Szájzár

Az új gumicsont – amit most én is csócsálni fogok egy kicsit – a következő: befogott szájjal állt ki a német válogatott Katarban a japánok ellen.

Igen. Befogták a szájukat a németek, mert felháborodtak, hogy nem lehet szivárványos karszalagot viselni. (Mármint akkor fogták be, amikor fotózták őket, nem amikor a labda után szaladgáltak, mert ha az ember egyik kezével a száját fogja, úgy nem lehet focizni. Bár így is kikaptak, ami azt jelzi, hogy játék közben a labdával kéne foglalkozni, nem mindenféle ideológiákkal.)

„Ha megtagadják tőlünk a karszalagot, az ugyanaz, mint megtagadni tőlünk a hangot.” Ezt mondták ezek a hősök Katarban. A bátrak. A véleményükért kiállók. Befogták a szájukat, mert nem mondhatják el azt, amit akarnak. Nem mondhatják el, hogy nem tetszik valami. Mindezt egy olyan univerzumban, egy olyan világképet és napi gyakorlatot védve és képviselve, amelyben ha valaki elmondja, hogy ő mit gondol a szivárványos karszalagról meg az LMBTQ-ról, kirúgják a munkahelyéről, kiteszik a válogatottból, elvehetik a gyerekét is, és a Facebookon zuhog rá a harmincnapos büntetés. Ha színész, nem kap szerepet, ha énekes, lemondják a turnéját, ha egyszerű bolti eladó, úgy repül, hogy még cikk sem születik róla.

Megjegyzem, mindig ez van. A haladók a másságot képviselik, de képtelenek elfogadni a másságot. Katarban ez a szokás. Ez a kultúra. Akkor fogadd el, toleranciáról papoló, erkölcsi magaslatról letekintő európai liberális! Ne reklámozd a nemi devianciát, és ne akarj sörözni! Vagy ne szervezd oda a rendezvényt.

Fura ez a német vonzalom a karszalag iránt. Magyar embert ez taszítja, mert az jut eszébe, hogy ávós vagy BKV-ellenőr. „A kezdő sípszó előtti csapatfotózásnál valamennyi játékos a száját befogva jelezte, hogy nincs itt minden rendben, a kapus Neuer pedig egy szívecskés, de fekete-fehér karszalagot vett fel” – sopánkázik a 444. A németek új színösszetételben használnak karszalagot, és bosszantja őket, hogy most nem ők rendezik az eseményt, mint ’36-ban.