– Az ott kicsoda?

– Az? Piszkos a monitor. Ja nem, nem, ez a miniszterelnök. A múltkor rákattintottam, de lefagyott az egész gépem. Na, ez a köztársasági elnök. Akarod, hogy elhatárolódjon?

– Lehet ilyet is?

– Persze. Ez a kedvencem. Erre mindennap egy csomószor rámozdulok. Na, tessék! Látod, most elhatárolódik.

– Ez elég uncsi. Kéne valami eksön.

– Megveressük ezt a kerekfejű tévés fószert?

– Kivel?

– A bal egérgombbal lehet behívni. Tessék! Csuklyás alakok. Ha valami kis balhét akarok, vagy kezd ellaposodni a játék, akkor be szoktam őket hozni.

– Tulajdonképpen melyik párttal vagy?

– Ezzel a pirossal, ni. De elég vacakul játszottam mostanában.

– Akkor lődd ki a narancssárga vezért!

– Nincs hozzá elég munícióm. Látod, itt alul mindig kiírja, mennyire vagyok erős. Most egy picit lejjebb csúsztam. Kéne valami belevaló, jó ötlet, hogy visszatornásszam a pirosokat. Lehet, hogy kirobbantok egy polgárháborút. Vagy elszedem az összes zsetont az emberektől. A kambodzsiban például ki lehet irtani a népesség egyharmadát. Újabban az amerikánernek is elég vad szabályai lettek.

– És ki van a kékekkel?

– Hülye vagy? A kékek írták a programot. Az egész játék az ő szabályaik szerint folyik.

Ungváry Zsolt