára. Ha önök azt hiszik, hogy a világ a jövőben szemet huny egy magát demokratikusnak lefestő állam asszony- és gyerekgyilkos fiesztái (remélem, ezzel a frivol szóval nem okoztam gyötrelmet önnek) miatt, akkor téved. Biztos vagyok benne, hogy – hacsak fő szövetségesük fel nem hagy a polgári lakosság lemészárlásával, a gázai szabadtéri börtönt nem szabadítja fel és nem áll le az illegális települések építésével –, akkor jövőre önök még nagyobb aggodalmukat fejezik majd ki. Egyre nagyobbat.

Uj Péter

főszerkesztő, Index (II. rész)

A népszavazásnak épp az oldalzártakor beérkező eredményei miatt megírt levelemnek helyt adva megszakítottam az önhöz írt levelemet, noha azt már majdnem befejeztem.

Mivel most össze kell foglalnom azok kedvéért, akik a múlt heti számot nem olvasták, a befejezés a tervezettnél hosszabbra nyúlik. Lényeg: az önök honlapján az ön helyettese 03.04.1994: Csúcs László elbocsát 129 rádióst címmel megjelent cikkében az állt, hogy Csúcs László tanácsadójaként „asszisztáltam végig a kirúgásokat”.

A múlt héten azt írtam önnek, hogy egy tanácsadó sok mindent tesz a világ sok táján, sokfajta intézményben vagy azon kívül, de az „asszisztálás” nem tartozik a tanácsadói munkák közé.

Az „asszisztálás” igazi említésének oka önöknél vélhetően a vudu újságírás kényszere, aminek persze szintén van helye a nap alatt. Nálunk különösen, ahol az ön oldalán ezt a fajta újságírást akkor alkalmazzák, ha ellenségeiket (szándékosan nem ellenfeleket írok) támadják és érveik nincsenek. Mint amikor ön az önnek nem tetsző tömegbe akart lövetni.

Egyébként azt elismerésnek érzem, hogy helyettese ennyi idő eltelte után is megemlékezett rólam. Hiszen tudom, hogy mennyire „szeretnek”.

Azt is, hogy az egész országban önök kitől rettegnének a leginkább egy közszolgálati intézmény élén. (Ezzel kapcsolatban gyorsan megnyugtatom: egy következő jobboldali kormány esetén nem csak azért nem fogom én elvégezni azt a tisztogatást, amely nélkül tárgyilagos és kiegyensúlyozott munka közszolgálati intézményben lehetetlen lenne, mert jelenlegi munkámmal teljesen meg vagyok elégedve, hanem azért sem, mert a jóslás veszélyétől sem visszariadva állítom: a következő jobboldali kormány olyan embert állít – ha egyáltalán tud és mer cserélni – minden közszolgálati intézmény élére, aki az 1998–2002-es időszaknál is jóval nagyobb kompromisszumokat köt majd az ön oldalával.)

Egyébként, ha kíváncsi rá: gondolja, hogy én csupán 129 újságírótól szabadultam volna meg kétezerből, ha rajtam múlik?

De ha már a rádiónál tartunk, önök mögött olyan nagy tőke áll, hogy alkalmanként azért lehetnének bátrak is, és olykor megengedhetnék maguknak, hogy a bátorságuk hiányát ne palástolják a hatvanas években még merésznek és polgárpukkasztónak számító vulgaritással.

Legyenek legalább egy picit bátrak. Hívják fel például Such Györgyöt, a Magyar Rádió elnökét, és kérdezzék meg, vajon igaz-e, hogy egyrészt a havi nettó fizetése valóban 1,6 millió forint, másrészt pedig igaz-e, hogy – mint két, ideológiailag nagyon távol álló rádiós is elmondta nekem, akik külön ezért hívtak fel Pestről – Such úr most vett fel magának közel 30 millió forint prémiumot.

És ha már beszélnek vele, kérdezzék meg, mit szól ahhoz, hogy a jelenlegi ellenzék túlzott szeretetével nem vádolható amerikai külügyminisztériumnak a Magyarországról szóló országjelentése a közszolgálati adók kormánypárti elfogultságát említi.

Egyébként megkérdezhetik ugyanerről azon fideszes politikusokat és fideszes rádiós kurátorokat, akik segítségével lett Suché a rádió fölötti hatalom. Hiszen önök nem tartanak a Fidesztől is, ugye?

Befejezésként pedig egy nagyon udvarias kérés ahelyett, hogy gúnyolódnék az önök „függetlenségén”.

Több ismerősöm mondta, hogy az önök moderált fórumán nincs az a mocsok, amit a legdurvább formában ne szórtak volna és vagy szórnának Wittner Mária fejére is. Ami – ellenőrizze a külföldi fórumokat – csak nálunk „elfogadott”.

És amikor egyikük tesztelte azt, hogy vajon ez a mérhetetlen zsigeri gyűlöletből fakadó „politikájuk” általános érvényű-e, meglepődve tapasztalta, hogy azonnal kitiltották nickestül, miután egy Kálmán Olgáról szóló topicba beírta: „előnytelenül öregszik”.

Hangsúlyozom, kérni soha nem kértem semmit az önök oldalától. Most azonban kivételesen megteszem. Arra kérem, hogy legalább azt a Wittner Máriát hagyják békén, akit az ön szabadságáért is harcolt és vitték a siralomházba. Ugye milyen „cikisek” ezek a fennkölt szavak?

Ha hiányérzetük támadna, amiért névtelen trógerek aljas és ocsmány beírásait nem engedik ezután megjelenni, kompenzálásként néha olyan tabukat is döntögethetnek, amelyeket eddig valahogyan nem akartak.

Végül: egy másik ismerősöm fórumukról még azt is elmondta, hogy önöknél Schmidt Máriáról sem topicot nem lehet nyitni, sem megjegyzést nem lehet tenni munkájára.

Tudja, arról a Terror Háza igazgatónőjéről van szó, akinek pengefala a balliberális terhesanyákat „rémisztette halálra” Orbán Viktor főtanácsadója idejében. De ez a halálfélelem elmúlt, amióta Schmidt Mária (pontosabban lánya) és Várhegyi Attila közös cége Geszti Péterrel akart és akar a Hősök terén „nemzeti vágtát” rendezni, és főleg amióta a múlt héten Schmidt asszony Bajnai Gordonon keresztül kapott 1,2 milliárd forint uniós pénzt, amelyből széles népfrontos alapon fizetik majd meg Gerő Andrástól Granasztói Györgyig az érlelődő értelmiségi nagykoalíció tagjainak nyilván áldozatos és fáradságos munkáját.

Hogy ez így van, annak nyilván nem az ön gyávasága az oka, hiszen ön mindig olyan erős szavakat használ.

Bencze József

r. altábornagy, országos rendőrfőkapitány

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

Ki ölte meg (kik ölték meg) Balla Irma fideszes önkormányzati képviselőt tavaly április 7-én?

És ki gázolta el Tom Kennedyt, a Fideszhez közel álló Duna Nova Press internetes hírportál főszerkesztőjét a Dunakanyarnál 2005. december 5-én?