Elzárták a pénzcsapokat

Az ellenzék már megint aggódik a betegekért. Az ellátás ellehetetlenülését, a várólisták megnövekedését vizionálja. A baloldali haragot ezúttal az váltotta ki, hogy a kormánytöbbség elfogadta a jövő évi költségvetési törvényt, amely tartalmazza azt is: jövő novembertől csak az állam végezhet közfinanszírozott képalkotó MR- és CT-vizsgálatokat. Jelenleg e nagy értékű diagnosztikai vizsgálatok harmada az országban magáncégeknél történik. Vagy teljes szolgáltatást nyújtanak, vagy közreműködőként vesznek részt a kórházi munkában.

Ám az új szabályok szerint az utóbbiak szerződését fel kell mondaniuk a kórházaknak és szakrendelőknek, és nem köthetnek a jövőben ilyen típusú szerződést. Az így hoppon maradt vállalkozók kártérítést kapnak majd, de fel is ajánlhatják megvételre az államnak diagnosztikai eszközeiket. A továbbiakban ezeknek a vállalkozásoknak az egészségpiacon kell boldogulniuk, nem számíthatnak többé a tb-kasszából származó biztos bevételre.

Sok víz lefolyt a Dunán, amíg eljutottunk idáig. Lassan több mint tíz éve küzd a mindenkori egészségügyi kormányzat azért, hogy tiszta viszonyokat teremtsen a kórházakban és a rendelőintézetekben. A most megszületett szabályozás is ezt szolgálja. Elsősorban annak köszönhetően, hogy az utóbbi tíz évben milliárdokat költött az ország az intézményrendszer korszerűsítésére. Nem csak az épületeket újították fel. Arra is volt pénz, részben uniós forrásból, hogy megvásárolják azokat a nagy értékű orvostechnikai eszközöket, amelyekkel immár kiválthatják a magánvállalkozások szolgáltatásait.

Pedig a baloldal sokáig bizonyos lehetett abban, hogy olyan szerződéseket sikerült kötniük a szocialista–szabad demokrata kormányok idején az érintett szolgáltatókkal, amelyek örök időkre biztosítják számukra a társadalombiztosításból származó busás bevételt. Már akkoriban is sokan úgy látták: ezek a szerződések a lopakodó egészségügyi privatizáció termékei, amelyek hosszú távon óriási összegeket szívnak le a társadalombiztosítási kasszából. A balliberális egészségpolitikusok azonban arra hivatkoztak, hogy nincs pénz az intézmények fejlesztésére, a drága eszközök beszerzésére. A magántőke bevonása az ellátásba szerintük törvényszerű volt. Arról már akkor sem beszéltek, hogy a vállalkozásokkal kötött szerződések olyan csapdákat tartalmaznak, amelyek révén az intézmények akkor is csak nagy áldozatok árán tudtak volna megszabadulni a helyzetükkel visszaélőktől, ha lett volna pénzük e szolgáltatások kiváltására.

Igazság szerint sokáig az orvostársadalom egy része is abban volt érdekelt, hogy ezek a kusza viszonyok fennmaradjanak. Hiszen így, mondhatni, egy fenékkel több lovat is meg lehetett ülni. El sem kellett mozdulniuk a munkahelyükről ahhoz, hogy több helyről kapjanak fizetést.

Mára a helyzet alapvetően megváltozott. Az orvostechnikai géppark korszerűsítése, az orvosfizetések rendezése után eljött az ideje annak is, hogy az intézmények végre megszabaduljanak az előnytelen szerződéseiktől, rendezzék az átláthatatlan finanszírozási viszonyokat, így leszorítva működési költségeiket.

Szintén az átláthatóságot és az egységes színvonalú szolgáltatás a célja a mostani törvénymódosításnak is, amelynek értelmében az állam közbeszerzési pályázatokat ír ki a közel 110 kórházi patika működtetésére. Természetesen ez szintén felzúdulást keltett a baloldalon. Ám ne dőljünk be a siránkozó balpolitikusoknak. Kormányzásuk idején nem érdekelte őket sem az orvosok, sem az ápolók helyzete. Az intézmények lopakodó privatizációjában, bezárásában pedig csak az üzletet látták. Akkor is, ha ezzel lehetetlen helyzetbe hozták a betegek százezreit.