Rétvári Bence elsöprő diadala után tényként állítható, hogy a Szövetség egymaga kétharmadosnál is nagyobb fölényt szerezne egy országgyűlési választáson, de ennél is fontosabb tény, hogy a baloldal még nem ért le a szakadék fenekéig. Az SZDSZ népszerűsége gyakorlatilag már megszűnt, az MSZP azonban még nem vesztette el teljes szavazói bázisát, de most jó úton halad afelé.

Gyurcsány Ferenc a saját maga által felállított csapdába került. Politikai felemelkedését tagadhatatlanul kiemelkedő képességei mellett parttalan sikeréhségének, agresszivitásának, kétszínűségének, nyílt színi hazudozásainak, az álszent mellébeszélés és a gátlástalan nyomulás keverékének köszönheti, mintha őróla mintázta volna Szabó István Oscar-díjas filmjének, a Mephistónak a főszerepét. És miként Mephisto a filmben, ő is most éppen ezen tulajdonságai miatt van bajban, mert ő sem tudja abbahagyni.

Az az abszurd helyzet állt elő ugyanis, hogy a háromigenes népszavazás sikerét éppen a Gyurcsány-kormány kérlelhetetlensége, a már bukott SZDSZ könyörtelen profitéhsége, a szocialisták gyáva opportunizmusa, a balliberális koalíció konoksága idézi elő, hiszen valóban nem marad más esély a társadalom számára, mint az, hogy a tavaszi népszavazással adja értésére, elég volt.

A jobboldal tavaszi hadjárata a budai előrehozott választási győzelemmel vette kezdetét. Megismételhetőnek látszik a 160 évvel ezelőtti sikersorozat. Az embernek szinte kedve kerekedik újra költeni Petőfi halhatatlan sorait: „Fut, menekül Gyurcsány, a gyáva, seregének seregünk nyomába…” De ne vágjunk a dolgok elébe.

Az Albert házaspár által kitűzendő népszavazási kérdéseket lassan már 400 ezren írták alá, s örömmel nyugtázzuk, hogy ebben jelentős részt vállaltak a Demokrata tisztelt olvasói. Azóta a Szövetség bejelentette, hogy az Albert házaspár javaslata mögé állnak. Ami azt jelenti, hogy újabb hatalmas összecsapás várható, s talán még ebben az évben sor kerülhet egy újabb népszavazásra. Most már nem érdemes túl nagy összegben fogadni, hogy Gyurcsány Ferenc meddig marad miniszterelnök. Ugyanis, ha túl sokáig a helyén marad, a szocialisták iránt rohamosan növekvő ellenszenv a parlamentből való kiesés peremére sodorhatja a szocialista pártot.

Gyurcsány ezért van csapdában: nem engedhet az egészségpénztárak magánosításából, mert ha enged, az SZDSZ másnap kilép a koalícióból, s talán még más bajok is érik. Így viszont az egekig korbácsolja a népharagot, ami a március eleji népszavazáson csúcsosodhat ki, s könnyű belátni, hogy március idusára ismét alaposan felforrósodik a közhangulat…

Gyurcsány okos politikus, és ha a saját érdekeiről van szó, tud laza is lenni. Megtehetné, hogy teátrálisan bejelenti, meghajol a nép akarata előtt, és visszavonja az egészségpénztárra vonatkozó törvényt, majd visszamondja a vizitdíjat, a tandíjat, és ezzel kifogván a Fidesz vitorlájából a szelet, időt nyer, hiszen ebben az esetben a Fidesz népszavazása valószínűleg nem volna képes elegendő embert mozgósítani, és Gyurcsány megmenekülhetne.

Csakhogy ő már nem a maga ura. Olyan erők eszköze lett, amelyek ha törik, ha szakad, keresztülviszik az akaratukat. Demokráciában azonban nem lehet a végtelenségig játszani a tömeggel, és nem lehet a társadalom túlnyomó többségének akaratát sorozatban kijátszani. A 2006-os apátiának vége, valami végre elkezdődött.

Bencsik András