Vízió

Balliberális ismerősöm kérdezi, árulnám el neki, mi az a vízió, mi az a távlatos cél, ami felé szerintem a magyar kormány törekszik. Mi sem egyszerűbb, mint ezt a kérdést megválaszolni. Nézzük tehát.

Talán az első a sorban a munkálkodó nemzet. A munka, a munkával szerzett jövedelem önbecsülést, biztonságot, gyarapodást ad mindenkinek, aki részt vállal belőle.

Segély helyett munkát mindenkinek, aki munkaképes. Ez a cél nem olyasmi, amit egyszer el lehet érni, aztán minden megy magától, ezért mindennap cselekedni kell. A kormány ezt teszi.

Legyen a második, bár a sorrend nem fontosságot jelöl, a nemzetegyesítés. Ez nem a múlt sérelmeinek orvoslása, bár az is jogos igény, hanem jövőépítés. Legyünk egymást segítő közösség, bárhova vetett is a sors és a történelem. Hiszen együtt erősebbek vagyunk, mint ha az egyesek erejét összeadnánk. A kormány hazai és nemzetközi ellenszélben is kitart a nemzetegyesítés mellett.

A nemzeti önrendelkezés megint olyan cél, aminek a megtartásáért, erősítéséért nap mint nap tenni kell. A magyar kormány víziójában a nemzetek Európája szerepel, nem pedig valamiféle „világ­falu”, amelyet láthatatlan és ellenőrizhetetlen erők irányítanak.

Szorosan illeszkedik ehhez a kulturális önrendelkezés, kultúra alatt értve mindazt, ami az életünk kereteit meghatározza. A magyar kormánynak az a víziója, hogy a magyarság a jövőben is megmarad magyarnak, hagyományaival, szokásaival együtt.

A vallásos hit magánügy, de a kereszténységhez tartozást, a zsidó-keresztény örökségnek az őrzését, a történelmi egyházak segítését azért, hogy az egyházak viszont a társadalmat segíthessék a magyar kormány a saját feladatának tartja, eszerint cselekszik.

Erős, sikeres, önazonos, hagyományait őrző és jövőbe tekintő, gyermekszerető Magyarország, ez a vízió, mindezt úgy elérni, hogy a világ többi népei érdekeltek legyenek ebben a sikerben. Ha kitartóak vagyunk, mindez még ebben a felbolydult világban is megvalósítható.