A népességcsökkentésnek az utolsó, negyedik pillére a pszichológiai támadás. Erősíteni kell a nemzeti kisebbségek önállósági törekvéseit, megfelelő sajtónyilvánosságot kell számukra biztosítani. Pártfogolni kell a szeparatizmus iránti igényt, és az egymás iránti bizalmatlanságot. Ezek a lépések jól szolgálják a nemzeti összetartozás, szolidaritás tönkretételét. A nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig a sárba kell tiporni, és el kell érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Amennyiben mind a négy pillér szilárdan áll, akkor neki lehet látni a terv részletes megvalósításának.

A halálozás növelésére tett lépések a következők:

– Kívülről kirobbantott belső háborúk. Konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék.

– Helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése; fegyverkereskedelem.

– Közvetlen katonai beavatkozás jól megmagyarázott indokkal.

– Magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése kellemetlen embercsoportok ellen.

– A föld megszerzése a szegényebb országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit.

– Olyan vetőmagok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyeknek a termése (magja) továbbtermesztésre alkalmatlan.

– Környezetszennyezés, víz- és levegőszennyezés.

– A mezőgazdaság további liberalizálása, az – időlegesen olcsó – import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése.

– A kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi mezőgazdasági vállalatokat beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék.

– Élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek.

– Egészségügyi intézmények leépítése a szegény országokban, kórházi ágycsökkentés, az orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció.

– Differenciált beteggyógyítás – azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni.

– A cigarettagyártás és -értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása.

– Az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket.

– Közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához és a lakosság elszegényedéséhez.

– A gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez.

– Az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban, úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.

– Az AIDS további terjedése és a tuberkulózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre).

– A drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?)

– A csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.

A születésszám csökkentésére irányuló lépések:

– Az abortusz és sterilizáció bátorítása.

– A gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése.

– A gyermekek számának csökkentését a struktúra-átalakítási programokba is bele kell foglalni.

– Anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket.

– A gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.

A cikk elején említettük, hogy micsoda veszélyben vagyunk. A globalizáció olyan nyomással nehezedik ránk, hogy nincs erőnk ellenállni, és a ravaszul megszervezett rendszer elhomályosítja látásunkat. Magyarországon a Luganói tanulmányban tárgyalt indirekt népirtás módozatainak nagy része már teljes erővel folyik. Susan George azonban az ijesztő adatok ismertetése után szabadulást is kínál. Arról, hogy mi lehet a megoldás, a következő héten számolunk be. De addig is álljon itt egy francia parasztember kétségbeesett kiáltása, aki nézvén társai politikai marakodását, eképpen fakadt ki: „Mit számít, hogy baloldali, vagy jobboldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem leszünk!”

Váli János