„Annak idején a Franco falangistái ellen küzdő spanyol köztársaságiak heroikus és reménytelen küzdelmük közepette biztatták magukat a jelszóval: »Nem törnek át!« (»No pasarán!«) Úgy gondolom, a jelenlegi magyarországi helyzetben határon innen és túl minden, hazáját szerető állampolgárnak át kell vennie ezt a jelszót. A 2010-es választások igazi tétje ugyanis nem az, hogy a harmadik Magyar Köztársaság következő kormánya jobb-, avagy baloldali lesz-e. Éppen a köztársaságot fenyegeti olyan mérvű veszély, amely indokolttá teszi az elszántságot. A Fidesz kétharmados győzelme ugyanis lehetőséget ad a pártnak, hogy az alkotmány módosításával, az elnöki jogkörök kiterjesztésével és persze járulékos intézkedések sorával lehetetlenné tegye az elkövetkezendő évtizedekben a parlamenti váltógazdálkodás normális működését és bebetonozza magát a hatalomba.” (Beck Tamás: Nem törnek át, Népszava, 2010. január 22.)

* * *

„– Ha már a baloldalt és a párhuzamosságokat említi. Korábban azt nyilatkozták, hogy a Demokratikus Hálózatnak nincsen szervezeti kötődése az MSZP-hez, csak személyes kapcsolatai. Megmozdulásaikon rendre felbukkan Török Zsolt és Szanyi Tibor, többen állítják, ők pénzelik a mozgalmat.

– Számos kapcsolatunk és kötődésünk van, de szervezeti együttműködésünk nincs. Az MSZP-vel sem. Kétségtelen, hogy például Szanyi Tibor kampányát támogatjuk, a DH logója rajta is van a képviselő plakátjain. De jó kapcsolatot ápolunk a Vajnai-féle Munkáspárt 2006-tal, az Egyesült Baloldallal, bizonyos kezdeményezéseinkkel pedig a liberális oldalt szólítjuk meg. Három irányvonala van a szervezetnek: baloldali mozgalmi, antifidesz-antiorbán és az antifasiszta.”

(„Ki kell szellőztetni a szocialista pártot” Szalay Tamás Lajos interjúja Kalmár Szilárddal a Demokratikus Hálózat alelnökével, Népszabadság, 2010. január 26.)

* * *

„Ha Gyurcsányt »amortizálták« volna, annyi zaklatás után neki is inába szállt volna a bátorsága, »fölszámolása« után bejelenti, hogy torkig van a politikával, foglalkozzon vele ezen túl más, nagy ívben elkerüli azt a helyet, ahol Orbán és »amortizálói« megjelennek. Ehelyett ott lesz az új parlamentben is, bosszantani azokat, akik már-már teljesen legyőzöttnek remélték. A vérbeli politikus arról ismerszik meg, hogy nem adja föl, a szerencse forgandó. Éppen Orbán ne tudná ezt? Holott őt soha senki nem akarta amortizálni.” (Várkonyi Tibor: Szorongás, Népszava, 2010. február 1.)

* * *

„A huszadik század volt – a Templom lerombolása óta először – a zsidó évszázad. (…) Magyarország az egyetlen európai ország, ahol még van kulturálisan asszimilált, politikailag hazafias, társadalmilag befolyásos zsidó közösség (…) Mi volna a mai magyar irodalom Nádas Péter, Kertész Imre, Petri György, Konrád György, Kornis Mihály, Spiró György, Orbán Ottó, Márton László, Lengyel Péter, Gergely Ágnes, Balla Zsófia stb. stb. stb. nélkül? Ezt egyetlen más nemzeti kultúráról sem mondhatjuk ma el. Magyar sajátosság. (…) A zsidók iránti szeretetem és olthatatlan érdeklődésem nyilván nem a rokonszenvező idegené: részben, hála az égnek, magam is zsidó vagyok, mindig zsidók között (is) éltem, és életemben egyre nagyobb szerepet játszanak a prófétai könyvek, a qumráni és a Nag Hammadi-i tekercsek és a Q* : ezek a könyvek nem azért kedvesek számomra, mert a zsidó nép géniuszát fejezik ki, hanem mert igazak. (…) Náluk, bennük szólal meg az a »zsidó hang«, amely annyira drága nekem, amely annyira vonz – és amely heves, tüzes-jeges szigorával megijeszt. (…) A prófétai hit forradalmi: ezért az igazi zsidók a jobb- és a baloldalon mind forradalmárok. A zsidó békétlenség eredete nem genetikai, hanem szellemi.” (Tamás Gáspár Miklós: Zsidók, konzervatívok, próféták Szombat, 2009. november 25.)

* * *

„Eddig egy amerikai tárgyalóteremben ültünk, de minden nagyrabecsülésünk ellenére ideje kilépnünk onnan, miközben egy pillantást vetünk még a beadványra. Aszerint ugyanis »bár szükségképpen érzéketlenség pénzről tárgyalni a holokauszt áldozatai ellen elkövetett kimondhatatlan gonoszság kapcsán, jogi úton csak pénzügyi kártérítést lehet kapni.« Ha így van, akkor az ügy egyszerűbb, mint gondoltuk. Akkor itt holokausztbizniszről van szó, annak minden morbid, ízléstelen hordalékával együtt.” (Friss Róbert: Holokausztbiznisz, Népszabadság, 2010. február 12.)