Dehogy vonult, kecmergett. Az ostoba, szűkagyú fővárosi és rendőri vezetés nem tudni, mi okból és milyen felhatalmazással, csak félsávokat engedélyezett a felvonulás számára, minek következtében az önök krónikása valahol a kerékpárostenger közepén meg-megállva, lépésben araszolva, olykor kicsit megiramodva, majd ismét megtorpanva pontosan két óra alatt teljesítette a távot, ami óránként nyolc kilométeres sebességet jelent. Ha a városvezetők felfogták volna azt a tényt, hogy nyolcvanezer ember akaratát tisztelniük kell, ha a főutat teljes szélességben a kerékpáros tüntetők rendelkezésére bocsátják, a menet fele annyi idő alatt végigér, és csak fele annyi ideig akadályozza a forgalmat. Ez a kicsinyes félszívűség és féleszűség az, ami tönkretette Magyarországot, s ami továbbra is akadályozza a válságból való kitörést. A kerékpárosok gigantikus tömege ugyanis egy paradigmaváltás félreismerhetetlen jele. A sokaság mindig statisztikai törvényszerűségek szerint reagál a megváltozó élethelyzetekre, amit jó politikának megfelelően kezelnie kell, hogy diplomatikusak legyünk.

Jelen esetben arról van szó, hogy az aggasztó sebességgel emelkedő energiaárak következtében növekvő közlekedési költségek, párhuzamosan a közlekedési szolgáltatások színvonalának romlásával, ma már tömegeket kényszerítenek arra, hogy a nagyvárosban kerékpárral közlekedjenek, azaz a városi emberek körében életmódváltozás következne be, ha ezt a fővárosi vezetés nem fékezné. Európa nagyvárosaiban reneszánszát éli az önerejű közlekedés, ami nemcsak olcsó, hanem egészséges is: a közlekedő végre eleget mozog, és eggyel kevesebb autó szennyezi környezetét. Csakhogy Budapesten továbbra sem épül összefüggő kerékpárút. A sunyi főpolgármester hatalmas terepjárójával menetrend szerint bukik le, amint a tilosban parkol, s ez tökéletesen mutatja a helyzet tarthatatlanságát. A koszos, poros, büdös magyar fővárosban, ahol még április végén is ellepik az utakat a bokáig érő, tengelytörő kátyúk, jelentős mértékben lehetne csökkenteni az utak terheltségét, tisztábbá tenni a főváros levegőjét, enyhíteni a zajt, ha valóban lehetne kerékpárral tömegközlekedni, mert nem nyolcvanezer kerékpáros van Budapesten, hanem sokkal több, hiszen mindenki nyilván nem vonult fel.

Ez a féleszű és félszívű hozzáállás, amelynek révén mellesleg Demszky Gábor most sikeresen megutáltatta magát nyolcvanezer emberrel, azonban nem csak budapesti sajátosság, ez tette tönkre az egész országot. A dilettáns cinizmus jelképének is tekinthetnénk a pesti kerékpárutakat: a Kerepesi úton tartottunk Buda felé a felvonulás végeztével.

Az Aréna pláza előtt kifogástalan kerékpárútra értünk, ami a Baross téren megszűnt, onnantól vagy életveszélyt vállalva az úttesten kellett közlekedni, vagy a járdán, de minden saroknál le kellett szállni, mert nem volt kiépítve le- és felhajtó. A kerékpárút következő szakasza Budán, a Tabánban volt elérhető. Pontosan ilyen Magyarország. Nagy hűhóval és hatalmas állami segítséggel koreai gumigyár épül Dunaújvárosban, miközben a lakosság fele a létminimum peremén él. Trezort kell venniük a kórházaknak a betegek ágya mellé, miközben az egészségügy gyakorlatilag összeomlott… és így tovább. Kritikus tömeg. Kulcsszó. A fizika szerint amikor összejön, bekövetkezik a robbanás.

Bencsik András