Nem engedünk a magyar érdekekből!

– A közelmúltban, a Deák Ferenc születésének 220. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen arról beszélt, hogy a világ sokat fordult, de nem minden változik: a szuverenitás témája például újra és újra felvetődik egy ország életében. Kérdés, hogyan lehet egy birodalom és egy nemzet érdekeit összehangolni, melyek azok a jogkörök, ügyek, amelyeket nem engedhet át egy ország. Hogyan lehet megőrizni Magyarország szuverenitását, ha Brüsszelben egyre hangosabbak az Európai Egyesült Államok gondolatának hívei?

– Brüsszelben két teljesen eltérő irányvonalat látunk. Az egyik az, amelyik birodalomként képzeli el Európát. Ennek a magyarországi képviselői is megvannak, hiszen a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíció például egyértelműen ebbe az irányba vinné az EU-t. Egy ilyen birodalomban elvesznének a nemzetállamok, a nemzeti szuverenitás, így egy idő után Magyarországról legfeljebb egy európai birodalom egyik tartományaként beszélhetnénk, a döntések többségét pedig valahol egy birodalmi központban hoznák meg. Már most is ezt próbálják megvalósítani: Brüsszel elhibázott bevándorláspárti, háborúpárti és genderpolitikájára akarják rákényszeríteni a tagállamokat, és aki nem áll be a sorba, azt fenyegetik, megbélyegzik, büntetik. Ne legyenek illúzióink, előbb-utóbb még a nyelvhasználat kérdése is ebbe a körbe kerülne be. Ez nagyon veszélyes folyamat, hiszen nem mindegy, ki dönti el, hogy bizonyos fogalmakról hogyan beszélhetünk, milyen szavakat használhatunk, mert ez erősen meghatározhatja azt is, hogy miképpen gondolkozzunk a különböző kérdésekről. Mi más irányvonalat képviselünk. Azt mondjuk, hogy Európát mint szuverén, erős nemzetek közösségét kell elképzelni, és ennek a közösségnek kell a döntéseket meghozni.

– Sajnos nem erre tartunk…

– Valóban, azt láthatjuk, hogy egyre több olyan kérdésben is az Európai Bizottság, illetve Brüsszel hozza meg a döntést, amire korábban nem volt és nem is lehetett példa. Ezt különböző technikákkal érik el; mondjuk ki, trükkökkel kijátszva az európai szabályokat többségi döntések születnek olyan ügyekben is, amelyekben egyhangúságra volna szükség, máskor akár pénzügyi vagy jogállamisági típusú zsaroláson keresztül ragadja magához az Európai Bizottság a különböző döntéseket. A tagországokban pedig kialakul az a kényszer, hogy megfeleljenek ezeknek a döntéseknek.

– Ez valóban kényszer, nem pedig döntés kérdése?

– Az úgynevezett országjelentések eredetileg a különböző országok európai uniós megfelelőségét, az EU-ban jogszerűen alkotott szabályoknak való megfelelését voltak hivatottak vizsgálni. Ma már azonban ott van a jogállamisági jelentés is, ami arról szól, hogy a brüsszeli bürokraták mennyire gondolják az adott ország működését jogállaminak. Nemrég Luxembourgban, az igazságügyi miniszterek megbeszélésén döbbenten tapasztaltam, hogy egyes országok mennyire meg akarnak felelni ezeknek az elvárásoknak, szinte minden szavát lesik a bizottságnak, hiszen félnek tőle, hogy úgymond problémát tapasztalnak náluk, ennek pedig most már döbbenetes módon pénzügyi következményei is lehetnek. Egészségtelennek tartom, hogy egy olyan szervezet, amelynek elvileg a nemzeteket kellene szolgálnia, a nemzetek feje fölött hozzon meg bizonyos döntéseket annak köszönhetően és annak következményeként, hogy zsarolja a különböző országokat.

– Mik azok a jogkörök, amiket semmiképpen sem szabad átengedni az Európai Uniónak?

– Az Alaptörvény és az EU-alapszerződés is pontosan meghatározza ezek körét. De inkább fordítva közelíteném meg a kérdést, onnan, hogy mi az, ami átadható. Az EU valamikor gazdasági közösségként jött létre, ahol vannak persze a gazdaságon túlmutató kérdések is, de alapvetően abból kell kiindulni, hogy ezek az átadható hatáskörök a minden tagországot egyaránt előnyösen érintő, közös gazdasági érdekekkel kapcsolatosak, illetve a versenyképességet segítik. És az európai versenyképességet nem véletlenül emelem ki, mert sajnos az európai térség egyre inkább hátrányba kerül e tekintetben az Amerikai Egyesült Államokkal és Kínával összehasonlítva. Jövőre hazánk adja az Európai Unió soros elnökségét, az egyik kiemelt célunk az lesz, hogy fejlesszük az EU jogi versenyképességét.

– Ez mit jelent?

– Nemcsak tagállami szinten, de az európai térben is olyan jogszabályokat kell hoznunk, amelyek erősítik az európai versenyképességet. Át kell tekinteni a túlbürokratizált és túlszabályozott európai döntéshozatali rendszert, bizonyos korábban hozott szabályokat. Ilyen például a GDPR-szabályozás. Érdemes átgondolni, jó-e a mostani rendszer. Rendben van-e az, hogy mondjuk az amerikai cégeknek nem kell betartaniuk ilyen szigorú szabályokat, és többet tudnak az állampolgárokról, mint maguk az államok, eközben az európai cégekre, így a kisvállalatokra is olyan adminisztrációs többletterhet teszünk, ami bizony megnehezíti az életüket, és emiatt versenyhátrányba kerülnek. De ilyenek az európai közbeszerzési szabályok is, amelyeknek az eredeti céljuk az volt, hogy nőjön a határon átnyúló beszerzések száma, de ez egyáltalán nem valósult meg. És vannak olyan területek is, ahol nincs európai uniós szabályozás, de egyébként szükség volna rá. Egyre több olyan online vásárlás történik például, ami átnyúlik a határokon, és az ember sokszor csak a számlát megkapva tudja meg, hogy milyen országból is vásárolta meg az adott terméket. Sok esetben nem tudjuk azt sem, hogy ilyenkor milyen jog szerint vásároltunk, ami lehetetlenné teszi a jogérvényesítést. E téren például beszélhetne az Európai Unió egységes háttérszabályok alkalmazásáról, mert ez is versenyképességi kérdés lenne. Tehát van, ahol le kellene bontani a túlbürokratizált szabályokat, és van, ahol bizony szabályozni kellene annak érdekében, hogy erősíteni tudjuk az európai versenyképességet.

– Előzetesen egyeztettek már erről más tagországokkal, nyitottak lehetnek a változtatásokra?

– Igen, a luxembourgi igazságügyi csúcson is felvetettem ezeket a kérdéseket, és több kollégám is nyitottnak tűnt, aztán hogy ez a gyakorlatban is így lesz-e, majd kiderül.

– Múlt hétfőn jelent meg a hír, hogy négy európai parlamenti pártcsoport olyan „elemzést” készített, amely elégtelennek tartja a Magyarország által az igazságszolgáltatási rendszerben elfogadott reformokat, és az említett pártok a Kúria működésével sem elégedettek. Mit gondol erről? Komolyan kell vennünk, vagy csupán egy politikai véleményről van szó?

– Ez is egyértelműen jelzi, hogy színtiszta politikai támadás zajlik Magyarország ellen. Minden eredeti brüsszeli feltételt teljesítettünk, mégis továbbra is vannak, akik megpróbálják megakadályozni, hogy Magyarország hozzájusson a neki járó forrásokhoz. Valójában az a bajuk, hogy nem úgy táncolunk, ahogy Brüsszel fütyül a háború, a migráció, a gender témájában. Hazánk mindent megtett annak érdekében, hogy megkapja ezeket a pénzeket, minden olyan tőlünk elvárt módosítást elvégeztünk, amely nem volt ellentétes a magyar érdekekkel. Ezek között a javaslatok között volt olyan, ami észszerű volt és érdemes volt átvezetni, volt olyan, ami nem tűnt feltétlenül észszerűnek, de nem volt ellentétes a magyar érdekekkel, így elfogadtuk, és volt egészen nevetséges is, mint a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos szabályok kifogásolása. Először, mint ismeretes, úgy módosítottuk ezeket, hogy itthon is ugyanazon szabályokat alkalmazzuk, mint amelyek a brüsszeli EP-képviselőkre is érvényesek, de az Európai Bizottság ezt is kevésnek találta… Ez valahol szinte vicces, de mivel a magyar emberek érdekeit nem sérti, ezen is lehetett változtatni. Amiben nem engedünk, az az, hogy nem sérülhet Magyarország szuverenitása. Ebben a küzdelemben az Európai Parlament is egy eszköz, nyilván nem véletlenül születnek meg ezek a vélemények, ám az EP-nek nincsen olyan jogosítványa, amelyikkel megakadályozhatná, hogy megkapjuk a nekünk járó forrásokat. Folyamatosan érezzük, hogy az egyes csoportok, akár pártokon átívelő módon, nyomást akarnak gyakorolni az Európai Bizottságra vagy akár Magyarországra, de minket ez semmiképpen sem befolyásol. Amit lehetett, azt mi megtettük ebben a kérdésben, és rendkívül méltánytalan lenne, ha ezek után úgy döntene a bizottság, hogy nem hagyja jóvá a nekünk járó forrásokat. Biztos vagyok benne, előbb vagy utóbb, de meg kell hozniuk azt a döntést, hogy ami jár, az jár. Magyarországnak ezeket az összeget ki kell fizetni!

– Tehát akkor ezt a néhány európai parlamenti frakció által megfogalmazott véleményt nagyjából annyira kell komolyan venni, mint amikor pár hónappal ezelőtt, egészen példátlan módon, el akarták venni hazánktól a soros elnökséget?

– Valóban, ez is egy hasonló nyomásgyakorlási kísérlet, de a gyakorlati döntést nem a parlament hozza, ezért az EP-frakciók álláspontja e tekintetben tényleg nem több, mint egy újabb próbálkozás.

– Nyáron a Tranziton úgy fogalmazott: „A lopakodó jogalkotás az egész uniós intézményrendszert veszélyezteti.” Korábban már érintettük a kérdést, de talán érdemes visszatérni rá: milyen veszélyekkel jár ez az EU-ra és ezen belül hazánkra nézve?

– Az Európai Unió akként jött létre, hogy a tagországok és a magyar alaptörvény is együtt gyakorolják a szuverenitásukat az EU intézményrendszerével, és meghatározták azokat a kérdéseket, ahol a jogok közös gyakorlása fennáll. És bár a történelem során azt láthattuk, hogy a nagy, gazdaságilag vagy katonailag erős országok diktálnak a kisebbeknek, az Európai Unióban az államok egyenlőek. Ám mivel a világ nem változik meg, ezért ezt az egyenlőséget állandóan fel akarják borítani, vagy egyes nagyobb országok, vagy pedig a nagyok mögé bújva olyan szervezetek, érdekcsoportok, amelyek ideológiákat szeretnének bevinni az európai térbe, illetve, ideológiai kérdésnek álcázva ezeket, bizonyos érdekeket képviselnek. Ez nagyon veszélyes folyamat, mert ha ezek a kisebbségvédelmi eszközök, mint például az egyhangúság vagy a blokkoló kisebbség intézménye elkezdenek megszűnni, akkor megszűnik az egyenlőség is. Ha az unió olyan döntéseket hoz, amelyekkel mondjuk egy-egy ország berendezkedését – például a bevándorlás kérdésében – megpróbálja megváltoztatni, akkor bizony előbb-utóbb elő fog állni az a helyzet, hogy ezeket a döntéseket – bárhogy határoz is az Európai Bizottság – adott esetben később az unió egyes államai majd nem hajtják végre. Egyszerűen azért, mert szemben állnak saját nemzeti érdekeikkel. Brüsszel azzal, hogy bizonyos döntéseit rá akarja kényszeríteni a tagországokra, tulajdonképpen az Európai Unió szétesését, szétcsúszását kockáztatja. Ezért kell visszatérni majd a konszenzus intézményéhez Európában. Egyértelmű tehát, hogy jelentős változásra van szükség az unióban.

– Ha már a bevándorlást említette, az Európai Unió továbbra is át akarja erőltetni a migrációs paktumot, sőt vannak olyan hírek, hogy a Hamász melletti tüntetések vagy a legutóbbi időszak terrortámadásai miatt még inkább felgyorsítanák az elfogadtatását. Meg tudjuk ezt akadályozni?

– Az biztos, hogy Magyarországon nem vezetünk be ilyen típusú rendelkezést, és továbbra sem fogadunk el semmilyen döntést, ami ellentétes a nemzeti érdekeinkkel. De azt is látjuk, hogy mivel közelednek az európai parlamenti választások, a bizottság le akar zárni minden nyitott kérdést. Arra kell tehát felkészülnünk, hogy a migránsbetelepítés ügyében az eddigieknél is nagyobb nyomás nehezedik majd ránk, de mi ellen fogunk állni. Magyarország továbbra is nemet mond a migrációra, a kötelező betelepítésre, hiszen már 2015-ben is azt hangsúlyoztuk, hogy a migráció bűnözést, terrorizmust, súlyos politikai feszültségeket okoz, és sajnos azt kell látnunk, hogy az elmúlt évek eseményei ezt az állításunkat erősítik.

– Az októberi belgiumi támadás, a svéd szurkolók meggyilkolása is mutatja: a bevándorlás miatt továbbra is rendszeresen számíthatunk terrortámadásokra Európában?

– Valóban, ha engednénk a nyomásnak, azzal biztos, hogy a terrorizmust is behoznánk Magyarország határain belülre. Mert aki engedett a migrációs nyomásnak, az beengedte az országába a terrort, a konfliktusokat is, ahogy ezt látjuk is a nyugat-európai nagyvárosokban. Érezhető ugyan, hogy egyre fontosabb téma Európában, hogyan lehetne megakadályozni a terrorizmus továbbterjedését, de erre egyelőre a miénktől eltérően csak ösztönös, gyors reakciók vannak, mint a schengeni határokon belül az országhatárok lezárása, vagyis nekünk, magyaroknak is értékes vívmányok kerülhetnek veszélybe… Mi továbbra is azt mondjuk: nem a problémát kell behozni, hanem a segítséget kell oda vinni, ahol szükség van rá.

– A Deák 220 konferenciával kezdtünk, zárjunk is ezzel: mik azok a deáki vívmányok, amik így közel két évszázad elteltével is érvényesek, adott esetben alkalmazhatóak is manapság?

– Deák Ferenc munkásságának talán egyik legnagyobb eredménye és legnagyobb vívmánya, hogy létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, amelyben egyenlő volt Magyarország és Ausztria, és ez a dualista modell működőképesnek is bizonyult. Úgy gondolom, ez mintát kellene hogy adjon az Európai Unió működésére nézve is. Ugyanilyen egyenlőségre épül az Európai Unió modellje. Hogyha ezt az egyenlőséget sikerül megőrizni, és tiszteletben tartják a tagországok szuverenitását, akkor az EU is sikeres lehet, de ahogy korábban is hangsúlyoztam, ehhez mindenekelőtt jelentős változásra van szükség az Európai Unióban. Ezért is indítunk nemzeti konzultációt, és tartjuk fontosnak a jövő évi európai parlamenti választásokat.