Olvasom a tobzódást a Pottyondy kontra Nacsa témakörben. Olvasom, olvasom, és mondom magamban, én ebbe nem szólok bele. Nem mondom el, amit gondolok. Ha beleszólnék, valakit tuti megsértenék. Tudniillik én tisztában vagyok azzal, hogy mi a humor. És mi a humor természete. Az igazi humor ugyanis valakit mindig sért. Nem véletlen, hogy a safe space világában humor nem létezik.

Na, de ha már közel a lapzárta, nézzük – kissé távolról –, mit is mondott Nacsa Olivér.

„Szerintem ez nem egy női pálya, nem egy női műfaj a humor. Ha megnézzük, nem voltak sokan (nők) ebben a szakmában.”

Bocsánat, ez A igaz, B nem.

Hirdetés

„A nézők kevésbé adnak egy-egy humoros mondatnak, gondolatnak nyomatékot, ha azt egy nő szájából hallják.”

Na, ezt vegyük át. Ott a színpad. A színpad feminin dolog, minden színészben, énekesben, előadóban, gitárosban, komikusban van valami nő. Nem, nem ferde hajlam meg identitásbeli zavar, ugyanis ez az arányokon múlik. Ha egy icipici nő van egy férfiban, attól csak izgalmasabb és „pasibb” lesz. Józsi bácsi a pálinkás butykossal a mezőn sajnos nem jó pasi, Johnny Depp igen. Haladjunk.

Szóval ott egy nő, akinek lelki kényszer – ha igazi nő –, hogy jól nézzen ki. Ott áll körömcipőben, harisnyában, kiskosztümben és kiröhögjük? Ki szeret kiröhögni egy szép nőt? Se neki, se nekünk nem jó. Grimaszokat vág piros körmökkel? Ne már! Mr. Bean csak férfi lehet. Persze ezt a libsi nem érti. Csak lohol a kvótája után, az emberi természet meg a valóság, az neki ellenség.

Amúgy meg sajnálom, de a magyar humor katasztrófa. Ha igazi humor kell, akkor Piszkos Fredet olvasok, Heltait vagy Kosztolányitól a Sárkányt. Vagy valami fekete-fehér filmet nézek Págerrel meg Kabossal. Sajnálom, ha valakit ez sért.

De a 444 és tábora csak ne pattogjon! Soha semmi nem lehet olyan vicces és humoros, mint a Heti Hetes, ahol ugyanazt mondta mindenki, bátran ugyanannak a tábornak, miközben semmiféle lehetőség nem volt az ellenhumor durrogtatására. Régi szép független és humoros idők!

Korábban írtuk