Bogár László cikkét olvasom a Magyar Hírlapban. Azt írja a nagyszerű közgazdász: „Németország most veszti el a harmadik világháborút (is). Mert ez a harmadik világháború Európa számára már véget ért, a vereség ennél teljesebb nem is lehetne. Az első világháborúban megsemmisült a második német birodalom, a második világháborúban megsemmisült a Harmadik Birodalom, és most a harmadik világháborúban elbukik a negyedik német birodalom is, amely szemérmesen »Európába öltözve« Európai Unió fedőnéven volt ismert napjainkig.”

Hirdetés

A cikk apropójául Olaf Scholz német kancellárnak a Foreign Affairsben megjelent terjedelmes cikke szolgált, amelyben Németország első embere szokatlan kardcsörtetéssel tesz hitet a Nagy Testvér mellett: „A világ egy Zeitenwendével (kb. fordulópont) áll szemben: egy korszakos tektonikus eltolódással. Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja véget vetett egy korszaknak. Új hatalmak jelentek és jelennek meg, köztük a gazdaságilag erős és politikailag magabiztos Kína. Ebben az új, többpólusú világban különböző országok és kormányzati modellek versengenek a hatalomért és a befolyásért.”

Ezt mi is így látjuk. A német kancellár azonban másképpen folytatná. „Meg kell állítani Oroszország revansista imperializmusát. Németországnak jelenleg az a döntő szerepe, hogy Európa egyik fő, biztonságot nyújtó bázisává váljon azáltal, hogy befektet a hadseregbe, megerősíti az európai védelmi ipart, fokozza katonai jelenlétünket a NATO keleti szárnyán, valamint kiképzi és felszereli Ukrajna fegyvereseit.”

Micsoda? Ebből sokkal inkább egy új Barbarossa hadművelet olvasható ki, mintsem a biztonság vágya. „Az egyik első döntés, amelyet kormányom az Ukrajna elleni orosz támadást követően hozott, egy körülbelül százmilliárd dolláros különleges alapot jelölt ki fegyveres erőink, a Bundeswehr jobb felszerelésére. Még az alkotmányunkat is megváltoztattuk, hogy létrehozzuk ezt. […] Ma a németek nagy többsége egyetért abban, hogy országuknak olyan hadseregre van szüksége, amelyik készen áll elrettenteni ellenfeleit, megvédeni önmagát és szövetségeseit. A németek az ukránok oldalán állnak, miközben megvédik országukat az orosz agresszióval szemben.”

Orosz agresszió? A gázszerződéseket a németek mondták fel. Az orosz tulajdonban álló északi tengeri gázvezetéket, mint tudjuk, az „izlandi bálnavadászok” robbantották fel… A szankciókat az unió vezette be. Hol van itt az orosz agresszió?

Akárhol is van, Herr Scholz örül neki: „Oroszország háborúja nemcsak az EU-t, a NATO-t és a G7-et egyesítette, hanem a gazdaság- és energiapolitikában is olyan változásokat katalizált, amelyek hosszú távon kárt okoznak Oroszországnak – és lökést adnak a tiszta energiára való, már folyamatban lévő létfontosságú átállásnak.” Körülményes mondat, de ha jól értjük, azt jelenti, hogy az orosz „különleges katonai műveleteknek” köszönhetően Németország végre átállhat a „tiszta energia” felhasználására.

Hogy ez mit jelent? „A Németországban és egész Európában fennálló potenciális energiahiány áthidalására kormányom ideiglenesen visszakapcsolja a széntüzelésű erőműveket a hálózatba és lehetővé teszi, hogy a német atomerőművek az eredetileg tervezettnél hosszabb ideig működjenek.” Íme a Zeitenwende a maga teljes szépségében: eszelős fegyverkezés és lignittől füstölgő szénerőművek. Igaza van Bogár Lászlónak. Németország semmit sem tanult, és mindent elfelejtett.

Korábban írtuk