Ki a veszélyforrás?
A nyugati fősodor (média, politika) úgy nagyjából konszenzusra jutott abban, hogy mi magyarok vagyunk a kontinens fekete bárányai; rasszisták, homofóbok, diktátorok koszlott bandái. Bármit teszünk, az merénylet az emberiség ellen.
Vagy csak üldözési mániánk van? Hát nem tudom. Néhány héttel ezelőtt a román bajnokság Sepsi-Craiova meccsén a vendégek (igen, Sepsiszentgyörgyön az olténiai románok legfeljebb vendégek lehetnek) szurkolói magyarellenes rigmusokat skandáltak. Olyan durván, hogy a bíró félbeszakította a mérkőzést. Később a három pontot 3-0-s gólkülönbséggel a székely csapatnak ítélték. Egészen korrekt döntés. De mi történt? Másodfokon az egészet eltörölték, a meccset újra kell játszani, és még a Sepsit is megbüntették rendezői hiányosságok miatt. Vagyis ha egy magyar stadionban valaki történelmi jogra hivatkozó molinót tesz ki, azt bünteti az UEFA, de a magyarellenes jelszavak bőven beleférnek, végtére is az nem rasszizmus, így nem büntetendő.
És ha még mindig kétségeink lennének, vajon mi közünk nekünk ehhez az elmebeteg unióhoz (végtére Románia is uniós ország, ahová fenntartás nélkül utalják az EU-s támogatást, nincs sem jogállamisági, sem kisebbségekkel kapcsolatos probléma), gyorsan tegyünk egymás mellé két hírt.
A Leverkusen elleni kupameccsre tartó Fradi-szurkolók vonatát feltartóztatták a német hatóságok, mivel úgy ítélték meg, hogy a zöld-fehér drukkerek veszélyt jelentenek Németország biztonságára. Később, azokban a percekben, amikor a kétezernyi magyar lelkesen, minden atrocitás nélkül biztatta a fiúkat a stadionban, egy hamburgi templomban nyolc embert mészárolt le egy lövöldöző.
Vajon tényleg mi magyarok jelentjük a legnagyobb veszélyt Európára és az üldözött kisebbségekre?