Nagy vihart kavart a HírTV Terítéken című műsora, illetve, hogy pontosabban fogalmazzunk: nagy botrányt csinált belőle a baloldali, „toleranciaharcos” sajtó. Történt, hogy az egyik legutóbbi adásban a melegfesztivál kapcsán a homoszexuálisokról volt szó, s az egyik vendég, Usztics Mátyás színművész nem éppen barátian beszélt a szexuális másság képviselőiről.

Usztics többek között kifogásolta, hogy „egy mai televízióban ekkora nyilvánosságot kaphat az például, hogy fölvonulnak ferdehajlamú betegek, torzak, s ez meglehetős visszhangot kap, az azonban letagadtatik, hogy Békés és Csongrád megyében öngyilkosok lettek a sertéstenyésztők közül néhányan, mert kilátástalannak látják a helyzetüket”. A színművész szintén nincs jó véleménnyel a melegek házasságáról sem. „Hát hogyan lehet két férfi idézőjelbe tett házasságából gyerek? Úgy, hogy fogadnak maguknak örökbe. De hogy abból nem lesz ép testű, ép lelkületű, hanem valami pondró nő föl, az egészen bizonyos. Na most ezt szentesíteni aljasság.” Arról pedig, hogy tulajdonképpen mire is jó ez az évenkénti „seregszemle”, így vélekedett: „Ez a buzerancia, homoszexualitás, nevezzük bárminek, megvolt az ókortól kezdve – látensen vagy kevésbé, de végigkísérte az emberiséget, mert hát mindig is voltak selejtes dolgok. De egy úri passzió volt ennek a gyakorlása, vagy ennek a véghezvitele, most már meg üzlet, s a sajtó ebben élen jár, hogy ezeknek a történéseknek helyt adjon…”

Természetesen a balliberális sajtó rögtön ráugrott a témára. „Tessék, itt van egy kirekesztő jobboldali, aki bántja ezeket a szegény melegeket” – valami ilyesmi volt az üzenet, megspékelve azzal, hogy az Orbán-kormány volt szóvivőjének tévéje pedig helyt ad az ilyen kirekesztő gondolatoknak, s ez mennyire csúnya dolog.

Lássuk be, ha MSZP-SZDSZ közeli újságírók lennénk – tudom, ebbe nehéz belegondolni -, mi sem tennénk másképpen. Nem is ezzel van a baj, hiszen ahogy elvileg Usztics Mátyásnak lehet(ne) rossz véleménye a magamutogató homokosokról, úgy másoknak pedig joguk van megvédeni őket. Azzal sincs különösebb probléma, hogy néhány melegszervezet feljelentette a színművészt, mert nekik meg az a dolguk, hogy a hozzájuk hasonló gondolkodásúak érdekeit védjék – bár van egy olyan gyanúm, hogy sokuknak igazából nem a pondró és a beteg kifejezés fájt, hanem az, hogy valaki ki merte mondani: ez a látványos „felvállalom magam” őrület egyesek számára csak azért fontos, mert üzletet látnak benne.

Az igazi gond az, hogy míg a „liberálisok” és „jogvédők” minden őket ért támadás esetén rohannak a bíróságokra vagy a nemzetközi szervezetekhez – mondván, hátrányosan megkülönböztetik őket -, a tőlük eltérő gondolkodású emberekkel kapcsolatban szemernyi tolerancia sincs bennük. Mi pedig sok esetben csendben vagyunk, ha minket érnek támadások.

Ha valaki azt mondja a homoszexuálisokról, hogy betegek, akkor uszít (ezzel a váddal perlik be ugyanis Usztics Mátyást). De azt sejtetni, hogy a jobboldaliak olyanok, mint az agy nélküli futballállatok, s jó volna, ha lerúgnák saját veséjüket és meghalnának, azt természetesen szabad. Aki bírálni merészel egy zsidót – nem a vallása miatt! – az magától értetődően antiszemita. De lefasisztázni, lenácizni nemzeti érzelmű emberek tíz- és százezreit, egyes helyeken már-már elvárt cselekedetnek számít. S a sor még folytatható lenne a kettős mérce számtalan megnyilvánulásával…

Itt van példának okáért a Magyar Narancs július 17-i számának Hol zsidózás van című szerkesztőségi cikke. Az írásban – mely elvileg a Ferencváros és Várszegi Gábor elválásáról szól – többek között ez olvasható: „Van ugye a Fradi-pálya, ami a magyarországi militáns és cselekvő-(vevő-)képes antiszemitizmusnak nemzetközileg is elismert fellegvára, gyökértalaja és gyepűje. Ezen a pályán igazán a militáns antiszemita fiatalemberek dalárdája és önképző köre érzi magát otthon.” Tessék figyelmesen elolvasni a második kijelentést! A Magyar Narancs szerint – legalábbis ez derül ki az iménti mondatból – aki szeret az Üllői úti stadionba járni, az „militáns antiszemita fiatalember”. Kíváncsi lennék, hogy ezt komolyan gondolják-e vagy mást akartak írni, csak nem tudnak fogalmazni.

Nos, vegyük úgy, hogy tisztában vannak a magyar nyelv minden szabályával, tehát tényleg ez a véleményük. Ez esetben pedig tegyük fel, tanúkkal tudom igazolni, hogy zsenge kamaszkorom óta, amikor csak tehetem, ott vagyok a Fradi-meccseken, viszont nem érzem magamat militáns antiszemitának (fiatalembernek még csak-csak). Mehetek én is a bíróságra? Mondhatom azt, hogy a balliberális hetilap mélyen megsértett, és ha nem bizonyítja be, hogy utálom a zsidókat, akkor legalább kérjen bocsánatot? Persze, mehetnék, és bocsánatkérésre is igényt tarthatnék. Csakhogy ha így tennék, akkor minimum egy mosoly lenne az első reakció, végül pedig vesztesként jönnék ki az egészből.

Vajon az Usztics Mátyást feljelentő melegek és melegpártiak sikerrel járnak majd? Vagy a bíróság kinyilvánítja: ez egy szabad ország, mindenki azt gondol és mond, amit akar? Egyelőre még nem lehet biztosan tudni. Bár abból kiindulva, hogy az utóbbi egy év történései alapján úgy tűnik, Magyarországon mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek, hát…