A tényállást jól ismeri az olvasó. Miközben szeretett miniszterelnökünk a nép előtt álló távlatokról beszélt, egy angoltanár pisztolynak látszó játékpisztolyt (patronos? vízi?) húzott elő eme felkiáltással, „fegyver van nálam, most aztán meglakolsz te cenk áruló, mert majd mindjárt jól lespricc…”, de tovább nem tudta mondani, mert a tömegben éppen ott lappangó biztonságiak leteperték, kezét hátrabilincselték és elvezették, de oly kíméletesen ám, mondhatni oly szeretettel – nem úgy, mint 2006. október 23-án a pesti embert, kinek fejét rúgták, arcába puskával lőttek, ujjait kitörték, csuklóit pedig szorosra bilincselték a rabszíjjal, hogy a vére serkent –, hogy a letepert angoltanárnak még a napszemüvege sem esett le. Ennyit fejlődött két év alatt a szerv. Beszédét azonban nem folytathatta.

Nem így a miniszterelnök. Ő zavartalanul megtartotta szónoklatát, miközben odalent elvonszolták a napszemüveges merénylőt.

Mivel Kardos Imre dandártábornokot, a Köztársasági Őrezred parancsnokhelyettesét, aki szerint teljesen rendjén való, hogy a miniszterelnök személyét nem védték, el sem menekítették onnan, lapzártakor még nem rúgták ki állásából, két következtetésre adódik lehetőségünk. Az egyik az, hogy megrendezett volt a műsor, mert különben ekkora szakmai baklövést nem lehet elkövetni. Ezzel már többen is foglalkoztak a nyilvánosságban. Így most a másik következtetésről essék néhány szó.

A kilövési engedélyről. E következtetés szerint, amint az őszödi beszédet követő sajátos médiaforradalom alkalmat adott a közelgő önkormányzati választásokon elsöprő vereség elé néző kormányoldalnak, hogy erőfölényét fitogtatva egyrészt megfélemlítse politikai ellenfeleit, másrészt elterelje a lényegről a figyelmet, most ugyanígy egy valóságosnak látszó támadás, amelyet egy merénylőnek látszó személy egy fegyvernek látszó tárggyal követne el, hasonló politikai gyümölcsökkel kecsegtetett a minden szempontból megbukott miniszterelnök számára, azonban a tömegmanipulációs kísérlet másodszorra nem sikerült.

A testőrség látványos passzivitása, ahogy a színpadon védtelenül hagyták az úgymond veszélyben forgó célszemélyt, nemcsak arra enged következtetni, hogy feltehetően pontosan tudták, megrendezett eseményről lesz szó, hanem arra is, hogy Gyurcsány Ferencet cserben hagyták. Sajátjai engedték el a kezét. Így vagy úgy, a miniszterelnököt ugyanis el kellett volna menekíteniük onnan. Ha nem voltak beavatva, akkor azért, mert lehetett volna a tömegben egy igazi merénylő is, ha be voltak avatva, akkor meg azért, mert a cselekménysort végig kellett volna vinni ahhoz, hogy politikai súlya legyen. De nem ez történt, a zavartalanul szónokló Gyurcsány Ferencből a kormányőrség szánalmas bohócot csinált, s ami számára még rosszabb, kiderült, hogy politikai értelemben már nem számít védett személynek. Kilövési engedélyt adtak ki rá, amiben az a paradox, hogy azért, mert tudják, már senki sem akarja kilőni. Melyik vadász lőne döglött vadra?

Bencsik András