Aki abban a hiszemben ringatta magát, hogy a hatalmával visszaélő senki figurája összezsugorodott, apróbb lett, mióta demokráciának nevezzük az ország tönkretételét, az téved. A portás meg a BKV-ellenőr kispályás a visszaváltóshoz képest.

– Nem! – böffentett, miután az előttem álló megérdeklődte, elképzelhető-e az az alternatíva, hogy megszakítják a visszaváltás menetét, hogy ő beadhassa az egy darab Hubertust. A srácok, akik a sort tartották, a tizedik rekeszt pakolászták darabonként, s még sehol sem tartottak. Idős úr visszavonul, nyel. A srácok azonban nem a dekadens ifjak népes táborához tartoztak.

– Kérnénk a számlát, az úr beadja, s aztán folytatjuk.

– Nem! – ismételte kedvenc szlogenjét a császár, majd leereszkedett. – Ha két számlát állítok ki, ki is rúghatnak.

– Nem jár a számlához személyi! – kuncorászott vidám úr a hátam megett, ám a visszaváltós eddig volt hajlandó leereszkedni, többé nem állt szóba a néppel.

– És ha ezt most beadom, aznap már nem is jöhetek? – így egy hivatásos cinikus, kopott lódenkabátban.

– Odamegyek, s nem köszönök. Az ő dolga lenne. Kíváncsi vagyok, megteszi-e? – kapcsolódtam bele, mert már nem bírtam.

– Ó, hát fantasztákkal nem érdemes leállni – legyintett a vidám úr, majd vicceket kezdett mesélni egy fejkendős hölgynek.

Otthon van még három borospalackom, de nem kapkodom el. Egyenként viszem. Bolond lennék lemondani ily mesés szórakozásról.