Frontvonalak
A csak nem szűnő tanártüntetéses posztokat nézem. Mert azért tolják tovább, hergelik egymást az elnyomott haladók, és ahogy olvasgatom a cikkeket, kommenteket, fura érzés kerít hatalmába. Olyan, mintha egy Philip K. Dick-novellában volna az ember. A valóság egyre gyanúsabb.
Nem, itt most nem arra gondolok, hogy mennyi a fizetésük, meg hogy a kormány jól teszi, nem teszi jól, mit tehet egyáltalán, meg mi volt tíz éve. Ez ebből a szempontból lényegtelen. A helyzet az, ami ellenkezik az emberi természettel.
Gimisként azt üvöltöztük a fiúvécében, hogy a matektanár egy barom, esetleg hülye, de arra nem emlékszem, hogy „azonnal emeljék fel a matektanár fizetését, és éljen az osztályfőnök!” A Telex egyik videójában a 12 éves kissrác mondta, hogy ő látja a tanárokon a stresszt és az aggodalmat, hogy nem tudják befizetni a rezsit. Hihetetlen éleslátás, biztosan a saját gondolata volt.
Nagyon elhibázott lépésnek tartom azt, hogy a diákokat bevonják ebbe a dologba, lévén, hogy a tanári tekintélyük utolsó morzsáit vesztik el vele. Tanár és diák nem egy platformon áll, nem cimborák, nem harcostársak, nem haverok, hanem mondhatni a lövészárok két ellenséges oldalán vannak. A tanárnak kell megkövetelnie az iskolai fegyelmet, ő íratja a dolgozatot, ő adja a házi feladatot, a diák próbál lógni a suliból, csal a házi feladatnál, amikor a padtársáét másolja le és puskázik a dolgozatnál. Ahogy a bliccelő és az ellenőr sincs egy platformon. És épp ezért a diákok elsöprő többsége bizony utálja a tanárait, ez így természetes, legfeljebb évtizedek múltán látja be, hogy a szigorú fizikatanár mennyire jó ember volt, és ekkor gondol rá szeretettel. Utólag. És ez így természetes. Ezek a diákok ugyanilyen szívesen kimennének tapsolni arra is, ha tanárokat vesszőznének meg nyilvánosan. A következő lépés vajon mi lesz? Börtönőrök sztrájkolnak fizetésemelésért, és a rabok fognak tüntetni mellettük? Persze lehet, hogy tévedek, és ennyit változott az emberi természet. Bár kétlem.