Immár 17 éve ismételgetjük ugyanis, hogy a másik oldal mekkora gazember, aljas, és a többi ismert jelzőt, de azt nem elemezzük, hogy a helyzetünknek mennyiben vagyunk okozói. Márpedig sziklaszilárd meg győződéssel állítom: egyik oka elfogadhatatlan állapotunknak az, hogy nem elemezzük saját hibáinkat és gyarlóságainkat. Ha viszont ezt nem tesszük, sokkal inkább szavatoljuk tarthatatlan helyzetünk konzerválását. A történeted arról szól, hogy, mint írod, egy másik oldali „illető, akivel váratlanul találkoztam”, kíméletlen kegyetlenséggel, iróniával és őszinteséggel magyarázza meg neked azt a – mint kifejezed – hülyeséget, amely sajátunk.

Mivel e hetilap olvasói nyilván olvasták cikkedet és aki közülük ezt még nem tette volna, az remélhetőleg elolvassa, nem ismétlem meg a tartalmát.

Ezt a levelet viszont – a belőlem kibuggyant dicséret mellett – azért írtam még neked, hogy tetézzem a látleletedet egy kellemetlen hírrel: az általad felvázolt helyzet még rosszabb, mint ahogyan látod. Ugyanis abból egy „stasis” bontakozik ki. Holott a helyzet dinamikusan romlik.

Ez már annyira így van, hogy amikor az év végén barátaim „a mostaninál jobb évet” kívánnak nekem, biztosítom őket, hogy az új év a jelenleginél is rosszabb lesz. Ez a jóslat sajnos már évek óta „bejön”.

Miután unom én már az önámító idézeteket és közmondásokat a valós helyzet kegyetlenül őszinte elemzése és a javítani akarás helyett, hagyjuk most a „remény hal meg utoljára”, és hasonló frázisokat. Mert „globálisan” véve vajon mi a mi kis ócska, magunk által készített börtönünk paradigmája? Felvázoljam egészen tömören?

Jelenleg úgy néz ki, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat. Valószínűleg az se fog már az uralkodó koalíción segíteni, ha két kézzel szórják a pénzt.

De mi lesz a jobboldal választási győzelme után azon kívül, hogy nem lövik ki a szemünket (a másik oldalét sem), és megszűnik a feljelentésen, besúgáson, irányított bírságolásokon nyugvó, a növekedést megfojtó rendszer?

Ha a választások előtt Gyurcsányék látják, hogy azokat reménytelen megnyerniük, úgy ellopnak a még nem elzabrált javakból minden mozgathatót, mint ahogyan azt az Antall előtti kormány tette. Az államkassza üresen áll majd, és azt ráadásul irdatlan nagyságú adósság terheli majd.

A győztesnek pedig ebből a helyzetből kell négy évet végigdolgoznia – ezzel a médiával.

Megcsinálják majd, és a gazdaság jóval kedvezőbb helyzetbe lendül mintegy 2,5-3 évvel a választásokat követően. Az emberek nyomorát a sajtó a jobboldali kormány nyakába varrja.

A helyzet stabilizálása után következik még egy-másfél év „güzülés”, majd a jobboldal ismét akkorát bukik, mint az „ólajtó”. De a tőlünk megszokott nagylelkűséggel az emberektől visszatartott, megtakarított pénzekből nem a jobboldalt tartósan segítő intézmények alakulnak, hanem azokat bennhagyják az államkasszában. Hogy ismét legyen mit ellopnia a szupermilliárdos „baloldali” hordának.

Vagy van, aki ezt másként látja?

És most fogódzkodj meg.

Még erre is azt mondanám, hogy „legyen”, ha már – mint írod – ilyen hülyék vagyunk.

Csak azt látnám, hogy legalább egy jobboldali cikluson át igyekeznénk – hangsúlyozom, igyekeznénk – erősíteni a saját intézményeinket, a télikabátjukból is kikopott jobboldali embereket, cégeket, csoportokat. Őket erősítenénk és gondoskodnánk arról, hogy hosszú távon át biztosítsuk egzisztenciájukat. Hogy legyen a jobboldalnak hosszú idő után legalább valami sikerélménye.

Lesz a fenét.

Megint jön a duma arról, hogy a helyzetet „árnyaltabban” kell nézni.

Hogy nincs fehér, nincs fekete.

Hogy Orbán Viktort a TASZ-nak kell képviselnie.

Érdekes. Mikor képviseltetné magát a másik oldal hasonló esetben Morvai Krisztinával, Gaudi-Nagy Tamással vagy Völgyesi Miklóssal?

Soha. Soha. Soha.

Ők se megbízást, se öt forintot nem adnának a másik oldalnak.

De nálunk a viszonzatlan kompromisszumok bölcsességként parádéznak.

Milyen érdekes, hogy ugyanakkor sorra, rendre kiderül, azoknak lett igazuk, akik a rothadt kompromisszumokat már az elején azoknak nevezték, mint amik.

Olvasd vissza ezt a hetilapot!

Mit írtunk annak idején az Inforádióról?

A Budapesti Kommunikációs Főiskoláról?

Amelyeket az elmúlt, jobboldali ciklusban hozott létre a jobboldali kormány a liberális oldalnak. Azok bezzeg megmaradtak.

Vagy nem ez a folyóirat – is – üvöltött a 2002-es választások első fordulójában elkövetett arcátlan csalásokért?

Amelyeket – a csalásokat – azután Kövér László hatalmas késéssel elismert?

Aki egyébként most is kiegyensúlyozhatná az országos politikai napilappiacot, ha például nyomatékkal felkérné a jobboldali önkormányzatokat, mindegyikük rendeljen tíz Magyar Nemzetet.

Az is igazán baljós jel, ahogyan a Fidesz „kényszerű” (a Gyurcsány-kormány gyalázatos teljesítményének köszönhető) népszerűsödése nyomán áramlanak be a pártba – és vissza – olyan emberek, akiket megnevezni sincs kedvem? Akik jelenléte meghatározza majd, hogy a legkiválóbb, anyagilag tönkretett vagy néhány éve végre állást talált emberek még véletlenül se térjenek vissza a politikába? Helyettük a most beáramlóknak és a már ott lévők közül nem egynek a jelenléte meghatározza majd azt is, hogy a jobboldal kormányra kerülve tetézve kövesse el a korábbi hibákat.

Például hangzatos és látványos projekteket – mint például a Párkányi hidat – ősbolsevikokkal vagy a legkeményebb magos eszdéeszesekkel viteleztessen ki.

Mert, ugyebár, az élet „árnyaltabb”, mint ahogyan azt mi gondoljuk. Vagy az MSZP. Vagy az SZDSZ. Amely nem ismer kompromisszumot, aminek révén övék az ország, és nekünk a vipera kellemetlenebb végét mutatják.

Mondd, Károly, mindezt tényleg sztoikusan kell elviselni?

Egyszer erről is írj!

Luis Mandoki

filmrendező

Mexikóváros

Tisztelt Mandoki Úr! Izzásig hevülnek a szenvedélyek a Mexikó 2006: csalás címen az önöknél látható új dokumentumfilmjének vetítése nyomán.

Tömegek kígyóznak a mozik előtt, hogy megnézzék, miként lopta el csalással a globalizmust képviselő jobboldali Felipe Calderón mexikói elnök a szegények felemelését képviselő Andrés Manuel López Obradortól a választásokat.

Filmje viharsebesen kúszik fel a sikerlistán, és mára már vezeti azt.

Ön – aki nemcsak Mexikóban, de Hollywoodban is – sikeres rendező, elmondta az amerikai lapoknak, hogy rég volt ekkora nehézsége film terjesztésével. Több forgalmazó azzal az ürüggyel mondta vissza filmje terjesztését, hogy az „nem jó üzlet”.

Nálunk ennél is rosszabb a helyzet: elképzelhetetlen lenne ugyanis, hogy egy magyar rendező a 2002-ben elcsalt választásokról forgasson filmet.

Aminek az okát nem merem boncolgatni, mert annyira reménytelenül szomorú következtetésekre jutnék.

De hogy abba belejátszik a gyávaság is, az biztos.

Bencze József

r. altábornagy

országos rendőrfőkapitány

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

A múlt héten kezdtem újra kérdezni öntől, hogy hol tart a nyomozás Balla Irma fideszes önkormányzati képviselő április 7-én elkövetett megölése ügyében?

Tudni szeretném – azt hiszem, nem csak én –, hogy folyik-e a nyomozás Tom Kennedy, a Duna-Nova-Press internetes hírportál főszerkesztőjének halálos kimenetelű gázolása ügyében, amelyben 2005. december 5-e óta nincs eredmény.

Egyébként manapság már naponta értesülünk arról, hogy az ön által vezetett rendőrség politikai indítékból cselekszik. Nem is szólva arról, hogy velejéig korrupt.

Ezzel kapcsolatban egy kérdés.

Ha önnek választania kellene, hogy öntől nem messze valaki szirénázzon vagy önt arcul köpjék, mit választana?

Mint tudja, december 4-én az országban a Tomcat néven ismert blogger légvédelmi szirénát szólaltatott meg egy köztéri vallási ünnepen. Tomcatet előállították, és ellene szabálysértési eljárást indítottak.

Azt most hagyjuk, hogyha Magyarországon jogegyenlőség van, akkor az ön rendőrségének ugyanilyen eréllyel kellene fellépniük azok ellen, akik „neonáci” tüntetést zavarnak meg.

De azt ne hagyjuk, hogy miként nem cselekszik az ön rendőrsége, amikor a Tomcat-féle szirénázásnál lényegesen nagyobb sérelem éri az ön védelmére bízott polgárokat.

Mint tudomásomra jutott – közvetlenül a tett áldozatának feleségétől –, két nappal azután, hogy az ön rettegő rendőrsége nevetséges túlkapással lépett fel a Nyugati téren, ugyanez a rendőrség húsz percen át érvelt egy bűncselekmény áldozatával szemben azzal, hogy az ne tegyen feljelentést.

Az eset: egy hatalmas amerikai multinacionális cég egyik, a budai Várban lakó vezetőjétől (akinek nevét – ha kíváncsi rá – természetesen megadom önnek) hazafelé menet az „itt a piros, hol a piros?” „játékot” játszó cigányok, mint szinte mindennap, pénzt kunyeráltak. Amikor az illető – brit állampolgár – azt mondta nekik, hogy menjenek dolgozni, ne kéregessenek, az egyik, a jelek szerint vagy angolul értő, vagy a hangsúlyból a jóra buzdítás jelentését kitaláló cigány odament hozzá, és arcul köpte.

A leköpött ember feleségének telefonált, aki odament a tett színhelyére, és várta az ön rendőreit.

Ők húsz perc múlva érkeztek meg, és a kocsijukban maradva (!) sorolták az érveket, hogy miért nem léphetnek fel a cigányok ellen.

Azt mondták, csak akkor léphetnek fel a cigányok ellen, ha a leköpésnek ők – a rendőrök – a szemtanúi. Azt is tanácsolták a házaspárnak, hogy ne jelentsék fel a cigányokat, mert ha tárgyalásra kerül a sor, akkor még meg is fenyegethetik őket.

A brit polgár ezen megdöbbent, ugyanis az Egyesült Királyságban – és Nyugat-Európában általában – a leköpés súlyos bűncselekménynek számít.

Három nappal később egy barátomat az ön rendőrségének egy járőrkocsija közlekedési szabálytalanság miatt leállította. Mivel az illető kórházban lévő kislányához sietett, pénzt ajánlott fel a rendőröknek, de elfelejtette, hogy pénztárcájában csak néhány ezer forint lapult. A rendőrök közölték vele, semmi baj, és sziréna kísérettel egy pénzautomatához vitték, ahol az illető kivett harminc ezer forintot, ezt a rendőröknek átadta, és az ügy „el volt intézve”.

Az illető nevét kérésére szintén közlöm önnel.

Szintén három nappal ezután valaki (aki nevének közlésére nem hajlandó) elmondta nekem, hogy az ország egyik kisvárosában a kapitányság által pénzbehajtásra büntetésből kiküldött rendőrök sűrű és igen udvarias szabadkozások közepette bírságolták meg ötezer forintra, amiért a hölgy nem csatolta be biztonsági övét. A hölgy elmondta még: szinte soha nem fordult elő vele az, hogy ne kapcsolja be a hevedert. A rendőrök szégyellve magukat panaszkodtak, hogy mennyivel hasznosabb lenne, ha a kisvárosban szinte szabadon rohangáló betörők után eredhetnének.

Tisztában vagyok azzal, hogy az önt alkalmazó kormány mindent elrothasztó korruptsága alól a különösképpen átpolitizált rendőrség sem lehet kivétel. De önnek, azt hiszem, kötelessége lenne, hogy e tendencia ellen igyekezzen fellépni. Erről azonban eddig tudomásom szerint az ország közvéleménye nem értesült.

Ha tévednék, kérem, ismertessen meg fellépésének részleteivel, amelyeket a legnagyobb örömmel teszek közkinccsé éppen úgy, mint korábban a Balla Irma meggyilkolása ügyében írt levelét.

Horn Gábor

az SZDSZ ügyvivője

VII. rész

Ismét várnia kell egy hetet. De megéri.

Lovas István