Ficzere Lajos és Rytkó Emília ország-világ előtt bizonyult ismét alkalmatlannak arra, hogy a demokrácia intézményrendszerének legfontosabb eszköze, a választás felett őrködjenek. Kiderült, amit eddig is tudtunk róluk, hogy politikai meggyőződésük erősebben hat rájuk törvénytiszteletüknél.

Most azonban fordult a kocka. A Legfelsőbb Bíróság nem hunyta be fenséges szemeit, hanem látni méltóztatott. És felülbírálva a két nevezett irodavezető elfogadhatatlan lépéseit, megsemmisítette a cigány önkormányzat választásának eredményeit. Tegnap még nagy hejehuja volt a baloldalon, nagy vidámkodás, hogy hát már megint sikerült, ez is összejött… de nem. Ez most nem jött össze. Az arcátlanul nyílt csalássorozat ezúttal hatástalannak bizonyult, s a botrány azok fejére hullott vissza, akik azt hitték, hogy a múlt tavaszi országos választási csalássorozatot követően az idő megfordult, s már valahol a délceg ötvenes években járunk.

Hát nem. A nagyszájú Kovács László még az ősszel, amikor a 19 ezer forintos propaganda még javában hatott, az önkormányzati választások eredményei láttán vidáman rikoltotta a magyar köztudatba, hogy íme az újraszámlálás! Egy fenét. A demagóg propaganda és a gátlástalan pénzszórás hatott akkor. A csalás az csalás volt, és az is marad. És bizonyos, hogy egyszer majd napvilágra kerülnek a kis piszkos trükkök és titkok is.

A kontroll most esett, a cigány önkormányzat választásakor. Amikor – szándékosan? véletlenül? – rossz dátumot nyomtattak egyes elektorok utazási igazolványára, minek következtében nem adott nekik kedvezményes jegyet a MÁV, s nem utazhattak el, de Rytkó és Ficzere elvtársak csak negédesen mosolyogtak… ugyan már. Amikor a nyílt, szavazólapos voksoláskor egy 200 férőhelyes szektorból annál jóval több szavazat érkezett, többször is… de ők mosolyogtak bölcsen, és hallgattak. És elutasították a becsapottak, a megcsaltak beadványait, pontosan olyan lelkiismeretlen bolsevik monotóniával, ahogy tavaly tavasszal tették.

De most nem jött össze a dolog. A Legfelsőbb Bíróság bírái megelégelték a vörös ámokfutást. A szörnyű menetelés vissza a diktatúrába véget ért, s ebben óriási érdeme van a Lungo Drom cigányszervezetnek. El nem vehető történelmi érdemük, hogy ők szakították szét a hálózatot. A választás megsemmisítése és az új választás kötelező kiírása ugyanis messze több, mint a magyarországi cigányság belügye. Ez az óriási horderejű döntés azt jelenti ugyanis, hogy a törvény legfőbb bírái, akik egyébként most sem láttak sem jobban, sem pontosabban, mint láttak volt 2002 májusában, úgy döntöttek, hogy az az irány, amit a D-209-es kormány felvett, a továbbiakban már nem követhető.

A liberális média persze igyekszik bagatellizálni és félremagyarázni a történteket, hogy itt csak formális hibáról van szó satöbbi, satöbbi. A kisebbségi ombudsman egyenesen odáig megy, hogy a fránya törvény -, de hogy csalás volt, hogy törvénysértés volt, hogy bár a választási bizottság a helyszínen tartózkodott, mégsem vett észre, most sem vett észre semmit, csak most nem kapott bírói fedezetet, arról egy szót sem ejtenek.

Ezért erről nekünk kell beszélnünk reménységünk új esztendejében, amikor igenis fordul a szél, amikor igenis érezni végre, hogy erősödünk, hogy egyre többen vagyunk, hogy érdemes volt egy kegyetlen nyárban, egy keserű őszön és egy reménytelennek látszó télben kitartani, mert íme, eljött a mi időnk, a szél megfordult.

A dolgok logikája szerint az erkölcsi inga most átlendül a túloldalra, s ha elszántak, szívósak és okosan taktikusak lesznek Farkas Flóriánék, akkor a megismételt választáson a Lungo Drom hosszú útja tovább folytatódik. Mert a baloldal által becsapott és vészes sebességgel elszegényített emberek felocsúdnak végre és összefognak a józan ész jegyében. És ami most a cigányság jobbik részének sikerült, miért ne sikerülne az a nálunk tagadhatatlanul edzettebb polgári oldalnak egy nagy közös zászló alatt egy hatalmas közös táborban? Ez a tavasz már a miénk lesz végre.