Tanulnék

Nem kell nagy merészség annak kijelentéséhez, hogy a tanári jövedelmek ürügyén hónapokon át rendezett ellenzéki tüntetéssorozat mára kifulladt. Teljes érdektelenségtől kísérve megérkezett Budapestre a magát Tudásmenetnek tituláló nyolcfős gyaloglóbrigád, az esti demonstrációra összejöttek nagyjából annyian, mint egy jobb megyehármas futballmeccsre, és ezzel nagyjából vége is.

Hogy a pedagógusok jövedelmét jelentős mértékben emelni kell, azt senki nem vitatja, legkevésbé a kormány, amely egyértelműen, konkrét számokkal kötelezte el magát az emelésre. Az első lépés már meg is történt, folytatása következik. De a tüntetéssorozat nem ezért fulladt ki, hanem azért, mert mindenki pontosan tudta, hogy az egész csak ürügy, ellenzéki érzelmű emberek számára alkalom arra, hogy megpróbáljanak kormányt buktatni.

Amivel persze önmagában nincs semmi baj, Magyarországon demokrácia van, mindenkinek szíve joga másmilyen kormányt óhajtani és ezt az óhaját különféle módokon kifejezni. Az ellenzéki pártok képviselői kifejezetten azért kapják a fizetésüket, hogy alternatívát kínáljanak a választóknak, és törekedjenek a kormány leváltására. Még az is a polgári jogokhoz tartozik, hogy valaki nyilvános eseményeken egyoldalúan érveljen a saját politikai céljai mellett, eltúlozza az ellenfele hibáit és szépítse a sajátjainak erényeit.

A gyerekeknek, a diákoknak ebbe a politikai harcba való bevonása azonban átlépte azt a határt, ameddig a nyilvános politizálás elmehet. Ha az ellenzéki szerveződés a Tanítanék Mozgalom nevet adta magának, az országlakosok többsége azt javasolja, hogy nosza, akkor tanítási időben tessék tanítani és a politikai akciókat munkaidőn kívül gyakorolni. Hiszen a diákok jelszava, ha nem is szerveznek rá mozgalmat, csak ez lehet: Tanulnék. Ezt kérik ők, ezt kérik a szüleik, ezt kéri az ország.