Miért jövök én itten elő ezekkel? Azért, mert az okos más kárából tanul, csak a hülyőke nem okosodik a sajátjából sem. A hülyőke nyugodtan behelyettesíthető a szocialista vagy a liberális, netán a dávidibolyáskodás kifejezéssel, ami az utóbbi idők politikai tanulságait illeti.

Miután totálkárosra gumikalapácsolták magukat a szocialisták az utóbbi években, amibe a liberálisok besegítettek, mielőtt önmagukat is „gyors elintézésben részesítették” (a Szabó Dezső-kedvelők értik e képes beszédet), hihetetlen gyorsasággal kritikával és tanácsokkal látták el az új Fidesz–KDNP-szövetséget. Azt hívén botorul, hogy a parlamentben véletlenül, mint valami rezervátumban megmaradt néhány kósza bikficük följogosítja őket arra, hogy egyáltalán tátogjanak, és politikai, diplomáciai, úgynevezett szakmai bölcsességeket nyögdeljenek önmaguk butaságának kikacagtatására. (Annyira röstellem magam, hogy még mindig híjával vagyok a kötelező keresztényi alázatnak, és kéjesen örvendek a politikai bűnözők katasztrofális bukásának. Mentségemül szolgáljon, hogy jelentkeztem az Athosz hegyi kolostorokba szerzetesnek, de hosszú a várólista, s itt maradtam.)

Egyszóval. Ezek a lüttyőagyúak, akik minden téren megbuktak, tanácsokat adnak a Fidesznek, ugyan várják már meg a szlovákiai választásokat, ne hergeljék a szlovák politikusokat azzal, hogy megszavazzák a parlamentben a magyar állampolgársági törvény módosítását. Mert a kommunisták nem tanulnak.

Hiszen mit művelnek 1945 óta? Lapítanak, gazsulálnak, megalázkodnak a magyar nép nevében. Kádár Marosvásárhelyen, Grósz Aradon, Bajnai Szécsényben. Többek között. Mindent eltűrtek, lenyeltek a bölcs diplomácia jegyében. A Duna eltérítését, Malina Hedvig meghurcolását, a köztársasági elnök megalázását, egyéb aljasságokról nem is szólva. És lett eredménye? Nem értik: a diplomácia nem elvtelen alkuszok művészete. Azt csak úgy szabad űzni, ahogyan a románok teszik. Nemzeti érdekből. Van, amihez ragaszkodni kell. Si vis pacem para bellum. Vagyis erőt kell mutatni, tudni kell, hol az engedékenység határa.

Az állampolgárság-ügyre pontot kellett tenni. És azt a szocialisták nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy a ficánkoló Ficót nem lehet jobb belátásra bírni semmivel, a törvény elhalasztásával pláne nem. A szocialisták elszabotálták 2004-ben, és mit értek el vele? A téboly persze az, hogy ezek a korlátolt agyú, bunkócska de drágák rémuralták 1945 óta Magyarországot, és még mindig vannak híveik. Még a Felvidéken is, a magyar baloldali médiáról nem is szólva.

Az MSZP és az SZDSZ elszállt ugyan, mint a luftballon, de a felvidéki kételkedők (hála istennek) és a magyar médiumok maradtak. A Fidesz pedig egy égető nemzeti adósság törlesztésével kezdheti munkáját. Őrülten nagy dolog ez. És a törvény lakmuszpapírként működött szomszédjaink között is.

Kiderült, túlnyomó többségükkel szót lehet érteni; igenis van közös jövőnk.