Kisebbségben

Vegyes érzelmekkel fogadta a magyarországi közvélemény a szlovákiai választások eredményét. Jó hír, hogy a globalista, tradíciókkal szembeforduló, azokat lebontani törekvő erők vereséget szenvedtek, de rossz, hogy a magyar pártokat tömörítő Szövetség nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot.

Vajon ez azt jelenti, hogy a felvidéki magyarságnak most már végleg le kell mondania a saját jogú képviseletről? Azt jelenti, hogy a folyamat immár visszafordíthatatlan?

A válaszhoz érdemes kissé körülnézni más országokban. Akkor kiderül, hogy egész Európa tele van olyan kisebbségi pártokkal, amelyek egy adott területen élő nemzeti kisebbséget képviselnek. Ahol elég népes ez a kisebbség, mint például Skóciában vagy Katalóniában, ott azon belül különböző irányzatok is megélnek, de ahol viszonylag alacsony a létszám, az ott élők döntő hányada egy etnikai párt körül tömörül. Walesból walesi párt küld képviselőt, Baszkföldről baszk, a katalánoktól katalán, Dél-Tirolból német, a svájci Ticinóból olasz, és így tovább. A választóknál a kisebbséghez tartozás nagyobb súllyal esik latba, mint a jobb- vagy baloldali világnézet. Ez egy szükséges, természetes és demokratikus jelenség.

Amikor tehát a szlovákiai magyar pártszövetség elnöke a sikertelen választási szereplés után arról beszél, hogy Szlovákiában véget ért az etnikai politizálás korszaka, nem mond igazat. Nem tudom, innen Budapestről nem is próbálom megmondani, mi az oka, hogy a szlovákiai magyarok sokkal kisebb arányban mentek el szavazni, mint az országos átlag, de afelől nincs kétségem, hogy ez nem az etnikai politizálás vége, hanem a magyar szövetség vezetőinek kudarca.

Nem a magyarok vallottak kudarcot, hanem a politikusaik.

Ha egy szlovákiai magyar politikus megfejti ennek a kudarcnak az okait, és érvényes ajánlattal lép a magyar nemzetiségű választók elé, még mindig megszerezheti a bejutáshoz szükséges öt százalékot. Szükséges, természetes és demokratikus volna, ha legközelebb sikerülne.